Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 6. szám - Nagy Ferenc emlékezete

238 és a Szövetség kecskeméti osztályának vendegei lesznek és a kecskeméti diszgyülés előtt megkoszorúzzák Katona Józsefnek, a Bánk bán halhatatlan szerzőjének (aki ügyvéd és Kecskemét város főügyésze volt) szobrát. A Vándorgyűlés résztvevőinek utazását, Szegeden való elszállásolását és ellátását az Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállitási Készvénytársaság (Menetjegyiroda) főirodája (Budapest, V., Vigadó-tér 2.) intézi. Jelentkezni 1929 június hó 10-ig lehet; az ellátás és elszállásolás dija személyenkint szállodai elhelyezéssel 75 pengő, magánlakásban való elhelyezéssel 70 pengő, internátusban való elhelyezéssel pedig 65 pengő, amely összegben a teljes szegedi tartózkodás (elszállásolás, étkezés a bankettekkel együtt) ára, valamint az összes borravalók és adók is benne foglaltatnak. A kecskeméti kirándulás költségei külön 7 pengőt tesznek ki. A vándorgyűlés tagsági dija ez alkalommal is személyenként 10 pengő, hozzátartozók után pedig 5 pengő. Az Országos Ugyvédszövetség ezúton is felkéri azokat a kartársakat, akik tévedésből meghivót nem kaptak és a Vándorgyűlésen résztvenni óhajtanak, hogy ezirányu kívánalmukat dr. Stein László ügyvezető pénztárosnál (V., Báthory-utca 3.) bejelenteni szíveskedjenek. Reminiscenciák. Az Országos Ügyvédszövetség II. vándorgyűlése alkalmából különös érdeklődésre tarthat számot e vándorgyűlések elődjeiről, az országos ügyvédgyülésekről való megemlékezés, már csak azért is, mert a mai ügyvédi nemzedék egy része előtt ezek az ügyvédgyülések immár feledésbe merültek, a legifjabb nemzedéknek pedig tudomása sincs ezekről. Ezeket a gyűléseket már úgyszólván történelmi távlatból nézhetjük és bírálhatjuk. Szereplőik nagy része — különösen a régieké — már kidőlt a sorainkból és neveiket a magyar ügyvédség története jegyezte fel aranybetükkel. Akiket pedig szerencsénk van itt láthatni közöttünk, a mai ügyvédségnek is az élén álló diszei. De érdekes ezen a történelmi távlaton, keresztül az ott szereplő tárgyakat figyelnünk. Aligha képzelhetni oly ügyvédet, sőt talán bármi foglalkozású jogászt, aki ne mohó érdeklődéssel olvasná a kitűzött tárgysorozatokat, figyelve azt, hogy azok egyes pontjai közül melyik hogyan ment teljesedésbe, megvalósulásba? Melyik jogásznak a figyelmét ne kötnék le továbbá az előző ügyvédi generáció nagyjainak az akkor — de részben még most is — égető ügyvédi és általános jogászi problémákról folytatott — sokszor szenvedelmes — vitái? Az Országos Ügyvédszövetség csupán ennek a századnak elején alakult meg. E régi ügyvédgyülések rendezése a kamaráktól indult ki. Az egyes ügyvédgyülések között az összekötő kapocs az u. n. „állandó választmány" volt. Az ügyvédgyülés bizottságokra való tagozódást nem ismert, hanem a tárgysorozatot csak a plénumban tárgyalták le. Ez meglehetősen szenvedélyes vitákra alkalmat nyújtó, nehézkes és hosszadalmas tárgyalási mód volt. Egy gyűlés kivételével, melynek színhelye Szeged volt, a többit Budapesten tartották. Az 1885-ben tartott gyűlés legfontosabb tárgya az ügyvédi rendtartás reformja volt. Különös gondolatokat ébresztenek bennünk Nagy Dezsőnek, az állandó választmány előadójának az 1896. évi gyűlésen tartott beszámolójából kivett következő szavai: „Az 1885. évi ügyvédgyülés legelső és legfontosabb tárgyát képezte, ami fájdalom, még ma sem hajtatott végre: az ügyvédi rendtartás reformja." 1885-ben csak 10 év mult el az ügyvédi rendtartás életbeléptetése óta s ime, már ennek a rövid időnek a tapasztalatait is elegendőnek tartották a rendtartás tökéletesítésére. Ma közel 55 éves múltra tekinthetünk vissza, de az ügyvédi rendtartás még mindig a jövő ködös homályában vész el. További pontjai voltak az 1885. évi tárgysorozatnak: az ügyvédi segély és nyugdíj kérdése, a bűnvádi eljárás reformja, az ügyvédi tárgyallási díszruha és az országos ügyvédi egyesület kérdése.