Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 3. szám - A francia politika kudarca a Keleten - A magyar KeresKedelem-politiKa céljai. 1. r

Vasárnap, 1923. január 21. MAGYAR KÜLPOLITIKA A francia politika kudarca a Keleten Franciaországnak kilátástalan a helyzete Szíriában, legújabban pedig a palesz-Tinai kérdésben ütötte ki a nyeregből az angol politika Balfour építménye: a fiatal palesztinai állam ha'dol; lik. Anglia hozta a világra a szülöttet, hogy megteremtse a cionisták á mát s most az anya tagadja meg gyermekéi, mert Balfour deklarációja el'-enére az angol poli-; tika az, amely a cionisták háttérbeszoritásával mindinkább "ért enged a nagy előrenyomuló nacionalista arab politikának. Ez a helyzet egyuttal a francia politika vereségét is jelenti a Keleten, történeti kifejlődését pedig a következőkben ismertetjük: A 70-es évek körül kezdett Sziria iránt érdeklődni a francia tol tika Rohamosan tért hódit a francia nyelv: a müvei(etbb kórokién, a kereskedelemben, az isko akban, az olasz nyelv rovásira. A francia misszionáriusok elárasztották Szíriát. Libanon vidékét Beiruttal együtt erősebb szálak fűzték már Párishoz. mint Konstantinápolyhoz. A franciák által támogatott beiruti Szent József-egyetem s az összes többi iskolák a frankofil politikát szoljálták. A céltudatos franc: a politika azonban csakhamar beleütközött at angol érdeksr. 'évába. Megindult a küzdelem, amelvnek e sö látható eredményeképp az 191a-iki londoni szerződés és az 1916 májusi Sokes—Pilor-cgyezméng kiszakítja Palesztinát Szíria testéből. s nemzetközi területnek nyilvánítja fiai. a és vidéke kivételével, ame y angol érdekszférába került, sőt később a Br. four-diklaráció a cionistáknak juttatja egész Palesztinát ^ Anglia elérte célját: támnon'ot kapott ö is Szíriában. A világháború befejeztével _ Franciaország annektálta Szíriát, Kisörményország egy részét és Ciliciát: a cionisták Palesztinát, Anglia pedig Mezopotámiát. A hatalmak közben megfe'edkeztek Fejszálról, aki pedig nagy szolgálatokat tett nekik a háborúban. Fejszál jól látta a hatalmak „teljes önzetlenségét" — ellentállott Szíriában a franciáknak és szíriai alkirállyá kiáltatta ki magát, — de a túlerővel szemben minden szívóssága és jóakarata meddő maradt. Anglia —- bekHóbb diplomata íévén szövetségesénél — fölkiuálla Mezopotámiát Fejszálnak. hallgatólagosan beleeegyezett Adullah, Fejszál bátyja, transjordániai emírségbe B a legszorosabb nexust tartotta fönn a hedzsaszi királlyal: Husszeinnal, majd később, hogy magát teljesen megkedveltesse az arabsággal, elejét vette az egyiptomi zavargásoknak és csapalait csuj án a Szuez mentén hagyta meg. Anglia megelégedett, azzal, hogy e területek az ő érdekszférájába larlozzanak. A francia diplomácia ezalatt mindinkább elvesztette a szíriaiak szinpátiáját, mert nem számolt az arabok változott mentalitásával, akik már a teljes fügcetlenséget irtúik zászlójukra. Ha Franciaország a 80-as, 90-es években anneklálhalta volna Sziriát, sikerült volna bizonyos ideig megtartania; most azonban kilálástalon a helyzete, kivált akkor, ha Abdullah bevonulhat Palesztinába. A francia diplomácia ezt látva, máról-holnapra félredobta évszázados keleti s kivált szíriai politikáját. Elsősorban is az arabok megtörését vette programmjába s a „dividc el impera" elvét alkalmazva, felosztotta Sziriát több apró tartományra; majd Angóra felé orientálódott, — igaz, hogy erre más okok is késztelték, mint pl. a mosszuli pe'rólcummezők. kisázsiai befektetései. — de talán ez volt a legsúlyosabb ok, ami miatt a francia diplomácia