Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 5. szám - Két kérdés a visszacsatolt Felvidék telekkönyvi jogából

90 ményért nemcsak bűnhődni, de a szó szoros értelmében fizébni is kell. Mindezeken felül nem kétséges, hogy az államnak — a büntető igazságszolgáltatás sikerét s így a társadalom védelmét biztosítandó — érdekében áll. hogy a sértettet is bevonja a bűnözés elleni harc munkájába. Am ezt a közérdeket éppenséggel nem szolgálja: a sértettben — az ő kártalanítását eléggé elhanyagoló reindszer következtében — gyökeret vert az a tudat, hogy kárának megtérülésére alig, vagy egyáltalában nem számíthat. Az ily tudat a büntető eljárás iránti érdeklődést annyival is inkább lefokozza a sértettben, mert a saját és mások tapasztalása arra tanítja, hogy a büntető eljárás nemcsak nem hozza meg kárának megtérülését, hanem újabb 'kellemetlenségekkel jár. Ily körülmények között legtöbbször tartózkodik a feljelentéstől, aminek viszönt az az eredménye, hogy a büntetlenül maradás valószínűségének növekvésének az ú. n. lappangó kriminalitás szintén növekvő irányban fejlődik. Ha viszont az a tudat kap erőre, hogy a sértett a büntetőjog és büntető eljárás szabályain és eszközein keresztül megfelelő elégtételre s kárának megtérülésére számíthat, úgy saját érdekében ugyan, de a közérdeket is szolgálva készséggel kapcsolódik bele az igazságszolgáltatás munkájába. A sértett kártalanításának a mainál hatályosabb módon való biztosítása tehát nemcsak magán-, hanem közérdeket is szolgál. Mint Logoz helvesen jegyzi meg: ,,Tous en bénéficieront" (i. m. 185. !.). KÉT KÉRDÉS A VISSZACSATOLT FELVIDÉK TELEK KÖNYVI JOGÁBÓL. Irta: dr. Brommer Andor, rimaszombati kir. törvényszéki bíró. A most zajló szédítő gyorsaságú történelmi események súlyos feladatot rónak a jogalkotásra. A sokszor pillanatonként változó események a legkülönbözőbb szabályozásokat teszik szükségessé, mert olyan adottságok merülnek fel, ahol a jogalkalmazó sem törvénymagyarázat, sem hasonszerűségek keresése útján nem talál eligazítást. Ez azonban még csak az egyik nehézség volt, amivel az állam területének a közelmúltban történt megnagyobbodása kapcsán a magyar jogalkotónak az ezeréves tradícióra visszatekintő múltból táplálkozva nem lenne nehéz megküzdeni. Azonban az 1938. év novemberében bekövetkezett örvendetes események nemcsak ezt a feladatot állították fel, hanem ennél sokkal súlyosabbat. A visszatért Felvidéken a húsz évi idegen uralom alatt, ha látszólag a régi magyar jogszabályok voltak is érvényben, mégis az eltelt hosszú idő alatt