Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 6. szám - A bizonyítás terhe a jelenlegi jogban és a Tervezetek szerint [4. r.]

6. sz. Magyar Jogász-Ujsag 12.1 „Intra quale temporis spatium vacantia ad collationem Regiam spectantia beneíicia conferenda, qua ratione bona ad haec beneíicia pertinentia administranda et cuinam fundo proventus ex iisdem obvenientes inferendi veniant, eatenus altefata Sua Majestas Sacratissima benigne resolvere dignata est, ut constanter inde a tempore editae conventionis Kollonitsianae observato usui insistatur." A haláleset kfvetkeztében megüresedett királyi javadalmak újra való betöltésének ideje tárgyában tehát elrendeltetett, hogy az eddigi gyakorlat, mely a Kollonits-egyezmény életbelepte óta tartott, ezentúl is megmaradjon, migaz egyházi javak (épületek stb.) jókarban tartására vonatkozólag megtudjuk, hogy: „circa conservationem et restaurationem aedificiorum observetur, ut autem deterriorationi aut desolationi bonorum ecclesiasticorum opportunissime occurri possit. in omni inventationis casu ad dignoscendum id. an non ex intercedente discipatione aut deterrioratione sequestro etiam locus sit, praeter exmissos duos capitulares, camerale etiam individuum adsit atque idipsum etiam in pertractatione substantiarum per collationis Regiae beneficiatos relictarum, qui testamentarias desuper ediderunt dispositiones, ita observetur, ut cameralia quidem individua intervenire possint." Azaz, hogy a kir. javadalmak elpusztulásának megakadályozása végett minden főpapi hagyaték leltározásánál két kanonokon (káptalanbelin) kivül az udvari kamara megbízottja is jelen legyen annak kipuhatolására, hogy a javadalmat kedvezőtlen helyzete miatt nem kell-e zárlat alá venni. Ugyanezen óvatosság indokolja továbbá azt a rendelkezést is, hogy oly főpapok elhalálozása esetén, a kik végrendeletileg is intézkedtek, az udvari kamara megbizottjai még a hagyatéki tárgyalásnál is jelen lehessenek. A végrendeletek közlése tárgyában meghagyatik, hogy „testamentum defancti praelati in authentico exemplari fisco Regio seu camerae Regiae hungarico — aulicae mox post mortem praelati communicetur," tehát a kincstárhoz vagy udvari kamarához leendő felterjesztés most már imperative lett előirva. Továbbá a főpapok által eszközlendő ajándékozások és adásvételek érvényesek, de csakis akkor, ha teljes és tényleges vagyonátruházással vannak egybekötve (si cum plena cessione proprietatis et effectiva dominii translatione celebrentur). Ellenben az oly vagyonátruházásokat, a melyek feltételekkel létesültek, vagy például az életfogytiglani haszonélvezeti jognak a javadalmas részére való fentartásával, annak halála utáni időre szabnák meg a vevő vagy a megajándékozott javára a tulajdonjog átszállását, érvényteleneknek nyilvánítja a rendelet (donationes tales celebrare, per quas rerum suarum domínium usu eorum usque dies vitae j retento, in alios transferre solert, ron es licilum). Az egyháznak jutó hagyatéki harmadra voj natkozólag is találunk itt jogszabályt. ElrendelI tetik ugyanis, hogy a főpapok hagyatéki harmadát ne adják a főpapi székhely vagy a káptalani birtokok egyházainak, mert ezekről úgyis gondoskodni tartoznak a prelátusok, hanem ezekben a szegény egyházak részesüljenek. Kivételt csak az az eset képez, ha a végrendeletben határozottan és névszerint van megjelölve valamely egyházközség és a részére hagyott összeg („nec cathedralis, nec alia sub patronatu episcopi aut capituli in eorum bonis existens ecclesia summatur," t i. ezeknek a fogalmába ; továbbá : „exceptis illis ecclesiis, in quarum subsidium testatores nominetenus summám aliquam designarunt"). Dr. E. Nagy Olivér, egyetemi m. tanár, eperjesi ny. r. jogtanár. A bizonyítás terhe a jelenlegi jogban és a Tervezetek szerint.*) 8. §. A tagadás és kifogás. A régi perrendnek azt a szabályát, hogy a bíróság mind azt a tényállást valóknak fogadja el, amit az ellenfél a következő periratban cem tagad, a perrend Tervezete teljesen kiküszöböli. E helyett a miniszteri javaslatban1) 281. § a a következőképen intézkedik : .Olyan tényállításokat, amelyeket a fél a szóbeli tárgyalás folyamában a nyilatkozásra történt fAhivás után kifejezetten nem tagad és amelyek valóságukkal össze nem férő előadás által közvetve taqadottaknak sem tekinthetők, bizonyítani nem szükséges, ha csak a fél egyéb előadásaiból nem következik, hogy azokat tagadni akarja". Ezt a §-t szószerint átvette a Tervezet a sommás eljárásból, ezeknek az intézkedéseknek az értelmét már a jelen dolgozat 2 §-ban ismertettem, említve, hogy ezek szerint az intézkedések szerint a fél a bizonyítás alól nem akkor van felmentve, ha az ellenfél a tényállítás valóságát nem tagadja, hanem csak akkor, ha a bíróság felhívására sem tagadja, sőt egyáltalán elég, ha az látszik, hogy a fél a tényállítást tagadni akarja. Ezeknek az intézkedéseknek a természetszerű folyománya a gyakorlatban az lesz. hogy az a fél, akinek, amint a Tervezet 284. §-a mondja, érdekében áll, hogy a bíróság az állított tényt valónak tekintse, kénytelen lesz állítását rendszerint bizonyítani, mert kétlem, hogy a Magyarországon kifejlődött praxis szerint számos olyan eset fog-e elő*) Előző közleményt lásd a 3. számban. !) Törvényjav. a m. polg. perrendtartásról. Átdolg. terv. Közzéteszi a m. kir. Igazságügyminiszter. Budapest 1901. Az országgyűlés elé terjesztett javaslatban a §§. számai mások.