Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 8-9. szám - Ausztria függetlensége és Olaszország

13 IIAGYAR KÜLPOLITIKA 1934 dát nem várhatunk. Az igazi béke korszaka husz csztendei pusztítás és gyűlölet után nem térhet vissza máról-holnapra. Ezt különösen a mostani zűrzavaros helyzet mutatja legjobban. Szinte ijesztő tanúságtétel emellett, liogy az angol birodalom, amelynek legnagyobb érdeke a béke megteremtése és valóban a legőszintébben támogat minden törekvést, amely Európa békéjét szolgálja, a nagy nemzetközi tanácskozások kudarca, a lefegyverzési értekezlet meghiúsulása nlán egyedül fegyverkezésének hatalmas növelésében tálja a béke megőrzésének lehetőségét. Baldwin, az angol miniszterelnök helyettese, éppen most jelentette ki a parlamentben, hogy a régi határok nem állnak már lenn többé és ha Anglia védelmére gondol, nem a dover-i sziklákra, hanem a Rajnára kell gondolnia, meri most már ott van az angol batár. Baldwinnak ez a kijelentése, amelyet a parlament tagjainak nagyrésze helyesléssel fogadott, megdöbbentő bizonyítéka annak, hogy husz esztendővel a háború kitörése után, milyen nyugtalanság él a lelkekben. Ezt a nyugtalanságot pedig a fegyvereknek semmiféle növelése nem tudja eloszlatni. A békéhez csak az igazság és a méltányosság, a lestvéri szerződések utján lehet eljutni, amelyek nem a szövetséges hadseregek, hanem a békére vágyó népeknek együttműködését biztosítják. Róma ezt az utat mulatja mindnyájunknak és ha követjük tanársál. Európa visszanyeri békéjét és állandó csatatér helyett újra az élet löldje lehet. A Phönix Életbiztosító Társság mérlege. A Phönix Életbiztosító Társaság most tartotta 51-ik közgyűlését. A társaság magyarországi igazgatóságának közzétett mérlegéből kiemeljük a következő adatokat: nettó díjbevétel a mellékilletékek nélkül az 1933. évben közel hét és fél millió aranypengő, a tőkék nettó hozadéka a költségek levonása után nyolcszázezer aranypengő, a társaság díjtartaléka az év végén huszonötmillió pengőre emelkedett, az értékpapirárfolyani ingadozási tartalékalapja másfél millió pengő! haladja meg, az ingatlanok értékcsökkentesére pedig négyszázhetvenezer pengő a tartalék. A vagyonoldal adatai közül kiemeljük, hogy a magvarországi igazgatóságnak a pénzintézeteknél elhelyezett kamatozó követelései 6,467.000 pengőt, értékpapírjai 7,122.000 pengőt, ingatlanai 9,029.000 pengőt és saját hiztositási kötvényeire adott kölcsönei pedig 4,095.000 pengőt tesznek ki. Németország külpolitikája A harmadik német birodalom vezetői hatalomra jutásuk óla állandóan hangoztatták, hogy Németországnak békére van szüksége. Nemrégiben jelentették ki egy angol újságíró elölt, hogy „amennyire a dolog Németországon múlik, nem lesz háború. Németország csak akkor nyul fegyverhez, ha megtámadják." Diplomáciai téren tanúságot telt az uj Németország békés szándékáról. Meglelte azt, ami a weimari Németország idején elképzelhetetlen lett volna: megegyezett tiz esztendőre Lengyelországgal, lemondván a korridorról, a főütközőpontról a két állam között. I gyanilyen egyezményt ajánlott föl Csehszlovákiának és hasonlói Franciaországnak. Ezeket az egyezményeket mind a kél ország visszautasította, még pedig Franciaország azzal a megokolással, hogy a locarnói megegyezés után, amely Franciaország keleti határát biztosítja, fölösleges lenne az uj németfrancia egyezmény, mert ez csak gyöngítené a locarnói egyezmény erejét. Tette ezt az a Franciaország, amely mint Jouvenel, a szellemes francia szenátor legutóbb mondotta — évek bosszú során át, a háború óla. a biztonság örökös himnuszával untatta a világit. Visszautasította Németország biztonságot kináló egyezményét az. a Franciaország, amely Angliát a biztonság kiterjesztéséhez való hozzájárulásra éppen azzal akarja rávenni, hogy a locarnói egyezmény nem elegendő Franciaország biztonságának ímegoltahnazására. Ez mindenesetre azt mutatja, hogy Franciaország a biztonság jelszavát taktikai céljai érdekében majd igy, majd amúgy értelmezi. Ilyen körülmények között jogosan támadhat az a kétség, vájjon Franciaország a saját biztonságával együtt minden nép biztonságára gondol-e, vagy célja egyesegyediil saját halalmának védelme a szerződések betűivel, a felhalmozott fegyverekkel és szövetségek kötésével a vélt ellenséggel szemben. És itt önkéntelenül felvetődik a kérdés, vájjon nem egyszerűbb és öszintébb-e Lengyelország eljárása, amely a béke legfőbb garanciáját a volt ellenséggel való megegyezésben látta és eszerint cselekedett. A Lengyelországgal való megegyezés az igazi békél szolgálja, a Franciaország által kezdeményezett keleti paktum pedig a volt ellenségeknek, Németországnak és Ausztriának körülfogását jelenti és szolgálatot jóformán csak Oroszországnak tesz: Oroszország ugyanis, miután Törökország és Perzsia felöl biztosította magát, ennek a szerződésnek létrejötte esetén egész európai frontját is biztosítaná. Oroszországnak a Népszövetségbe való belépése, amely e szerződéseknek első következménye, a Népszövetség megerősítése belvett annak gyengítésére vezet. Egyúttal az a helyzet áll elő. hogy a biztonságért állandóan aggódó Franciaország éppen Oroszország érdekében keveredhetik olyan konfliktusba, amelyben semmi érdeke sem foroghat lenn. Franciaország ezt a kockázatot hajlandó vállalni azért, mert nem tud bizalommal fogadni semmiféle ajánlatot, amely Németország részéről jön. Ha a keleti Locarno terve valóban az egyenjogúság feliéiele melleit kölcsönös nemzetközi biztonságot akarna, akkor Németország és Lengyelország részéről sem volna akadálya, hogy ebben részt vegyen. A francia kormányt azonban és a francia politikusok egy részéi a bizalmatlanság és az aggodalom vezérli. Hogy ez a bizalmatlanság milyen mértékű, arra legjellemzőbb Berenger-nek, a francia szenátus külügyi bizottsága elnökének legutóbb tett nyilatkozata. A francia szenátor is kénytelen elismerni, hogy Hitler békenyilalkozalai, a jelen pillanatra vonalköz-