Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 2. szám - Románia és Szerbia egymás ellen akart támadni 1919-ben. A szerbek a székely hadosztályt akarták felhasználni arra hogy maguknak az egész Bánságot megszerezzék

5 JanüBr }fi egyetlen számbavehetö fegyveres alakulat, mely katonai értéket képviselt, amelynél fe­gyelem volt s amely hosszú időn keresztü1 meg tudta akadályozni a román haderők elő­nyomulását. Több apró-cseprő összeütközés után végre a vörös-hadsereg orvul hátbatámadta Sza­bolcsmegyében, Kisvárdánái a székely had­osztályt, úgy hogy ez két tüz közé jutva, kénytelen volt megegyezni a románokkal és letenni a fegyvert. A megegyezés feltételeit a románok természetesen nem tartották meg, hanem a tisztikart és legénységet egyformán internálták. Néhány alantas tiszt vezérleté­vel sikerült a tüzérségnek és a gyalogcsapa­tok egy részének keresztülvágnia magát, át­kelt a Tiszán és Gödöllő felé vonult. Ezek a csapatok a már vörös uralom alatt alakult pesti zászlóaljjal erősödve, tovább folytatták a harcot előbb a felvidék felszabadítására s el is jutottak Sáros- és Szepesmegyébe, de Kun Béla francia intervencióra visszavonta őket. A most már újra a románokkal kitört háborút is végigküzdötték a székelyek s a vörös-hadsereg szétzüllése után zárt formá­cióban minden hadianyaguk megmentésével átvonúltak a Dunán és előbb Eszterházán helyezkedtek el, majd onnan Lehár tábornok meghívására, aki Vasmegyében megszervezte az ellenállást a románokkal szemben, hozzá­csatlakoztak és a nyéki, azóta már Ausztriá­hoz csatolt nagy fogolytábort kapták elhe­lyezésül. A nyugatmagyarországi haderőnek csak annyi tüzérsége volt, amennyit a székelyek hoztak s így különösen ebből a szempontból sokat jelentett csatlakozásuk. A négy nyu­gati megye mentes is maradt a román meg­szállástól, mert a Győrből Csornáig előretolt oszlopokat a székelyek két ízben szétverték s a románok meg sem mertek próbálni újabb előnyomulást erre a területre. Nyéken táborozott ezután kényszerű tét­lenségben a székely hadosztály maradványa. Ennivalójuk alig volt, a felélt területen alig lehetett élelmezni.a csapatokat, korán bekö­szöntöttt a hideg ősz és tüzelőanyag sem volt. A csapatok egyáltalában nem voltak megelé­gedve helyzetükkel, amikor megérkezett két nagyállású szerb tiszt és ajánlatot tett, hogy vo­nuljon át az egész székely formáció dél­szláv területre. A szerb kormány zsoldba fogadja, felszereli a csapatokat, meg­hagyja saját tisztjeiket és csak az álta­lános irányítást helyezi szerb vezetés alá. Módot nyújt a székelyeknek, hogy mint önkéntes haderő törjenek be a Bánságba, foglalják el, a nyomukban menni fog majd a reguláris szerb hadsereg és segí­teni fog abban, hogy egész Erdélyt visz­szafoglalják. A Bánság fejében a déU szláv állam garantálni fogja Erdély függetlenségét, a román megszállás alól való felszabdítását, de Magyarországhoz nem csatlakozhatik vissza. Maradjon keleti Svájc. A kalandos terv a tisztek ifjabb részénél nagy rokonszenvre talált és napokig tartó ke­mény vitába került, amíg meg lehetett győzni a mindenáron harcolni akarókat, hogy ezen az úton Erdélybe vissza nem jutunk, a szerbek csak ki akarnak bennünket hasz­nálni, hogy megszereztessék velünk maguk­nak a Bánságot s akkor könyörtelenül eldob­nak. Voltak egyesek, akik egyenesen azzal gyanúsították Szerbiát, hogy Románia meg­bízásából játsza az agent provocateurt, hogy román kézre adja az utolsó székely szabadság­harcosokat, mert ezzel egyidejűleg a négy nyugati magyar megyét is megnyitná a zsák­mányoló román csapatoknak. Ezt a változa­tot a tisztek ugyan nem hitték komolyan, de a legénységgel el lehetett hitetni, úgy hogy a terv végleg megbukott és a szerb tiszteknek eredmény nélkül kellett hazatérniök. A szé­kelyek kitartottak tovább is Lehár mellett, s amikor a szegedi ellenforradalmi csapatok­ból és a Lehár-hadosztályból megalakult a magyar nemzeti hadsereg, ők is annak kere­tében helyezkedtek el, míg lassankint jóré­szüket le nem szerelték és el nem bocsátották. s Az ország első faiskolája lAlSII f isiim A AA AAA II Budapesti irodája: Szállít mindenféle gyü­mölcsfát, rózsát, díszfát, díszcserjét; évelővirágot, szőlővesszőt stb., stb. <20IÜ) Nagy, képes, oktató árjegyzéket ingyen küld

Next

/
Oldalképek
Tartalom