Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 4. szám - Századvégi tétovázások a német diplomaciában

1926 február 16 _ 4 ­A Magyar Külpolitika 2. számú melléklete sem ismerik fel a másik nép pszi­héjét. Ehhez mindig a vezető egyé­niségek intuíciója szükséges. Bis­marcknak a szereplés színpadáról való letűnte után pedig éppen a többi nemzet egyéniségének meg­értése és értékelése hiányzott a legjobban a nagy nmet nemzet sor­sának intézőiből. Ferde tükröt tar­tottak nemcsak maguk, de a nagy­világ elé is, nem csoda tehát, hogy mind a két oldalon csak torzfigu­rákat láttak. A végzetes eredmény ma meg­van, de a reálitások fölismerése még mindig hiányzik. Németország szereplése a világ­háborúban hősies volt, de — balga, mert a világháborúba vezető hosz­szú út nem volt kikerülhetetlenül szükségszerű, ha a Bismarck utáni időkben nem feledkeztek volna meg a régi sarkigazságról: — Gouverner c'est prévoir. KÖNYVESHÁZ Nemzetiségi törvényünk és a kisebbségi szerződések A miskolci (azelőtt eperjesi) ev. jogakadémia tudományos érteke­zéseinek tárában, 25. sz. a. jelent meg neves közjogi írónknak, di\ Eöttevényi Olivérnek a fönti címet viselő pompás essay-je. Tö­mören, szabatos érveléssel fejti ki először az 1868. évi XLIV. t.-c. létrejöttének hátterét és indokát: rendi alkotmányunknak a 48-as; reformok következtében való át­alakult voltát, s ebből eredőleg a nem magyar anyanyelvű állam­polgárok nyelvhasználati joga kö­rülírásának szükségességét. Nyo­matékosan kiemeli a szerző, hogy a magyar törvényhozás teljesen önként, minden külső befolyás vagy kényszer nélkül hozta volt meg nemzetiségi törvényét, nem úgy mint a világháborút befejező békediktátum észszerütlen, a nem­zetiségi elvet megcsúfoló területi rendelkezéseinek következménye­ként a volt szövetséges főhatalmak részéről a társult hatalmakra (Lengyel-, Szerb-, Román- és Csehországokra) erkölcsileg rá­kényszerített kisebbségi szerződé­sek, amelyek a nevezett államok területén levő kisebbségek való­ban minimális jogait nemzetközi egyezményben s a Nemzetek Szö­vetségének védelme alá helyezve biztosítják. Szerző találóan mutat rá arra, hogy a nemzetközi garan­cia a valóságban miért marad írott malaszt, a mi Magyarország­nak a feladata és kötelessége a Az előrelátás hiánya megterem­tette a maga keserű gyümölcsét. Fölötte kérdéses azonban, hogy a megmaradt nagyhatalmak ma elő­relátóbbak-e? Ráeszmélnek-e arra a kiküszöbölhetetlen tényre, hogy a nagyhatalmak egyensúlyozott sá­lának periódusát az elárvult nagy­hatalmak időszaka váltotta fel, melyben a még megmaradt nagy­hatalmak egyensúlya annyira inga­dozó, hogy már alig látszólagos? Belátják-e, hegy a megsemmisítés politikájának erőszakolásával saját vesztüket is előidézik, pedig A lel­kek megbékéltetésével saját bizton­ságukat teremthették volna meg? Ma már az ő számukra is áll Hamlet töprengő kérdése: — To be or not to be — that is the question. A locarnói konferencia az első fecske, mely jobb jövővel biztat. tekintetben, hogy a kisebbségi jo­gok védelme tényleges valósággá váljék. (Lj.) A német valorizáció tanulságai Kresz Károly dr., a takarék­pénztárak és bankok egyesületé­nek igazgatója, a Tébe Könyvtár 17. srámú füzeteként, könyvalak­ban is kiadta. A német valorizá­ciós törvény kihatása címen a Ma­gyar Közgazdasági Társaság ja­nuár 26-i ülésén előadott nagy