hátvédet keresett magának a törökökben Anglia keleti terjeszkedésének megállítására és Sziria megmentésérc. Ismeretes n* 1921. március 11-én létrejött francia-török egyezmény, mely szerint Franciaország lemond Ciciliáról és Szirini határát jóval lejebb határozza meg ét így a török caanatok csaknem Aleppo kapui elöU állomásozhatnak. Sziria egyes terúteletéínek átengedéséért, melyek tiszta arab vidékek, a szíriai arabság legélesebb harcot kezdte a franciák ellen. Anglia éber szemmel ezt a helyzetet is kihasználta. Tudvalévő dolog, hogy Briruiban a Szent József egyetem mell;dt, mely tcl.'cscn francia alkotás és francia célokért küzdőit, működik egy amerikai protestáns egyetem is, melynek időbeli létjogosultsága régibb az előbbinél de amclvet eddig az arabság elhanyagolt. Angiin fölkarolta ezt az egyetemet, ugy, hogy a francia megszállás óta statisztikailag nyilvánvalóvá lelt, hogy a francia Szent József egyetem hallgatóságának száma egyre fogy, az amerikai egyetem hallgatóságának száma rohamosan növekedik. A másik ütőkártyája Angliának éppen Palesztina. Palesztinát birtokukba vették a cionisták, de kezdettől fogva ingatag volt a talaj, melyre épülni akart uj államuk. A cionistákkal szemben a franciák kezdetben erősen támogatták a Palesztina felszabadításáért alakult kereertény-mohamedari arab lisöt. de ' mikor ésrzevették, hogy ennek a ligá- 1 nak rejlett programmja, hogy a felsiabadttott Palesztinát a felszabadítandó Szíriával egyesítse, támogatásukat ismét megvonták az araboktól. S most felkínálkozott Anglia támogatónak, hogv uro'só kártyáját is el. jálsza és a játszmát megnyerje: fépésröl-lépésre engedett az arab kívánságoknak. A Palesztinai cionista állam éleiében diadalmaskodott az egyenlőség elve, a cionisták bevándorlása egyelőre megszűnt s a hatalmat a cionisták kénytelenek voltak az arabsággal megosztani; végre megérett az idő, hogy Abdullah elhagyja Transzjordániát és átkelve a Jordánon, Jeruzsálemen keresztül, meg sem éljon Aleppóig s ezzel — jellemző az angolokra, — ne Anglia, de Abdullah s a fellobogó arab nacionalizmus adja meg a kegyelemdöfést a francia aspirációknak. Keleten. A két versengő szövetséges közé tehát ujabb ék verődött A mosszuli petró'eummezők üryéhez s az angorai kérdéshez harmadik ellentétül most a palesztinai kérdés sorakozott, ujabb fejezetét jelentve mindez a mohamedán nemzetek ujjáébredésének. Khayatt Wadih Nimatullah. nélkül. Ennek pedig más. ismert uj próbált eszköze nincsen, mint a vámvédelem. Megcsonkításának szörnyű veszteségoi ellenére is Magyarországon meg vannak az erőteljes ipari politika egészséges alapjai. Azok, akikre a háború előtli évtizedekben az ipar fej, leszlése és védelme volt bizva, kétségen kivül nem dolgoztak rosszul s megérdemlik, hogy hálával gondoljunk rájuk most, midőn minden, a békében emelt gyártelep, a békében beszerzett gépek megbecsülhetetlen és pótolhatatlan érték. Magyarország iparosodása a háború elolt, — ahhoz képest, hogy a leghatásosabb iparfej. íesztö tényező, a vámvédelem nem állott rendelkezésre. — nagy lépésekkel haladt előre. Nem volt mérhető lermé,'zetesen a német iparhoz és messze előtte járt az osztrák is. De mégis, ipari tekintetben is Magyarország volt a nyugati civilizáció végvára a Balkán felé és ez a jellege ma még sokkal pregnánsabb. Az iparilag értékesíthető és kihasználható kincsek, igaz, többnyire a perifériákon voltak s elvesztek. E katasztrófából megmentett ipari termelő eszközeinket s tanult munkásaink létszámát tekintve, Magyarország ma mégis nagyobb mértékben lehet iparos