Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 7. kötet (49-55. füzet) (Budapest, 1913)

1913 / 50. szám - A fiatalkorúak bíráiról és a fiatalkorúak bűnügyeiben követendő eljárásról szóló törvény-javaslat. Vita a Magyar Jogászegylet büntetőjogi bizottságának 1912. évi december hó 21-én és február hó 1-én tartott ülésein. Felszólaltak: Vaikó Pál, Szilágyi Artur

23 látom, hogy e perrendtartás erre alkalmas lesz. A fiatalkorúak bíróságánál négy év óta kifejlődött gyakorlatot az a rendelet segítette elő, amely jóformán alapját képezi a perrendtartásnak. És előre kell bocsájtanom, liogy ennek az egész intézkedésnek nem lehet más célja, mint a fiatalkorúaknak megóvása a végleges megromlástól s ha bűnbe kerültek, megjavításuk és a társadalomnak tőlük való megmentése. A társadalmat pedig a fiatalkorúak bűnözésétől csak úgy tudjuk megmenteni, ha a fiatalkorúakat annyira megjavítjuk, hogy a társadalomnak nem ellenségei, hanem munkás tagjai lesznek. Ez a perrendtartás szerintem kellő eszköz arra, hogy a büntető novellában a gyermekvédelem barátai által megvalósítani kívánt elvek elérhetők legyenek. Mindenekelőtt a perrendtartás hatásköri és szervezeti részére kívánok kiterjeszkedni. Már egy felolvasásomban kifejezést adtam annak a véleményemnek, hogy a fiatalkorúak bűnvádi eljárásában az egyes bírósági rendszer meghonosítását kívánom, még pedig azért, mert az egyes bíró jobban és alaposabban kiképezheti magát e különleges irányban. Nem lehet megkövetelni, hogy minden törvényszéknél a fiatalkorúak ügyeivel foglalkozó tanácsnak mind a három tagja annyira behatóan mérlegelje a fiatalkorúak ügyeinek elintézésénél szükséges körülményeket, mint az egyes bírák. Az egyes bírót jobban is ki lehet választani a bírák közül, mint hármat. Ha tanács jár el, akkor is egy bírónak kell belemélyednie a fiatalkorú lelkébe ós csak az tudja jobban megérteni őt, aki az üggyel jobban foglalkozik, míg hármas tanácsnál az illető bírák esetleg más perekkel is foglalkoznak. Az a bíró, aki telekkönyvi ügyekkel vagy polgári, esetleg végrehajtási ügyekkel is foglalkozik, bizonyára nem fog annyira belemélyedni az ügybe, mint az ezzel állandóan foglalkozó bíró. Én tehát azt javaslom most is, hogy a fiatalkorúak ügyeit kizárólag egyes bíró lássa el. De a hatáskörök elkülönítése adminisztratív szempontból is nagy zavarokra adhat okot. Egy törvényszéknél lesz egyes bíró, lesz a fiatalkorúaknak társas bírósága, lesz a közönséges tanács, mikor a felnőttekkel együtt kell elbírálni a fiatalkorúak ügyét, ott lesz még a vádtanács és még az esküdtbíróság is. Tehát az eljárás egységesítése helyett azt 79