Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 9. szám - Az első olasz-magyar baráti szerződés. Kossuth és Manin között

1932 szeptember IIIA4.1 KI \ LLOYD 15 s energikusan követeli az önkormányzat végrehajtására egyedül illetékes tartománygyülés megalkotását és össze hívását. Hogy milyen hatalmas arányú ez a megmozdulás, mutatja az, hogy Beszkid kormányzó maga is memorandummal fordult a prágai kormányhoz, sőt erről a napokban a felvidéki magyar sajtónak hosszabb intervjut is adott. Prágában nagy a felfordulás, mert látják, hogy nem térhetnek ki többé a ratén-magyjar autonómia felállítása s a népszavazás elöl. Lengyelországban is a legélénkebben figyelik ezt a hatalmas mozgalmat, de az európai politika is felfigyel reá, aminek élénk bizonysága, hogy Párisban is mindinkább foglalkoznak a kérdéssel és szorítják Prágái Egyik legelőkelőbb francia folyóiratban, a „Revue Parii*mentaire" legújabb számában a kitűnő politikus Henry de Chambon hosszú eikket ir „Ruszinszkó" címmel, amelyben teljesen a békeszerződések álláspontjára helyezkedik és visszamenve a/ UH 7 18-as előzményekig. Masaryknak az amerikai ruténekkel Seranion - Pa ban való tárgyalásáig kimutatja, hogy a rutén autonómiát megadni, illetve erre Prágái rászorítani elsősorban Franciaország kötelessége a világbéke érdekében. A hosszú és alapos tanulmánv nagy feltűnést kellett és élénk visszhangja van a francia politikai körökben. Egyik, de talán legerősebb láncszeme ez a mozgalom annak a világfolyamatnak, amely felismerte, hogy a hallatlan súlyos világválságból való kibontakozás a Dunavölgy újrarendezésén kell, hogy kezdődjék. Amint már Tardieu ismeretes terve voltaképpen beismerése annak, hogy a dunavölgyi államok rosszul rendeztettek 1919-ben s ezért van szükség egy uj rendezésre s amint felismerték azt, hogy elsősorban a trianoni szerződést kell megváltoztatni, épugy fel kell ismerniök sorra az észak-keleti felvidéknek ezt az óhaját, hovatovább követelését, de egyben legfőbb érdekéi, hogy visszacsatoltassék a régi gazdasági egységhez. Épigy felfogják ismerni ugyanezt az igazságot az északi tót-magyar felvidékre, valamint erdélyre és az elszakitolt déli részekre nézve is. Mindenesetre a most vehemensen előretoluló ruténmagyar kérdést most már a legéberebb figyelemmel kell kisérnünk és nem szabad engednünk, hogy napirendről levétessék. Az első olasz-magyar baráti szerződés Kossuth és Manin között Miért nem jutott el soha Itáliából Magyarországba Türr István tízezer puskája? Pietro Orsi gróf, Velence volt polgármestere, a kitűnő történelemtudós, érdekes históriai epizódokat elevenít fel Velence múltjából, amelyek mind arról tanúskodnak, hogy az olasz-magyar barátság milyen régi keletű. A „Popolo d'Italia" hasábjain közölt nagy tanulmány kiemeli, hogy már 1849-ben is létrejött egy baráti szerződés Kossuth Lajos és Daniele Manin, Velenee köztársaságának akkori feje között. Pietro Orsi gróf közli olasz fordításban azt a levelet is, amelyet Kossuth Lajos 1849 április "20-án Debrecenből irt Manin-nek és amelyben kifejezi azt a reményéi, hogy a Velencei köztársaság a közös érdekek szolgálatában baráti kapcsolatokat fog teremteni a kél testvérnép között, amelya közös szabadságért harcolnak a közös zsarnok ellen. Giovamni Bratich tábornok \olt Kossuth Lajos diplomáciai meghatalmazottja, aki azonban nem tudta személyesen átadni megbízólevelét Maininnak amialt a szigorú flottazár miatt, amelyei Ausztria Velence körül