Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 9. szám - A visszavásárlás

9. sz. Magyar Kodifikáczió isi helyes fogalmának, mikor jogalanynyá, erkölcsi személylyé teszi azt. De szabályozza a társaságot is az optkv. és pedig a II. rész 27. czimében. Ez a szabályozás az 1175—1216. §-okban teljesen korrekt és a lehető legrészletesebb. Adja a társaság fogalmát és keletkezését, szól az alaptőkéről, a tagok jogairól és kötelességeiről, a nyereség és a veszteség felosztásáról, a társaságnak harmadik személyekhez való viszonyáról, végül a társasági vagyon felosztásáról. Mikor a két rokon fogalmat ily élesen elhatárolja az optkv. s mikor különösen az egyik intézményt, a társaságot oly részletesen és a mai tudományos felfogásnak is teljesen megfelelően szabályozza: akkor nem lehet kétség az optkv. felfogása tekintetében. Egyetlen hibája a törvénynek az, hogy nem a tudományban elfogadott terminológiákat használja, de még a szavak, a megjelölések alapján is el lehet határolni az egyesületet a társaságtól. A 26. §. ugyanis a „társaság", az 1175. §. pedig a „közkereseti társaság" kifejezést használja, tehát nem lehet azt mondani, hogy a két kifejezés egyeznék egymással, sőt határozottan eltér egymástól. A „társaság" a törvény szerint az egyesületet, a „közkereseti társaság"47) pedig a társaságot jelenti. így aztán a szavak jelentését a rendelkezések értelméből megmagyarázván, nincs kétség többé az iránt, hogy érdemben helyes az optkv. álláspontja, mely szerint jogi személyt csak az egyesületek (az optkv. 26. §-ának szóhasználata szerint: a társaságok) képeznek, mig a társaság (azaz az 1175. §. szerint: a közkereseti társaság) sohsem lehet jogi személy. Helytelen tehát a törvény szóhasználata, de helyes a müszavakul elfogadott „társaság" és „közkereseti társaság" értelme, minek folytán nincs szükség semmiféle uj elméletekre sem a jogi személyek, sem a társaságok és az egyesületek tanában, hanem az optkv. által (jóllehet hibásan) választott, de azért lényegileg helyes tartalommal ellátott miiszavaknak kell azt az értelmet tulajdonítani, amit a törvényhozó akart. Egyébként hangsúlyozzuk, hogy az optkv. 26. §-a mellet, Horváth-Szlavonországokban az 1852. november 26-án kelt császári nyilt parancs adott némileg részletesebb szabályokat az egyesületi jog tekintetében. Ezen nyilt parancson kivül a gyakorlat elfogadta az 1867. évi osztrák 47) A „közkereseti társaság" tulajdonképen kereskedelmi jogi mükifejezés (1875 : XXXVII. t.-cz. 64. §.) s a magánjogban sohsem használjuk. A kereskedelmi jognak azért van rá szüksége, hogy a társaságok egyes fajait, ha kereskedelmi üzletet folytatnak, pontosan el lehessen határolni egymástól. Az általános magánjogban töhbféle fajtája nincs a valóságos társaságnak (societas), ezért nem is lenne értelme az optkv. közkereseti társaság kitételének, ha nem tudnánk, hogy más helyen (26. §.) a társaság szót egy másik fogalom (az egyesület) megjelölésére használta és foglalta le. egyesületi törvény elveit, amelyek — mint tudják — a magyar belügyminiszteri rendeletek meghozatalánál is mintákul szolgáltak. így aztán a nyilt parancsról nem kell részletesebben szólni, mert a közigazgatási gyakorlat végső kifejtése folytán az anyaállam és a társaságok ideiglenes egyesületi joga alig tér el egymástól. Dr. Raffay Ferencz egyetemi magántanár, eperjesi jogakadémiai ny. r. tanár. A visszavásárlás. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezete 1474—1481. §-aiban szabályozza a visszavásárlás jogát. A visszavásárlás joga az elővásárlás jogától első sorban abban különbözik, hogy az előbbit mindig csak az ingó vagy ingatlan tárgy előbbi tulajdonosa kötheti ki, mig az elővásárlási jogot a tulajdonos bárkinek biztosithatja és különbözik főként még abban is, hogy mig az elővásárlási jog gyakorlásának lehetősége csak akkor állhat be, ha a tulajdonos az elővásárlási joggal terhelt dolgot eladóvá teszi, — a visszavásárlási jog érvényesülése ellenkező kikötés nélkül azonnal beáll, mihelyt a jogosiút visszavásárlási jogának érvényesítési szándékát kijelenti. További különbség lehet, hogy mig az elővásárlási jognál a vételár rendesen meg nem állapittatik, a visszavásárlási jognál a vételár vagy az előbbeni eladási árban, vagy a visszavásárláskori becsértékben szokott megállapittatni, mert ha azon ár állapíttatnék meg, melyet esetleg más megajánlana — ez némileg elővásárlást is képezhetne. Tervezetünk a visszavásárlási jogot nagyrészt a német törvény 497— 503. §-ai alapján szabályozta, a német törvény ide vonatkozó intézkedései nagy részének átvételével. A Tervezet 1474. §-a szerint „ha az eladó fentartotta magának a visszavásárlás jogát, a visszavásárlási ügylet létrejön az eladónak azzal a nyilatkozatával, hogy jogával él." Ezen intézkedés szerény nézetem szerint, jogi szempontból nem korrekt. Vásárlás és visszavásárlás csak formális adás-vevési szerződés utján jöhetnek létre. Azzal, hogy az eladó a vásárlóval tudatja, hogy visszavásárlási jogát gyakorolni kívánja — csak a jog gyakorlásának ugyszólva megkezdése áll be, de maga a visszavásárlás csak önálló szerződéssel, vagy ezt helyettesítő birói ítélet alapján jöhet létre. Ezért ugy vélem, hogy az 1474. §. következőleg volna szövegezendő: „Ha az eladó a vevővel szemben — az eladott tárgyra nézve — a visszavásárlás jogát fentartotta, a visszavásárlási jog érvényesül