ország, mint a múltban volt. Oka ennek Budapest preponde. ráló jelentősége, az erős centralizáció, a dunai ut és a vasúti közlekedés, amely mind a főváros környékére gyűjtötte főként a késztermékeket (Finalprodukle, v. Fertigware) gyártó iparvállalatokat Az ország területének és lakossági, nak mintegy egyharmada maradt meg; az ipari munkásságnak csaknem tele; a vas- és gépiparnak nyolcvan százaléka; a bőrfeldolgozó iparnak több mint fele. Termelő eszközök s a produkcióhoz szükséges fizikai és szellemi munkások, egyszóval nemcsak az ország szükségletének megfelelő, de az egyes iparágakban messze túlhaladó mértékben állanak rendelkezésünkre, nem szólva most az invesztíciók kér» déséröl. A gyárak egész sorában a termelés a mainak sokszorosára volna fe, kozható. (Folyt, köv.) . I Ez év első felében uj vámlanfa elő- 1 készületeit fejezte be Magyarország. Hosszú és fáradságos tárgyalásokon vették ál a különböző szakmák körébe tartozó iparosok és kereskedők a tarifa-tervezet őket érdeklő fejezeteit E fejezetek nagy többségérc nézve, — ha megegyzés nem is jött létre, — annyira lisztázni lehetett a szemben álló nézeteket, hogy további megbeszélések már szükségtelenek. A téleleik egy része viszont még tisztázást igényel. Minden esetre olyan stádiumban van az egész nagy anyag, hogy a hosszú idő óta készülő uj magyar vámtarifa most már aránylag rövid időn belül finalizálható a életbeléplethető. A magyar kormány számára annál sürgősebb ez a döntő vámpolitikai elhatározás, mert hiszen már a mult év január 26-án letelt a békeszerződés életbeléptetése után az a hat hónap, mely alatt a háború kitörésekor érvényben volt legkedvezőbb vámtételeket nem emelhettük, egy esztendeje tehát, hogy autonóm vámpolitikánk tekintetében cselekvési szabadságunkat v isszanyertük és e szabadsággal még mindig nem éltünk. Lassanként megkezdődnek a környező államokkal kötendő kereskedelmi szerződések, vagy ideiglenes egyezmények előkészítései is: mig a régi és teljesen átmeneti jellegűnek tekintett, sem az ipari, sem a kereskedelmi érdekeket ki nem elégítő tarifa van életben, addig e gazdasági egyezmények a tulajdonképpeni vámpolitikára ki nem terjeszthetők, még akkor sem, ha a tárgyaló felekben meg volna a készség arra, hogy egyes vámtételek tekintetében is megegyezzenek. Tudvalevő, hogy Magyarország c pillanatban még a volt monarchia vámtarifáját használja s ahol ez a tarifa túlságosan ellenkezik a teljesen megváltozott gazdasági viszonyok közötl élö ország érdekeivel, ott a vámfclpénzek kategorizálásával seeit magán. Az ilyen össze-vissza foltozott I szükség-tarifa természetesen nem alkalmas arra, hogy céltudatos gazdasági politikának bázisul szolgáljon. Tételei az esetek többségében inkább flnan< inlis jellegűek s e minőségükhöz képest elég sulvcsak. Vámvédelem gyanánt pzonban 1 -"Mmyire szárrba sem jönnek s ha n?ni állana fenn ef-ycs i iparágakban a behozatali tilalmak j rendszere, akkor a magyar, iparnak ez 1 egyre jobban kiélesedő külföldi ver •sorol McmlMA légen háttérbe kellett KÖZGAZDASÁG A magyar kereskedelem-politika céljai A Magyar Külpolitika és Világgazdaság számára irta: Lengyel Géza volna szorulnia. Elég arra utalni, hogy az „aranyparitás1' kategóriájába sorolt áruk után, tehát maximálisan ez idő szerint az eredUi vámok négyszázszorosát kell fizeíni, holott egy arany koronának mintegy ötszáz magyar papírkorona felel meg. Ez az intézkedés önmagában is csaknem harmadán redukálja a békebeli vámvédelem mértékét További igen lényeges vámcsökkenést jelent az, hogy a legfontosabb nyersanyagok és