létesített. Manin módot találl azonban, hogy Bratich érintkezésbe lépjen a velencei tanács másodelnökével, Lodovico l'asini \el. aki ;i velenceiek diplomáciai megbízottja volt. Kossuth és Mónin megbízottjai Anconában találkoztak és 1849 június 3-án meg is kötötték a baráti szerződést, de nehogy a/ oszIrákok megtudják, hol találkoztak, a szerződés megkötésének helyéül Duinói jelöllek meg és dátum gyanánt 184'.) má jus 20-át irták a szerződésekre. Manin 1849 június 15-én közölte a velencei tanáccsal ÍI szerződést, mely többek köziül a következőket mondja: „A magyar állam a háborús körülmények figyelembe vételével, a lehető leggyorsabban igyekszik hatalmas sztratégiai erőkifejtést végezni az Adria irányában. A velencei kormány viszont a maga részéről kötelezi magái, hogy minden szárazföldi és tengeri haderejével, és minden ren delkezésére álló eszközzel, támogatni fogja a magyar hadsereg katonai operációit." Kossuth már ki is nevezte Fiume kormányzójál és re inélte, hogy rövidesen kitűzheti ott a magyar lobogót és segédkezet nyújthat a velenceieknek, akiknek katonai helyzete egyre rosszabbra fordult és május végén már a Malghera erődöt is lel kellett adniok. Amikor Kossuth junius Ki án bevonult Pestre, ismét felcsillan! a reménysugár, de aztán következett az oroszok betörése, majd pedig a világosi fegyverletétel és bár Velenee még pár napig ellentállt az osztrák ostromnak, de végül mégis csak ismét Ausztria uralma alá került, miután az osztrák hadsereg a tenger felől, éppen ugy, mint a szárazföld felől, Mestre irányából, hatalmas bombázás alá vette a „lagunák királynőjét." De bár a harcok megszűntek, ettől kezdve is, még sokáig, az olasz és a magyar ügy, — mondja Pietro Orsi gróf, — szorosan összetartozott. És a magyar-olasz kapcsolatok illusztrálására Pietro Orsi gróf elmond egy eddig ismeretlen epizódot is. 1860 nyarán a Marsalai expedíció idején. Cavour gróf, hogy Ausztriának kellemetlenséget okozzon és megakadályozza, hogy az olasz eseményekbe beavatkozzék, mindenképpen támogatta a magyar felkelés tervét és ezért Genovából el is indított két nagy kereskedelmi hajót, tele lőszerrel, puskával, sőt ágyúval is, amelyeknek a Feketetengeren át kelleti volna elérniök a Dunát, hogy Galacnál legyek partra titkos rakományukat. De Ausztria valahogyan tudomást szerzett a fegyverszállításról, bejelentelte a dolgol Törökországnak és elérte, hogy az egyik hajót elkobozzák a Fekete-tengeren. Habár a fegyverszállításnak kimondottan kereskedelmi jellege volt és feladó gyanánt egy genovai kereskedőcég szerepeli, amelynek Gáláéban ügynöksége dolgozott, — Cavour, hogy a diplomáciai bonyodalmakat elkerülje, kijelentette, hogy a piemonti kormány az egész ügyről semmit sem tud. Még azt is hozzálelte, hogy miután Garibaldi tizezer puskát és egy üteg ágyút ajándékozóit Türr Istvánnak, valószínű, hogy Türr rendelkezett igg a fegyverekkel. Magához hivatta Türr Istvánt, elmondta neki a dolgot és hozzáfűzte abbeli reményét, hogy Türr nem fogja megcáfolni. „Emlékszem még, — irja Pietro Orsi gróf — hogy milyen meghatottan beszélt nekem ernil Türr tábornok, aki elmondotta, hogy a Cavourral való beszélgetése igy kezdődött: „ön ágyukat, fegyvereket és lőszert küldött Galacba!" — mondta Cavour gróf. És amikor Türr tábornok e szavakra csodálkozva nézett Cavourra, a nagy államférfi megismételte: „Igen, csak emlékezzék vissza, ön adatta fel ezt a küldeményt!" Cavour — mondja Pietro Orsi gróf — állandóan ébren