Magyar jogász-újság, 1907 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 15-16. szám - Hazai régi büntetések - Hármas mutató a magyar igazságügy írott forrásairól

15/16. BZ. Magyar Jogász-Ujsag 191 ante) a saját szervezeti szabályaikhoz és rituális elveikhez való ragaszkodása okozta, hogy a fenforgó ellentétek a törvényhozás és kormány erélyes akcziója és legmesszebb menő jóindulata daczára sem voltak kiegyenlíthetők és igy az egységes szervezet létre nem volt hozható. Pedig a szerző szerint az egységes felekezetté alakulásnak a reczepczióról szóló 189 ). évi törvény megalkotása előtt kellett volna megtörténnie, mert e nélkül a reczepczió és paritás követelte intézkedések nem foganatosíthatók. Majd részletes ismertetését adja a reczepczió és paritás fogalmának és az e részben hangozatni szokott téves és túlzó kívánalmakat és tanításokat czáfolja. A főrendiházban való felekezeti képviseletet nem a paritásból folyó követelménynek, de történeti alapon nyugvó közjogi kedvezménynek minősiti. A szerző azon következtetésre jut, hogy a főrendiházi képviselet kérdése nem oldható meg mindaddig, mig a hazai zsidóság egységes felekezet gyanánt szervezve nem les«. Hármas mutató a magyar Igazságügy irott jog forrásairól. Grill 1907. Ily czim alatt most jelent meg az igazságügyminiszter megbízásából az Igazságügyi Közlöny szerkesztősége által igazságügyi íorrás-czim gyűjtemény, a melynek föladata az életben levő magyar joganyagnak pontos jegyzékbe állítása volt. A 893 lapra terjedő gyűjtemény a gyakorlati jogélet számára készült. Föl van véve benne az irott jog minden oly forrás-ezime (törvények, rendeletek és egyéb irott jogszabályok, valamint a teljesülési döntvények stb.) a melyeket a bírónak, ügyésznek vagy más igazságügyi közegaek alkalmaznia kell. Mindebből csak az élő joganyag, de az is, mely az 1867 előtti időről törvény vagy szokás alapján megmaradt. — Hármas mutatónak van elnevezve a nagy gyűjteményes munka azér, mert anyaga három mód szerint van rendezve. Az első a jogforrások rendszeres mutatója a jogszabályok tartalma szerint rendezve. Tehát a magánjogok külön vannak a büntető jogoktól s ezek önmagukban szintén elágazásuk szerint részenként és czimenkint. A második az időrendes mutató, mely a jogforrásokat keletkezésük időrendje szerint idézi föl. A harmadik a betűrendes mutató vezérszavak szerint. A gyűjteménynek hivatalos jellege ugyan nincsen és nem is lehet, de mint az igazságügyi kormány fáradságos alapos müve, természetesen az auktoritás erejével lép föl. Hasznát mindenki ismeri, ismervén azt a nem közönséges nehézséget, a mibe a gyakorlati életben az élő joganyag fölkutatása és alkalmazása ütközik. E gyűjteményben részletekig menő vezető van adva a joggyakorlat tényezőinek a kezébe. A gyakorlati életben kiegészítve az uj jogszabályok czimeivel biztos útmutatója maradhat hosszú ideig a bírónak, ügyésznek, ügyvédnek, az igazságügyek többi személyzetének, de még a jogtudósnak és jogtanulónak is. Gyakorlati jogéletünkben ez a munka a nélkülözhetlen könyvek közé fog tartozni. /N: Vájna Károly. Hazai régi büntetések. I—II. K. Szerző kiadása. 1906. 20 kor., kötve 24 kor. E czimen most került ki a sajtó alól Vájna Károly, a budapesti kir. orsz. gyűjtőfogház igazgatójának könyve, Azzal, hogy egykor miként hajtották végre nálunk a büntetést, éppen nem törődött az utókor. Irodalmunk ezen hiányának pótlására szolgál szerző munkája, amely tüzetesen ismerteti a Mária Terézia uralkodása alatt Szempczen létesült, onnan előbb Tallósra, utóbb a szegedi várba áthelyezett országos fenyitőháznak történetét és viszonyait és fölelevenili a zenggi fonóház feledésbe ment emlékezetét. Felöleli mindazon adatokat, melyek a halálos büntetés helyett József császár által rendszeresített hajóvontatásról fönmaradtak; megemlékezik a csatorna-ásásról, mire a rabmunkaerőt fölhasználták: külön részt szentel a politikai foglyoknak, jelesen a XVII. században a gályarabságba hurczolt protestáns