Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 3. szám - Hézag a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének 642., 644. és 645. §§-ban - Hézag a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének 643., 644. és 645. §§-ban

52 Magyar Kodifikáczió II. évf. táczió, amely az 1868-iki egyezmény módosítása iránti javaslatba belefoglalta azt is, hogy a „honositás", vagyis, mint indokolásából kitűnik, a községi illetőség szabályozása vétessék ki a közös ügyek közül s utaltassék az autonómiába. Mire a magyar küldöttség, kétségtelen jogfeladással, igy válaszolt: „A községi illetőség szabá lyozásának kérdése, melyet a horvát-szlavón bizottság javaslatának indokolása honositás alatt érteni látszik, különbözik a honositás ügyétől, az illetőségnek szabályozása a társországok autonóm jogkörébe tartozik (1872/75. évi képviselőházi irományok 476. szám) s e kijelentés alapján meg is hozták az emiitett 1880. évi autonóm törvényt. Intő példa lehet ez nekünk, hogy az autonómia jogkörét jövőre nagyobb lelkiismeretességgel határozzuk meg minden esetben s különösen most is, amikor a kodifi káló bizottság az egyesületi jogot akarja, tévesen, oda utalni és ezzel fel akarja adni azt a jogunkat, hogy az egyesületi jogot az egész ország területére közös törvénynyel szabályozhassuk. Minthogy Horvát-Szlavonországoknak az igazságügy terén általában véve autonómiájuk van (1868: XXX. t.-cz. 48. §.), minélfogva az alkotandó magánjogi törvénykönyv Horvát-Szlavonországokban nem lesz kötelező, nincs más hátra, mint hogy az egyesületek ügyét Tcülön törvényben, vagyis nem a magyar általános polgári törvénykönyv keretén belül, kell szabályozni, amely külön törvény aztán a birodalmi országgyűlésen lesz megalkotandó, hogy hatálya az egész ország területére kitérj ed jen}b) Igaz ugyan, hogy ezzel a magyar általános polgári törvénykönyv egységén csorbát ejtünk, de ez kisebb baj lesz annál, mintha a kodifikáló bizottság nézetének elfogadásával a horvátszlavón autonómia körébe tartozónak ismernénk el az egyesületek törvényhozási szabályozását. Különben sem fogja felölelni az egész anyagot a magánjogi törvénykönyv, mert a házassági jogról szóló 1894 : XXXI. t.-cz. érvényben marad továbbra is A németországi példán okulva, nem akarják az egyházpolitikai harczot újból felidézni. Politikai okból törik meg tehát a kódex egységét; másik politikai okból hiányozhatik belőle az egyesületek joga is. Dr. Eaffay Ferencz egyetemi magántanár, eperjesi jogakadémiai ny. r. tanár. 1B) Ugyanilyen nézetet vall M. a Jogállam 1903. évi I. füzetében (74 lap). Hézag a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének 643., v 644. és 645. §§-ban. A magánjog tervezetének indokolása a 643.. 644. és 645. §§. felett csak keresztül siklik, elégnek tartván annak helyességét azzal indokolni, hogy a tervezet rendelkezése az eddigi szokásnak és gyakorlatnak megfelel és hogy a külföldi jogrendszerek is lényegtelen eltérésekkel ezekkel egyező rendelkezést tüntetnek fel. Az, hogy a külföldi törvényhozás minő intézkedéseket tartalmaz a lényegre, a fogalom meghatározására vonatkozólag, nem tudom, talán sehol sem játszik oly nagy szerepet az értelem megállapításánál mint itt, de hogy a törvénytervezet, ugy amint most van, hézagos, és hogy fontos, nagy anyagi érdeket képviselő kérdéseket szabályozatlanul hagy, amely kérdéseket a parcziális szokás eddig kitöltött, azt merem állítani. Igaz, hogy a törvény specziális viszonyokat minden esetben figyelembe nem vehet, de ha ezek a viszonyok a természet rendjének kifolyásai és emberi erővel meg nem változtathatók, a törvény mégis oly módon szövegezendő, hogy a végrehajtás alkalmával módja legyen a birónak szoros törvénymagyarázat mellett is a méltánytalanságot kiegyenlíteni és ne legyen kénytelen azt csak per analógiám oltalmazni, ami éppen az oly nagyon féltékenyen őrzött jogegységet bontja meg mindig. A 643. §., amikor a folyó meder tulajdonjogát állapítja meg, annak középpontját egy állandó fiksz pontnak képzeli, a mely legfeljebb annyi ingadozást mutat, mint amennyit az iszapolás (alluvió) idéz elő és éppen ezen okból a természetes iszapolás és a folyó medrének egyik vagy másik part felé való előnyomulása esetén, a tulajdonjogot egységesen szabályozza. Lehet az, hogy az Alföldön, ahol ugyanazon föld képezi a partokat, mint a meder alját, a meder középpontja fiksz pont, a melyet alapul venni lehet, de a felföldön, ahol a partokat a föld, a meder alját pedig a több ölnyi vastag apró kő (kavics) réteg képezi, nincsen valami ingadozóbb, mint éppen ez. Az Alföldön a meder alja éppen azért, mert árvizsodrásnak egyenlően áll módjában annak minden pontját mosni, lehetőleg vízszintes fekvést igyekezik felvenni, a néha-néha előálló különbözeteket is kiegyenlíteni törekszik, amit mutat az, hogy ahol a hajózhatóvátétel czéljából medermélyités mutatkozik szükségesnek, azt a munkálatot bizonyos időközökben meg kell ismételni, mert ellenesetben ugyan olyan sekély lenne a víz a mélyített mederben, mint annak más pontján. Az Alföld vizei konzervativek, észrevehető változásokat nem tüntetnek fel, az esély, hogy a part előnyomulása melyik oldalra történjék, csak a természeti erők szeszé-