félgyártmányok ára, különösen a textilipar csoportjában, a békebelihez képest, jó valutával mérve, lényegesen emelkedett. Végül pedig számos igen fonlos és Magyarországon teljes mértékben készülő áru ' után nem is kell a leljes aranyparitá- I sos vámot fizeíni, hanem redukált, í sokkal alacsonyabb felpénz-kategória szerint kiszabott vámot Az igy megszabott „vámról'', mint ilyenről ma már beszélni sem lehet. Sok esetben | alacsonyabb ez, mint a kezelési illeték, így például Magyarország tekintélyes cipőgyárai s hatalmas kézi lömegcipőtermelése ellenére a finomabb, 8— 10.000 koronáért árusiloit cipő vámja nincs löbb, mint páronkínt 200 korona, tehát kb. két százalék. A céltudatos iparvédelmi politikát folytató Csehországban a cipővám körülbelül húszszor ekkora. S mig a cipő ára az alacsonyabb vámok ellenérc is a népes ség nasy többsége számára megfizethetetlenül magas: a gyárak kénytelenek üzemüket redukálni s a munkátok kivándorolni. Az uj vámtarifa előmunkálatainál a kereskedelmi kormány az iparnak tudatos, küvrlkezcies védelmét és fejlesztését tűzte ki célul. Ezt a programmot fenntartás nélkül vallotta a Bcihlen-kormány nemcsak o vúlasziá1 sok nlalt, de újjáalakulása után is, midőn a kereskedelmi tárcát Wulkó Lajos vette át, akinek személyében elméletileg és gyakorlatilag kiválóan képzelt közgazdát üdvözölt a magyar ipar és kereskedelem. Az elmúlt nyár eseményei csak megerősítették azoknak meggyőződését, akik mindennél sürgősebbnek tartják egy aktiv vámés kereskedelmi politika inaugurálásfit. A pnssziv külkereskedelmi mérleg ugyan kétségen kivül csak egyik forrása a m;\-"ar korona romlásának, <le — sajnos — túlságosan bőven buzogó forrása. Párhuzamosan az államháztartás rendezésével, uj jövedelmi források megnyitásával ezt a passzívumot is le kell tehát szcriíanl s ez ner történhetik meg céltudatos ipari poli likai, ipán Wbbtermeié* megvaióeflása — Az Első Békéscsabai Gőzmalom Hosenthal Márton rt Békéscsaba tegnap megtartott közgyűlése a lefolyt 1922. üzletévre részvényenként 120 K osztalék kiűzetését határozta el. A társaság részvényeit a Hazat Bank a pénteki napon vezeti be a tőzsdére. — Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok számára.. (Trast.) A január 23-iki közgyűlés halmozni fog az alaptőkének 40 millió Krfl 200 millió K-ra és ennek kapcsán a részvények névértékének 200 K-ró! SOO K-ra való fölerneK-sa iránt. A kibocsátandó 200.000 drb uj részvény l :1 aTiayban iog a közgyűlés által megállapítandó árfolyamon a részvényeseiknek fölajanltatni. — A Ganz és Társa-Dauubius gép-, vagon- és hajógyár részvénytársaság igazgatósága a január 31 tre egybehívandó közgyűlésnek javasolai fogja, hogy az eddigi lí.400 0<>0 korona alaptőke 2f.600.000 koron-va emeltessék föl 9000 darab. e^enklént 800 borona névérték, az 1923 évre osztalékjogosult uj részvény kibocsátása által, amelyeknek teljes mennyiségére elővételi jog íITeli meg a réci részvényeseket Olyképpen, hogv 100.000 ko rona kiI>oc«Vtái: ár lefizesse elitében 2 régi részvényre 1 ui részvény fog kiadatni. A Rumamuránvi vasmű tőkeemelése. A Rumimurányi-Salgótarjani Vasmű R.-t. ma megtartott ren-'iirüli közgyűlése az alaptőkének 400.000 darab részvénnyel való felemelését ha, tárezta el. az nj részvényekéi: a "régi 'észvénycseknok 4000 koronái áffo' vámon afSn'va fel. Minden öt riaí ríszvéngre két ul réstvénv esik. Aa i y be nsm osztha'.A 10240 darab rész. vényt szabad kézből fogiáit eladni. Ae o'ővételi iog január hónap 27-ék; be» záróing gyakorolható. ' i Laptutajdonos: Magyar Külnotitika Lapkiadó yállaUfiJ