ér­dekű tanulmányát. Kresz Károly munkájában a közkölcsönök meg­váltásáról, valamint a zálogjogok és egyéb igények felértékeléséről szóló két német valorizációs tör­vény szakszerű bírálatát adja. Kiindul abból, hogy a német tör­vényhozás a megszokott abszolút lelkiismeretességgel és átgondolás­sal alkotta meg mindkét törvényt, hogy lehetőség szerint orvosolja a pénz minden példát felülmúló katasztrofális leromlása okozta igazságtalanságokat. A törvényja­vaslatok lényeges intézkedéseinek ismertetése után szerző következ­tetéseit abban foglalja össze, hogy bár részben sikerült az igazságos­ság követelményeit szem előtt tartani, komoly gazdasági ténye­zőknek nézete, hogy a törvény a gazdasági világban több kárt okoz, mini amennyit használ az igazság­talanságok egy részének helyre­igazításával. A német gazdasági helyzet nagy nehézségeinek és Németország mai kritikus helyzeté­nek egyik oka a valorizáció, illetve a felértékelés okozta helyzet. Sú­lyos kihatása még a törvénynek, hogy a közönség a vállalatokra zúduló terheket látva, értékpapír­jaitól szabadulni igyekszik és új papírok vásárlásától tartózkodik, mert veszélyeztetve látja a válla­latok jövedelmezőségét. Egyhangú a német gazdasági körök vélemé­nye a tekintetben is, hogy a valo­rizáció visszaható ereje miatt a német reálhitel hosszú évekre a legnagyobb nehézségekkel fog küz­deni, úgyszintén hibánaik látják, hogy a valorizációs kérdés végleges rendezése előtt tették közzé az aranymérleget. Végül súlyos aggá­lyok vannak aziránt, hogy 1932­ben mikép fogja a német gazda­ság a zálogjogilag biztosított köl­csönök és obligációk esedékessé válásakor a szükséges összegeket mobilizálni. Természetesen az el­lenvéleménynek is megvannak a maga hívei, akik teljes optimiz­mussal várják a jövő eseményeit. Az új cseh nyelvrendelet A február ötödiki cseh lapok egész terjedelmében közlik az 1920. évi nyelvtörvény végrehaj­tási rendeletének újonnan kiadott szövegét. A rendelet megjelenése nagy meglepetést keltett politikai körökben, mert a koalíció pártjai között még néhány nappal az­előtt is súlyos ellentétek voltak a rendelet egyes intézkedéseit ille­tően. A rendelet négy részből áll: az első foglalkozik a bíróságok, hatóságok, egyesületek, vállalatok és köztársaságok szervezeteinek nyelvhasználatával, a második rész az önkormányzati szervekkel, a harmadik a pártokkal és a felügye­let ügyével, míg a negyedik záró­rendelkezéseket tartalmaz. A felvidéki magyar és a prágai német lapok oldalakon át foglal­koznak a nyelvrendelettel és úgy­szólván egyhangúan megállapítják, hogy ez a rendelet újabb súlyos csapást mér a kisebbségekre. A Prágai Magyar Hirlap szerint a rendelet tisztán politikai motivu­mok hozták létre és előre beje­lenti hogy a magyar pártok min­den oly esetben, amikor tudomá­sukra jut, hogy a hatóságok nem tartják tiszteletben az új rendelet intézkedéseit, a jövőben is mindent meg fognak tenni, hogy megtorol­ják a jogtalanságokat. A Bohémia szerint a nyelvrendelet ellentétben van a kisebbségi jogokról szóló szerződésekkel. A magyar nemzeti párttal szövetséges Bund der Landwirte parlamenti klubja, leg­utóbbi ülésén, Spina elnöklésével elhatározta, hogy a kormánynak ezzel a merész lépésével szemben jegi szakértők meghallgatása után fegja a szükséges lépéseket meg­tenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom