Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 22. szám - A katholikus alsópapság öröklési jogáról [14. r.]

412 Magyar Jogász-Ujság IV. évf. letet, akár nem. hagyatékuk felosztására vonatkozólag specziális szabályzatuk nincsen. Ebből következik most már egyrészt az, hogy ha a nős görög lelkész végrendeletet alkot, akkor vagyonáról ép oly szabadon intézkedhetik, mint a latin szertartású pap; mig ha végrendelet nélkül hal el, akkor vagyonából a családja a Mária Terézia-féle rokoni harmadot kapja, teljes szegénysége esetén pedig a szegényharmadra is joga van. Másként áll a dolog a nőtlen görög papokkal. Ezekről idézett jogforrásainkban különleges szabályok talá hatók fel, akár készítettek végrendeletet, akár nem. Ha igen, akkor kötelesek hagyatékukhoz mért aránylagos hagyó mányt tenni egyházmegyei özvegy- és árvaalapjuk javára (coelibes sacerdotes in ultimae suae voluntatis tabulis legatum . . . proportionatum . . . facere teneantur); ha pedig nem végrendelkeztek, akkor hagyatékuk szegényharmada okvetlenül az özvegy- és árvaalapé lesz (si ab intestato decederint, . . . tertialitas, quae secus pauperibus competeret, fundo inferatur.) Ebből látható, hogy az 1904-iki rendelet amaz intézkedése, mely szerint a szegényharmad specziális hováforditása tárgyában csak „a leszármazók és özvegy hátrahagyása nélkül elhalt görög-katholikus papok" öröklési eseteiben rendelkezik, megfelel a jogforrások álláspontjának. A nős papokról külön jogforrás az intestát öröklés esetére nézve nem létezvén, természetes, hogy az általános szabályok irányadók s hogy ennélfogva a szegényen maradt család a szegény rokonok igényeit érvényesítheti. Dr. E. Nagy Olivér, egyetemi va. tanár, eperjesi ny. r. jogtanár. JOGI SZEMLE. A politikai mozgalom hullámai ma már nemcsak társadalmi életünket bolygatják meg, de félő, hogy igazságügyi életünk nyugodt folyását is felzavarják. Okot szolgáltatna erre egy legutóbbi, a kir. ügyészségek részére kiadott kormányrendelet, a mely törvénysértő cselekményeknek mondja azokat, a melyek a kinevezett főispánokat hivataluk elfoglalásában és esküjük letételében akadályozni szándékolják. Nem akarunk vitázni e kérdés körül, mert ma már minden nézet akár egyik, akár másik irányú legyen is az, tehát a kérdést bármely irányban oldaná meg, bizonyos tendencziózitással vádoltatnék. És talán a mai politikai neuraszténiátói fertőzött napjainkban, nem is ok nélkül. A kérdésre csak kérdéssel felelünk Vájjon miképpen minősíttetnék azon cselekmény, a mely valamely, a törvényes formák között kinevezett állami vagy törvényhatósági tisztviselőt, jog- és kötelességszerűen leteendő esküjének kivételében vagy letételében megakadályozná és azt lehetetlenné tenné ? Miképpen minősíttetnék, ha valaki, vagy valakik, a kinevezett bírót, vagy a megválasztott alispánt esküjének letételében szóval vagy tettel megakadályoznák? Dansla question la reponse! * Egy régebbi alkalommal már megemlékeztünk azon németországi mozgalomról, a mely oda irányult, hogy a külföldi, tehát nem németországi egyetemi hallgatóknak a német egyetemek hallgatása megnehezittessék. Az ajánlott eszközök közül a tranzigensebbek szerint a külföldieknek egyetemi adót kellene fizetniök. Mintegy részvételt abból a teherből, a melybe a német egyetemi városoknak az egyetem fentartása kerül. Ma már ezen propozicziók sokkal radikálisabb alakban nyilvánulnak. Azt olvassuk ugyanis, hogy a jénai egyetem német honos polgárai mozgalmat indítottak az irányban, hogy a külföldieknek ugy a jénai, mint általában a németországi egyetemekre való felv étele megnehezittessék. A német diákok azt követelik, hogy azok, a kik a német egyetemekre való felvételüket kívánják, mutassák ki a német nyelvben való jártasságukat, fizessenek nagyobb tandijat, ne léphessenek be semmiféle egyesületbe és az oly előadáson, a hol számozott helyek vannak, csak a németek után kapjanak helyet. Ugylátszik, a német tudományosság fogyóban van, hogy a németek kiviteltől féltik és ezt védvámmal akarják megnehezíteni. * Bécsben a vasárnapi munkaszünet kérdését ügyvédi irodákban oly fontosnak tekintette a kamara vezetősége, hogy a kérdésben való állásfoglalás czéljából rendkívüli közgyűlést hivott egybe. A vasárnapi munkaszünet kérdése egyébként nem uj és sok tekintetben ennek kimondása jogosult is. Annak minden korlátozás nélkül való enuncziálását azonban sem indokoltnak, sem kereszíülvihetőnek nem tartom. E kérdéssel egyébként egy régebbi alkalommal foglalkozva, már akkor azon nézetemnek adtam kifejezést, hogy különösen vidéki ügyvédi irodákban, a hol a vidék jogkereső népe, mondhatni talán csak vasárnapon ér rá a vidék központjába, az ügyvédekhez jogsegélyért bejárni, semmiképpen sem volna keresztülvihető a korlátlan munkaszünet. Talán nagyobb központokban, vagy a fővárosban az még inkább lehetséges volna. Minden esetre azonban csak azon fentartással volna általában a munkaszünet kimondható, hogy az csak a személyzetre terjedjen ki. * Büntető törvényünk hézagait és hiányosságait a mindennapi élet napról-napra szembeötlőbb színekkel festi elénk. Mig egyrészt a büntetési tételeknek revíziója egyhangú szükségként el van ismerve, addig a büntetési nemek, helyesebben az azoknak megfelelő letartóztatási intézeteink hiányosságai, mondhat-