Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 39. szám - A trianoni béke megalkotása. 1915-1920 5. r

Csütörtök, 1923 dec. 13. MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 nvok szerint akár magánbirtokosok, akár a köz érdeke megkíván. A Javorina-terület nagyobb része ekkor a cseheknek ítéltetett oda. A határkiigazitó bizottságban 1921 március folyamán a lengyelek azt követelték, hogy Javorina község határát csatolják egészen Lengyelországhoz, mert a községtől északra fekvő és Lengyelországnak itélt községek feltétlenül rá vannak szorulva ezekre az erdőkre és legelőkre. Minthogy a cseh delegátus erről hallani sem akart, a későbbi tárgyalás folyamán a lengyelek c erébe felajánlották Kicvin és Nedec községet, de a csehek ezt a cserét sem fogadták el. Közben Sapieha herceg, a lengyel külügyminiszter távozott és utóda a csehbarát pánszláv Skirmunt lett, aki 1921 november G-án szerződést kötött Ben essél. A szerződésnek csak egy részét hozták nyilvánosságra, a többit titkosnak nyilvánították. A nyilvánosságra került záradék szerint a két kormány a Javorina kérdését „közvetlenül barátságos megegyezés utján hat hónapon belül rendezni fogja". Hogy milyen titkos pontjai voltak ennek a szerződésnek, máig sem tudjuk, a megegyezés azonban nem jött létre, mert mindkét államban egyes pártok erős harcot indítottak ellene. Különösen nevesen támadta a tót néppárt és a cseh nemzeti párt, mig lengyel részről a baloldal nem járult hozzá. Minthogy igv belpolitikai dolgok miatt a kitűzött hat hónapon belül megegyezés nem jött létre, 1922 augusztus 6-án a határmegállapitó bizottság angol, francia, japán, olasz és lengyel delegátusa a cseh kiküldött szavazatával szemben uev határozott, hogv az uj határ a Siroka Veza hegytől kiindulva a Javorinka-patak völgyén keresztül haladjon ugy. hogy Javorina községet kettéossza, onnan pedig a vízesések alatt fekvő vadásziakhoz vezető uton haladjon tovább A vadászlaktól a határ a Magurán keresztül az 121G. számú magassági pontig halad Szepesgyürke és Oszlurnya község déli kataszteri határa mentén, majd lengyel részről Répásfalva. Kislápos és Alsólápos, tót részről Os/trunya, Szentmindszent és NedfC község határa közt a nedeci vár alatt jutna le a Dunajec folyóig. \ cseh kormány a határozat ellen rögtön tiltakozott és Osusky párisi cseh követ bejelentette, hogy a cseh kormány a Javorina kérdését a nagykövetek tanácsának 1920 július 28-iki döntésével elintézettnek tekinti. A nagyköveti konferencia igy kénytelen volt megint foglalkozni a vitás üggyel, de minthogy Franciaország egyik vazallusánál sem akar népszerűtlenné lenni, a döntést folyton halasztiatta. 1923 júliusában pedig a népszövetségi tanácsot kérte fel, hogy ajánljon valamilyen megoldást s esetleg kérje ki a iiágai állandó nemzetközi bíróság véleményét. A népszövetségi tanács is kapott az eszmén, hogv mással kapartassa ki a gesztenyét s minthogy ezen az ülésszakon Csehország is bekerült a népszövetség tanácsába, szeptember 27-én a két állam képviselőinek meghallgatása után áttette az ügyet a hágai nemzetközi döntőbíró? ághoz. Ez a döntőbíróság most december C-án hirdette ki alábbi jogi véleményét, vagyis Hágában a cseh álláspontot fogadták el és három és félévi huzavona után az ügy pontosan visszaérkezett oda, ahonnan kiindult. Az 1920 július 28-iki határozat harmadik cikkének második bekezdése, — mint fennebb láttuk — az egyesek és a köz érdekének szempontjából megengedi a módosításokat, tehát a határozat egyáltalában nem rendezi a főkérdést, Itogu hova tartozzék Javorina határa, mert hiszen a lengyel kormány nem is -magát a határozatot kifogásolta, hanem a határozat alapján kérte közérdekből, néhány községének megélhetési szempontjából a helyi viszonyok te kintetbevételével Javorina község északi határának Lengyelországhoz való csatolását. A helyi viszonyok pedig három és fél év alatt sem változtak semmit, tehát a lengyel igények éppen ugy fennállanak erre n területre, mint eddig s a cseh sajtó örömrivalgásával szemben a lengyel lapok meggyőzölcg mutatnak rá, hogy Lengyelországot legfeljebb alakilag érhette a hágai véleménnyel diplomáciai vereség, de érdemben semmiesetre sem. Az ügy pedig most Hágából visszakerült a népszövetségi fanács