Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 20. szám - A természetes apa gyermektartási kötelességéről. [3. r.]

376 Magyar Jogász-Újság II. évf. mes térre titokban sem és működésük ellen komolyabb kifogások nem merültek fel. Veszedelmesebbeknek bizonyultak egyidöben a népgyűlések; ezeknek a szabályozása azonban nem ide, hanem a gyülekezési jog körébe tartozik. Egyébként a mostani névleges egyesületi szabadság mellett sem tartották szükségesnek a rendőri beavatkozást, annál kevésbbé állhatna ez meg a teljes egyesületi szabadság mellett. Dr. Raffay Ferencz egyetemi magántanár, eperjesi jogakadémiai ny. r. tanár. A természetes apa gyermektartási kötelességéről.*) Az eddigiekkel szemben a többi elméletet komoly figyelemben részesíteni alig lehet. Legnevezetesebb ezek közül az úgynevezett vétségi elmélet, mely a nem házassági közösülést deliktumnak tekinti. Ennek az elméletnek már a kiinduló pontja hibás. Magában véve a nem házassági közösülés nem is vétség, vagy legalább is az esetek túlnyomó többségében nem az, sem büntetőjogi, sem magánjogi értelemben véve. Büntetőjogi értelemben nem tekinthető vétségesnek, mert nem büntetendő cselekmény; hogy magánjogi értelemben sem az, világos lesz azonnal, ha az állítólagos vétség következményének : a tartásnak ez esetben jelentkező jogi természetét kissé megvilágítjuk. A tartási kötelesség megállapítása vétség alapján, nem lehet más, mint kártérítés. Még ha a harmadik elméletet veszem, mely csak kisegítő elmélet a vétségi elmélethez, vagyis ha nem tekintem a nem házassági közösülést vétségnek, hanem csak szerződésen kivül kártérítésre kötelező oknak, — quasi deliktum —akkor is csak idejövünk ki, hogy a tartás nem egyéb, mint kártérítés. Visszatérve most már arra, hogy magánjogi értelemben véve deliktum-e avagy quasi deliktum a nem házassági közösülés ? tisztán áll, hogy sem az egyik, sem a másik ; nem lehet sem ez, sem az a kártérítés jogi természeténél fogva, ami soha sem jár szubjektív vétkesség, vagyis valamely szerződési kötelezettség megszegése, vagy pedig jogellenes cselekvény, vagy mulasztás nélkül. A legszabadabb felfogás mellett sem tartom elfogultság nélkül felállithatónak, hogy a nem házassági közösülő jogellenesen cselekszik. Erkölcstelenül igen, de nem jogellenesen. Maga az erkölcstelenség pedig nem jogalap a kártérítéshez. *) Előző közleményt L a 17. és 18. számban. Magyar ált. polg. trkv. tervezete 343-360. §§. íme, így dezavuálja az eredmény a hibás kiinduló pontot. Egyelőre a vétségi elméletről — amire alább még lesz alkalmam visszatérni — csak ennyit; ezt is csak azért, hogy egyrészről feltüntessem azt az óriási ellentétet, ami a két egymással harczoló elmélet között van, másrészről, hogy a Tervezet elvi alapjának helyességét azokkal a nézetekkel és javaslatokkal szemben, melyek több oldalról hangoztatva lettek, annál meggyőzőbben kimutassam s ne maradjak adós azon állitásom dokumentálásával, hogy az illető javaslattevők a kérdés szocziális jellegét tartván szem előtt, elveszítették az elvi alapot. Vonatkozik ez az állitásom dr. Márkus Dezső és dr. Veüisz Vilmos1) javaslataira. Dr. Márkus Dezső javaslatait a következőkben foglalja össze : 1. Abban az esetben, ha valakinek apasága jogerős bírói Ítélettel, avagy az atyának hitelt érdemlő alakban történt elismerése utján megállapíttatik, úgyszintén, ha a férfi az anya ellen elkövetett szemérem elleni bűncselekmény miatt jogerősen elitéltetett a házasságon kivül született gyermek atyjával és ennek összes rokonságával szemben születésének időpontjától kezdve ugy tekintetik, mintha atyjának törvényes gyermeke volna és az ezek számára biztosított összes családi és öröklési jogokat élvezi. 2. Ha az apaság meg nem állapítható, de bebizonyul, hogy a gyermek anyja a perbe fogott férfiúval, illetőleg a kifogás folytán perbehivott férfiakkal a kritikus időn belül közösült, ugy hogy bármelyikük a gyermek apja lehetne, e férfiak arra köteleztetnek, hogy vagyoni viszonyaik arányában a biró belátásához képest együttesen járuljanak a gyermek eltartásához, még pedig ennek 16-ik életévéig. 3. Ha sem az apaság meg nem állapitható, sem a tartási kötelezettség meg nem szabható, a gyermek eltartása az anyát és illetőleg ennek fölmenőit kötelezi, ezeknek szegénysége avagy erkölcsi megbízhatatlansága esetében pedig a gyermek lelenczházban, vagy más megfelelő intézetben nevelendő közköltségen. A lelenczházba vagy egyéb e czélra berendezett intézetbe való felvétel semmi néven nevezendő föltételtől függővé nem tehető s a gyermek származásának hivatalos kutatása tilos. 4. Az apaság, vagy tartás iránti keresetet az anya a születést megelőző 3 hónapon belül is érvényesítheti, kötelessége lévén természetesen bebizonyítani vagy legalább is legnagyobb mértékben valószínűsíteni, hogy születendő gyermekének az alperes az apja. 5. A keresetet a kiskorú anya is megindíthatja. Minthogy azonban ugy az apasági, mint a tartási kereset czélja kizáróan a gyermek J) Dr. Wellisz Vilmos : A törvénytelen gyermekek joga a Tervezet szerint. 1901.