Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 4. szám - A bizonyítás terhe a jelenlegi jogban és a Tervezetek szerint [3. r.]

60 Magyar Jogász-Ujság ÍV. évi. alapok javára hagyományok tételére (tam archi et episcopi, quam et alii beneficiati ecclesiastici, abbates et praepositi ac canonici et parochi universi per condenda statuta aut secus etiam ad legata in favorem fundi dioecesani f'acienda provocentur). Azon kivül pedig a megüresedett kanonoki stallumok jövedelmének 1h része szintén e czélra fordítandó (in universis capitulis tertia pars proventuum vacantium stallorum canonicalium ad praefatam fundum dioecesanum inseratur). Dr. E. Nagy Olivér, egyetemi m. tanár, eperjesi ny. r. jogtanár. A bizonyítás terhe a jelenlegi jogban és a Tervezetek szerint/) A leendő jog. Az uj perrendtartási javaslat lényegileg az 1893: XVIII. t.-czikk intézkedéseit vévén át, ezt a javaslatot csak annyiban szándékozom ismertetni, amennyiben az idézett t.-czikktől eltérő rendelkezéseket tartalmaz és amennyiben az a bizonyitás terhének a kérdését szabályozza. Ellenben a magánjogi javaslatnak különösen azokat az intézkedéseit szándékozom tanulmányom tárgyává tenni, amelyek nézetem szerint a bizonyitási terhet illetőleg egyik, vagy másik irányban módosításra szorulnak, vagy amelyek jogi szerkezetük sajátosságánál fogva különös felemlitést érdemelnek. 7. §. A bizonyitás terhe meg nem jelenés esetében. Arról az esetről, ha a perfelvételi határnapon az alperes nem jelenik meg, a perrendtartási tervezet 444. §-a intézkedik, mely szerint ha a perfelvételi határnapot alperes mulasztja el, őt a felperes kérelmére a kereseti jogállitáshoz és kérelemhez képest ítélettel el kell marasztalni. Ez a §. grammatikai magyarázat szerint azt jelenti, hogy a bíróság az alperes meg nem jelenése esetében a kereseti tényállításokat nem nézi, de nem is nézheti, a kereset történelmi alapja egészen figyelmen kivül marad, csak az a kérdés, hogy minő jogot állit a felperes és mi a kereseti kérelme. Maga a Tervezet indokolása is (J. J. T. II. 2. sz. 283. 1.) hasonló értelemben nyilatkozik. „E szabályozásnál — úgymond — e javaslat csak abban tér el a német, osztrák és a franczia eljárástól, valamint mai perrendtartásunktól is, hogy a bíróság nem vizsgálja meg a kereset tényelőadásait és azoknak a kereseti jogállitásokhoz való viszonyát, hanem a kereseti jogállitáshoz és kérelemhez képest hoz ítéletet." Ezt az intézkedést azonban nagy mértékben redukálja a Tervezet 447. §-a. Mielőtt azonban ennek a 447. §-nak a fejtegetésébe bocsátkoznám, már itt meg kell jegyeznem azt, hogy mivel a perrendtartási *) Előző közleményt 1. a 2. számban. tervezet szerint legalább elvben az alperesnek meg nem jelenése esetén marasztalása nem a kereseti tényállítások alapján történik, ezek a kereseti tényállítások az alperes meg nem jelenése esetében sem volnának valóknak tarthatók, a bizonyitás terhén tehát az a körülmény, hogy alperes a perfelvételi határnapon meg nem jelent és ellene meg nem jelenése következtében Ítélet hozatott, ebből ez elvből kifolyólag befolyással nem lehetne. Amint említettem, a Tervezet 447. §-a a 444. §-ban kimondott elvet nagymértékben megszorítja. Ez a §. ugyanis kimondja a jelen tanulmány tárgyára vonatkozólag, hogy a 444. §. esetében a bíróság a mulasztás következményeinek kimondását végzéssel akkor is megtagadja : 1. ha valamely hivatalból figyelembe veendő pergátló körülmény miatt az eljárás megszüntetésének esete forog fenn; 2. ha a megjelent fél valamely hivatalból figyelembe veendő körülmény tekintetében a szükséges bizonyítékot nem adja elő s annak a körülménynek a fenforgása, vagy fenn nem forgása e miatt kétséges marad; 3. . . . ha a kereseti kérelem a közölt kereset tartalma szerint meg nem állhat. Mivel a pergátló körülmény a per létrejöttét akadályozza, az olyan pergátló körülmény fenn nem forgását (141. §., 182. §. 1., 2., 3. és 6. pontjai), melyek hivatalból figyelembe veendők, a felperes nemcsak az ellenféllel, hanem magával a bírósággal szemben köteles bizonyítani. Hogy ez igy van, igazolja a 140. §. 2. bekezdése, amely szerint, ha a felperes a keresetlevélben nem terjesztette elő azokat az adatokat, amelyek a bíróság hatáskörének és illetékességének, valamint a hivatalból figyelembe veendő egyéb körülményeknek a megállapítására szükségesek, az elnök a keresetlevelet kijavítás végett visszaadja. Ebből folyik, hogy a bizonyitás a bírósággal szemben az ellenfél távollétében is történhetik, sőt az ellenfél meg nem jelenése esetén kell történnie. Míg a 444. §. első pontja a per megalakulhatása czéljából szükséges és hivatalból figyelembe veendő körülmények tekintetében intézkedik, annak 2. pontja a per érdemében hivatalból figyelembe veendő körülményekről szól. A bizonyitás a §. szövegéből kitetszőleg szintén a felperest terheli, a bizonyítékok az ellenfél távollétében terjesztendök elő s azok a ténykörülmények szintén a bírósággal szemben bizonyitandók. A §. 3. pontja azért bír kiváló érdekkel, mert nézetem szerint ellentétben áll a 444. §. intézkedésével és visszahelyezkedik a most érvényben levő perrend álláspontjára. Én a magam részéről ugyanis, amint az érvényben lévő jog fejtegetésénél is előadtam, a jelenlegi perrendet