elé, onnan újra a nagyköveti konferenciához, melynek majd véglegesen kell határozni. Időt mindenesetre nyert, de a Javorina-kérdés mint egv tengeri kigyó gvürüzik tovább az elkeseredett len gvelek és csehek között. A két állam sajtója pedig szidja egymást, csak éppen a kérdés lényegéről nem beszél egyik sem arról. t. i.. hogg n Javorina gerincéről a Kassa-oderbergi vasutat iőhetik a lengi/elek, ha ezt a területet elfoglalhatják, tehát iái felfogott sztratégiai érdekből van rá szükségük, hogu a fojtogató cseh-orosz őlelkezéssel szemben védekezhessenek. A nemzetközi törvényszék jogi szakvéleménye. A hágai állandó nemzetközi törvényszék jogi szakvéleménye a Javorina-kérdésben a következő ítéletet tartalmazza: — A törvényszéknek az a nézete, hogy a Lengyelország és Csehország közötti határmegállapitás kérdését a nagyköveteki konferencia 1920 iulius 28-iki döntése, amelynek végleges jellege van, szabályozta. Ezt a döntést azonban egészében végre kell hajtani, tehát a Sz.epesség halárának az a része, amelvet az illető döntés topográfiailag megjelölt, továbbra is az emiitett döntés II. szakaszának 3. 8-ában megállapított módosítások alá esik, vagyis azok alá a részletmódositások alá. amelyeket helyileg, a határcölöi>ök fölállításénak szokásos végrehajtásánál lehetne megtenni. Csehország és Lengyelország között az eredeti galiciai-magvar határt vették három szakasz kivételével Tessenben. Árvában és a Szepességben. A nagyköveti konferencia július 28-iki döntésével a Szepességet ugy osztották föl, hogv az illető államoknak a részükre itélt teriiletek fölötti szuverénitását kétségtelenül elismerték. Ezt megerősítik az 1P.20 iulius 28-iki döntéshez mellékelt térképek. E döntés egyidejűleg csak a Szepesség középhatárát állapíthatta meg. minthogy a legfelsőbb tanács 1919 szeptember 27-iki döntése, amelv a történelmi és etnográfiai határokat megállapította, már pontosan kijelölte a Szepesség halárait, még pedig észak felé a régi galíciai magyar határon, délfelé pedig a kerületi határon. A iulius 28-iki döntés mindenesetre lehetőséget nvuit a dclimitált közénvonat módosítására, még Ptdig a megállapított vonal szomszédságiban, ha az ilven módosításokat magánvagv közérdekek a különös helvi viszonyokra való tekintettel megokolják. A trianoni béke megalkotása 1915—1920. Irta: Horváth Jenő egyetemi magántanár. Magyarország vesztesége számokban kifejezve a szerződés alapján a következőképen oszlott meg: Magyarország területe volt 1918-ban 282.870 kms. Ebből Csehországé lett 02.937 km', Romániáé 102.787 km*, Szerbiáé 20.956 kmJ, Ausztriáé 5055 km*, Fiume 21 kms. összes veszteség 191.756 km1. Csonkamagyarország 91.114 km1. A népessége volt 1910-ben 18,264.533. Ebből Csehországé lett 3,575.685, Romániáé 5,265.444, Szerbiáé 1,499.213, Ausztriáé 392.431, Fiume 49.806. összes veszteség 10,782.579. Csonkamagyarország 7,481.954. A trianoni döntés értelmében tehát, melyben az érdekelt Magyarországot senki sem kérdezte meg, a magyar állam területének és lakosságának 70%-át elveszítette. Elveszítette anélkül, hogy a lakosságot megkérdezték volna, mert a kérdést a felosztó hatalmak vitásnak nem felültették és a határozatok egyhangúlag jöttek létre; egyhangúlag azért, mert a jogszerű birtokost a tárgyalásokból kizárták és csak akkor is azért hivták meg. amikor katonai felügyelet alatt, ultimátumokkal fenyegetve, az ellenséges agenliváktól kidolgozott egyoldalú szerződés aláírására és oly megcsonkítás szentesítésére szólították, mely a török uralom és :>z osztrák elnyomás emlékeit újította meg. A 4 millió magyarnak, kit idegen uralom alá hajtottak, elnyomás és üldözés jutott osztályrészül. .Inggal kérdezhette tehát Bryce lord 1919. március 30-án az angol felsőházban, hogy hová lett a népek önrendelkezési joga? „Mi lett az úgynevezett önrendelkezési jog kérdéséből? Miért kel! a civilizált emberi lények millióit ugy átadni mint megannyi juhot vagy barmot anélkül, hogy véleményük nuí/odnifdsdf egudlfafdn megengednék (nekik)? Miért nem engedték meg ezeknek a népeknek a népszavazást ugy. amint azt más esetekben megengedték?" A kérdésre senki sem adott feleletet, mert a hatalmak tartozásaikat más civilizált népeknek — azok tudta nélkül — idegen uralom alá hajtásával fizettük meg.