Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 19. szám - A keleti és erdélyi országrészek igazságügyi szervezete

394 ben fog megtörténni, mert ezt mind a jogászi gondolkozás elsajátítása, mind az egyház és az állam között fennálló és mindkettőjükre áldást hozó barátság és viszony megköveteli. Emlékexések. A jogtudomány hazai és külföldi régi kiváló művelői közül kegyelettel emlékezünk meg itt azokról az úttörő egyéniségekről, akiknek születési vagy halálozási évfordulóját jellenti a most folyó december hónapja. 1- én halt meg Sopronban 1686-ban a szepességi születésű, régi magyar táblabíró: Serpilius János, aki összes jogi tanulmányait az akkori híres német egyetemeken végezte. Az európai műveltségű jogász az ügyvédi pályáját is Németországon kezdte. Majd hazaérve, Lőcse, Eperjes, Bártfa és Szeben városok tanácsosa, 1657-ben Szepes vármegye táblabírája, két év múlva országgyűlési követ, 1660-ban pedig Sopron város tanácsosa, végül polgármestere lett. Legjelesebb munkája a Lőcsén, 1651-ben kiadott magánjogi és kánonjogi tanulmánya volt, amelynek 1675-ben Jénában új kiadása jelent meg. 2- án halt meg Budapesten 1889-ben a magyar jogtudomány egyik legjelesebb mestere: Apáthy István, a pesti egyetemnek 1870-től kezdve volt hírneves hiteljogi professzora és e szakjába vágó több jeles törvényjavaslat szerkesztője. Mély tudással megírt kereskedelmi-jogi, valamint anyagi és alaki váltójogi könyvei, majd a tételes európai nemzetközi jogról írt nagy tanulmánya két-két kiadásban jelentek meg. A kereskedelmi jogról írt alapvető könyvét a Magyar Tudományos Akadémia, — amelynek rendes tagja volt, — a nagydíjával tüntette ki. Az országgyűlésnek tizenegy éven át tevékeny tagja volt. A M. Tud. Akadémián Matlekovics Sándor tartott róla emlékbeszédet. 3- án halt meg 1912-ben, ötven éves korában, Budapesten a kiváló magyar kodifikátor: Márkus Dezső, a kir. Kúria nagytevékenységű bírája. Jogi irodalmunknak mindvégig buzgó, alapos képzettségű munkása volt és főként magánjogi és polgári eljárási, valamint közjogi tanulmányai mélyenszántóak s ma is teljes értékállóak. Elsőrendű erő volt a különböző jogi gyűjtemények szerkesztésében: nagy műve a Magyar Trövénytár milliéniumi emlékkiadása, továbbá a „Hatályos magyar törvények Gyűjteménye" s az ő szerkesztésében jelent meg a maga nemében ma is versenytárs nélkül álló Magyar Jogi Lexikon hatalmas hat kötete is. 6-án halt meg Pozsonyban, 1856-ban a mult század első felének egyik legkiválóbb magyar jogtudósa: a kecskeméti születésű Szlemenics Pál, a pozsonyi királyi jogakadémia egykori professzora. Nagyarányú jogi irodalmi munkásságát a Magyar Tudományos Akadémia előbb a Marczibányi-jutalommal, majd rendes-taggá választással ismerte el. Különösen jelentős az 1823-ban jutalmozott műve, a polgári törvénynek két kiadást is ért magyar kiadása, amelynek címe: „Közönséges törvényszéki polgári magyar törvény." Sok munkája közül kiemelkedik még: „Törvényeink története országunk keletkezésétől az Árpádok ki-