Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 22. szám - Az elkobzásról. 1. [r.]

22. sz. Magyar Jogász-Ujság 423 el sem tiltható. Előtérbe lép tehát az az eszme, hogy elveszszük a tárgyat, mert büntetni akarjuk a bűnöst, amiért a tárgygyal visszaélt s igy annak birtoklására méltatlanná lett. A büntető törvényen kivül sok más törvény is tartalmaz rendelkezést az elkobzásról. Ezekben a törvényekben a megelőzés elvén kivül figyelmet fordítottak különböző anyagi s erkölcsi érdekek megvédésére is.1) Balpataky József eperjesi kir. alügyész. JOGI SZEMLE. Azon parlamentáris és politikai kérdéssel, hogy a kormányelnök változása esetén ugyanazon szakminiszter által egy más kormányelnökség alatt tett, ígéret köti-e az igérettevő minisztert vagy sem, nem áll módunkban foglalkozni, mert politika e lapok hasábjairól ki van zárva. Az ígéret morális oldala azonban bírálatunk alól nemcsak hogy elvonva nincs, de ez irányú kritikánkat egyenesen fel is hivja! Hosszú, fáradságosan előkészített mozgalom után érték el az ország bírái és bírósági tisztviselői javadalmazásuknak bár ugyan szerény, de az eddiginél mégis kedvezőbb alakulásának biztató reményét, midőn illetékes helyről nemcsak ez irányú ígéretet nyertek, de a megvalósítás munkája a parlament elé terjesztett törvényjavaslat f ormájában meg is indult! Hogy biráink immár csak idő kérdésének tekintették fizetéstöbbletüknek részükre való íolyósitását, hogy a törvényjavaslatban megjelölt időponttól az a szerint őket megilletendett összegeket már magukénak tekintették, hogy végül ezen összegeket eddigi életviszonyaik rendezése és jövőbeni alakulása körüli számitásaikba már beillesztették — azt mindenki természetesnek fogja találni, ki biráink életviszonyait ismeri! A kormány eddigi kijelentéseiből következtetve azonban, a törvényjavaslatból eddigi tartalmával alig válik törvény ! De vájjon számolt-e az igazságügyminiszter ur ezen tény lehető következményeivel és horderejével ? Az emberi léleknek csak kevés ismerete elegendő belátni ily akcziónak a következményeit. Nem szeretnénk közhelyeket idézni, de némelyeket mégis ismételni kell I A birói függetlenség, (amelytől anyagi irányban oly végtelenül meszsze vagyunk) a birák fizetésrendezésének egyik inditó oka volt. Pedig ez azt meg nem valósította volna,csak egy lépéssel vitt volna közelebb ahhoz! Első folyam odásu bíróságainknál ma az igazságot 2600-tól czirka 4000 koronáig terjedő évi fizetéssel javadalmazott birák szolgáltatják. Hogy ily javadalmazás mellett csak kis családdal meg!) Ezen törvényeket részletesen fölsorolja a Jogi Lex. a föntebb jelzett helyen. áldott bírót az életnek még kenyeres gondjai sem kímélik meg, azt erősíteni pleonazmus volna! És lehet-e tárgyilagos, jó b ró az, ki az élet legkezdetlegesebb szükségleteinek megszerzése körül már terhes gondokkal küzd ? Lehet-e tárgyilagos jó bíró, ki ily gondokkal terhelten lép birói asztala elé és tesz igazságot az ezt keresők szabadsága vagy vagyont érő érdekei felett ? Bizonyára nem! Hogy pedig biráink kilenczven százaléka ily goadókkal terhes, az közismeretü ! Micsoda erkölcsi nagyság, a tárgyilagos egyéniségnek micsoda enerzsiája kell, hogy uralkodjék abban a bíróban, ki ily viszonyok között megőrizni képes objektivitását, absztrahálni magát a mindennapi élet terhes gondjaitól, tartózkodva anyagi sorsa mostoha és bizonyára méltánytalan voltának felismerésétől, elkerülve az eléje kerülő peres kérdésben eléje táruló életviszonyokkal való minden összehasonlítást, ama ideális szférákba tud emelkedni, melyről egyedül lehet megtalálni az igazságot. Azt hiszem, hogy a mindennapi élet fergetegétől meg nem védett, kedélyében, szivében és idegeiben eltompult ember tárgyilagos biró nem lehet. És most, keserves vajúdás, törekvés, remény és kétség után elvonni készülnek ama különben szerény támaszt, melylyel biráinkat némiképpen felsegélni ígérték! E kérdés ma már nemcsak a birói kar, de a köznek is vitális, megoldást sürgető kérdése. Viszont megérdemel-e oly állam becsületes, törekvő birói kart, mely szeszélye szerint bánik ennek amúgy is mostohán gondozott létérdekeivel? Az igazságügyminiszter ur pedig igen rossz ember- és lélekismerő! — Dr. Thuroczy György, nemrég elhunyt fővárosi ügyvéd és neje, közös és kölcsönös végrendeletükben 200.000 korona értékű házukat az alapítandó ügyvédi nyugdíjintézetre hagyták I Megörökítjük e nemes tettet, mert nemesebb czélt ma ügyvéd alapítványa nem szolgálhatna ! „Bis dat qui cito dat" ; ebben az értelemben pedig kétszeresen értékes nemeslelkü kartársunk alapítványa, mert példát nyújtó buzdító hatása leend. Az ügyvédi kamara választmánya keresi a módot, hogy miként rójja le háláját a nagylelkű adakozók személye, illetve emléke iránt. Nem-e volna alkalmas mód e czél megvalósítására az, hogy a nyugdij-egylet minden évben közgyűlése után emlékünnepélyt rendezzen, azok illetve azok emlékének ünneplésére, kik a nyugdij-egylet segélyezése körül maradandó emlékű érdemeket szereztek ? Az ily emlékezési ünnep nagyobb s az ügyvédi karra általános jelentőségű eseménynyé válhatna, ha ez évente más-más kamara elnöke (alelnöke) által tartandó emlékbeszéd formájában jutna kifejezésre! i Rósa.