Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 9. szám - A modern bünper ügyfelei. [3. r.]

146 Magyar Jogász-Ujság V. évf. 197., 198., 200. §) bíróságnak ellenük hozott, sérelmes végzése ellen akkor is élhetnek felfolyamodással, ha a peres feleket a felebbvitel joga többé meg nem illeti, ellenben a törvény a felfolyamodás jogát egyes esetekben a felektől különböző személyeknek biztosítja. Ennyiben tehát a győri és a kassai kir. ítélőtábla 2., illetőleg 5. sz. döntvénye jelenleg is érvényben levőnek tekintendő. A peres felektől különböző személyek sem élhetnek azonban felfolyamodással abban az esetben, ha a reájuk vonatkozó, sérelmes végzést a kir. kúria hozta. A kir. kúria u. i. az 1881 : LIX. t.-cz. 2. §-a értelmében a legfőbb bírói hatóság s igy ennek végzései ellen természetszerűleg nem lehet további felfolyamodásnak helye. Ellenben a kir. Ítélőtábla, mint felülvizsgálati (harmad) biróság a S. E. 197., 198. cs 200. §-ai alapján a tárgyalás vagy a bizonyitásfelvétel folyamán hozhat a peres felektől különböző személyekre vonatkozólag sérelmes végzéseket. Ezek ellen tehát az emiitett személyek a kir. kúriához felfolyamodást használhatnak s a kúria ezen — különben ritkán előforduló — esetben, mint negyedfoku (a felfolyamodóra nézve azonban csak mint másodfokú) biróság fog szerepelni. Dr. Obetkó Dezső, az eperjesi jogakadémia tanára, volt kir. törvényszéki biró. /^f A modern bünper ügyfelei.*) Az osztrák büntetőperben az államügyészség az állam képviselőjeként jelentkezik, állása formailag egyenlő az ügyfelével, jogosítva van a terhelt javára szolgáló bizonyító eszközök beszerzésére is, miáltal pártállása némileg elmosódik. Az 1850., valamint az 1853. évi osztrák büntető perrendtartások az államügyészségben a törvény őrét látták és csak a most érvényben levő perrendtartás az uralkodó vádrendszerhez képest a vádhatóságot az ügyfél állásába helyezte, miáltal azonban a felek ügye fölött határozó bíróságnak formálisan alá van rendelve. De eltekintve a biróság előtti működésétől, az államügyészség a bírósággal mellérendelt viszonyban áll. A semmitöszéknél alkalmazott vezérállamügyészség azonban nem tekinthető ügyfélnek, habár nem ritkán jut abba a helyzetbe, hogy a vádlott által előadott indítványok ellen kell harczolnia és habár az osztrák vezérállamügyész (generalprocurator) sem a főállamügyészségnek,sem az alantas ügyészségeknek nem hivatali felsöbbsége. De mivel a vezérállamügyész jogosítva és az igazságügyminiszter felhívására kötelezve van a jogegység megóvása érdekében semmiségi panaszszal élni a legfel') ElSzö közleményt lásd a 7. számban. sőbb bíróságnál, kétséget nem szenved, hogy ő nem ügyfél, hanem olyan szerv, mely Ausztriában az egyöntetű büntető igazságszolgáltatás őréül tekintendő. A vezérállamügyész úgy, mint a biróság, a felek fölött áll, habár a semmitőszék plaidiroz, formailag a bíróságnak van alárendelve, mely indítványához semmiképen sincs kötve. Lássuk most, vájjon az ügyfélnek tekintendő államügyészség az ellenféllel egyenlő avagy annál előnyösebb helyzetben van-e ? Ugy az osztrák büntető perrendtartás rendelkezéseiből, mint jeles gyakorlati szakférfiak müveiből látjuk, hogy habár vannak a törvénynek oly intézkedései is, amelyek a védelemnek kedvezni látszanak, mégis a gyakorlatban a vádhatóság előnyösebb helyzetben van a védelemnél. Az államügyészség ugy van szervezve, hogy annak főnöke az igazságügyminiszter, akinek alá vannak rendelve a vezérállamügyész (generalprocurator) a semmitöszéknél és a másodfokú bíróságok mellé szervezett főállamügyészek. Amig azonban a generalprocurator csak a tör vények megóvása czéljából semmiségi panaszok emelésére vesz utasításokat az igazságügyminisztertől, addig a főügyészek bűnvádi eljárás megindítására, megszüntetésre, vádelejtésre, vádemelésre vonatkozó utasításokat nyernek. A főügyészeknek ismét az elsőfokú bíróságoknál alkalmazott államügyészek és ezeknek a járásbíróságoknál alkalmazott ügyészségi megbízottak vannak alárendelve. A vezérügyésznek, főügyészeknek és ügyészeknek vannak helyettesei, akik tőlük függenek, de a bíróságok előtt főnöküket joghatálylyal képviselik. Minden főtörvényszéki kerületben az ügyészfőnököknek korlátlan helyettesitési joguk van, ugy, hogy a főügyész vádemelésre az ügyészt mindenkor helyettesitheti ennek akarata ellen is, más hivatalnokkal ép ugy, mint az ügyész is állandóan alkalmazott ügyészségi meghívott helyett másra bizhatja egyes esetekben a vád képviseletét. Bizonyosra vehetjük, hogy igy vannak esetek, amikor az ügyészek meggyőződésük ellenére is emeltek avagy ejtenek el vádat. De ha megtették, akkor ezt saját joguknál fogva megtettnek kell tekinteni, nem pedig a főügyész vagy igazságügyminiszter meghagyásából eredőnek. A németországi büntető perben az államügyészeknek általában ugyanazon helyzetük van, mint Ausztriában. Az osztrák generalproeuratornak megfelelő ügyészi állást azonban a német törvény nem ismer. Azáltal, hogy az ügyészek az állam képviseletében emelik a közvádat a vádlónak, mint ügyfélnek szerepét veszik át. Mint vádlók azonban csaknem korlátlan vádmonopolummal rendelkeznek és e tekintetben csak a becsületsértések és testisértések, mint inditványi cselekmények képeznek kivételt, amelyek a magánvád alapján üldözhetök és ezen bűncselekményekre nézve a közvádló csak a közérdek szempontjából léphet fel.