hitvallóknak, a szegedi várba deportált olasz foglyoknak és a függetlenségi harcz leverése után vár- és sánczfogságot szenvedett honfitársainknak. Kiterjed a katonai, valamint az iskolai büntetésekre; részletesen foglalkozik a megszégyenítő és megbecstelenitő büntetésekkel, ahova tartoznak a haj- és szakáll-lenyirás, megvesszőzés és kiseprüz^s, a szalmakoszoru, paczalvetés, kaloda, pellengér, nvakvas, szégyenkő, kényszerű séta, szégyenketrecz, fa-ló, keresztrefeszités, nyelvlakat, önmeghazudtolás és eklézsiakövetés ; kimerítően tárgyalja a kétféle halálos büntetésnek, úgymint az akasztásnak és kerék betörésnek történetét és végrehajtása módját Megismerteti a József császár idejében kivégzett emberevő czigányok bünpörét és végül adatokat szolgáltat a boszorkánypörökhöz is. Ez a mü tehát nemcsak a kriminálistára nézve tanulságos, hanem kultúrtörténeti szempontból is becses. Hogy minő óriási adathalmazt kellett szerzőnek átkutatni, kitűnik abból, hogy maga az adatgyűjtés — mint a szerző mondja — 5 évig tartott. Valóban a tárgy iránti lelkes szeretet adhatott csak türelmet, a rendszertelen adatok halmazából a használhatót kiselejtezni. Legnagyobb részben eredeti képekből álló illusztráczióinak száma 181. Terjedelme 81 nyomtatott ív, 1377 lap és két kötetben jelent meg. Az ö?szeg beküldése esetében a müvet portómentesen, megrendelésre pedig utánvétellel küldi meg a szerző : Vájna Károly, a budapesti kir. orsz. gyűjtőfogház igazgatója. Budapest, Gyűjtőfogház 104. sz. posta. — Diószegi Győző: Ujabb törvényeink nemzet jellege. Különlenyomat az Ügyvédek Lapjából. Budapest, 1907. Glóbus müintézet és kiadóvállalat részv. társaság. Szerző a törvényhozásnak nemzeties irányba való terelése mellett tör lándzsát, a mely szempontot különösen polgári törvénykönyvünk kodifikálásánál mondja szem előtt tartandónak. — A magyar jog régi emlékeiről Dareste Rudolf franczia akadémikus érdekes munkát irt, amelyet francziából olaszra fordított dr. Thót László. A fordítás a L'Errore Gindiziárió czimü olasz szaklap legutóbbi számában jelent meg. Dr. Kiefer O. : Die körperliche Züchtigung bei der Kindererziehung in Geschichte und Beurteilung. Szülők és nevelők részére. Berlin, Kohler 1905. E munka tendencziája a czimlapon olvasható Mottó-ban nyer kifejezést : „A gyermekeknek szeretetre van szükségük" („Kinder brauchen Liebe"). 7 fejezetben ismerteti szerző a gyermekek 1 esti fenyítésének különböző módjait a legrégibb időktől kezdve napjainkig és az összefüggését keresi a mindenkori kulturállapotokkal. A testi fenyítésről következő fejezetek szólanak : a görögöknél és rómaiknál, keleti népeknél, az ős kereszténység idejében, a középkorban, Ruusseautól napjainkig, végül a nem német államokban. Ezen 7, mondjuk csak ismertető fejezethez egy 8-ik csatlakozik, amelynek czime „a tiszta emberies gyermek ne\elés és a testi fenyíték." „Ellen Key, das Jahrhundert des Kindes" czimü munkájára támaszkodva, a szerző igen találóan fejtegeti a testi fenyítéknek óriási káros hatását. KiváDja ezen fenyítésnek ha nem teljes megszüntetését, de legalább is a legnagyobb mérvű megszorítását. A nevelési módszer nálunk túlságosan repressziv ; a nevelőazt hiszi, hogy nevelői feladatának teljesei) megfelelt, ha az észlelt hibákat teljes erejéből leküzdeni igyekszik, sokkal ritkábban irányul fáradoiása oda, hogy a már létező ezen hibák további fejlődését megakassza s azokat szereteltei és türelemmel legyőzze. Még sokkal gyakrabban tévesztik szem elől, a jó példának kiváló jelentőségét a növelés körül. A hirtelen haragú atya, az önfejű és heves anya veréssel igyekeznek legyőzni a hibákat gyermekeikben, amelyeket azokban saját magatartásukkal és példájukkal nevelnek nagygyá bennük. Az tszszerü nevelés legfontosabb eszköze a gyermekek iránti szeretet és a kíméletlen szigorú nevelés már azért is hátrányos, mert a minden gyermeki szívben létező bizonyos mennyiségű jóakaratot és" szeretetet csökkenti ahelyett, hogy gyarapítaná. _^__==