Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 5. szám - A decentralisatio

370 A decentralísatio gása gyakran cseréltet helyet az emberekkel és gyökeresen átalakítja az állapotokat. 1867-ben foglalkozott a törvényhozás utóljára a táblák felosztásával. Csak tüzetes megvitatásról szólunk, mert alkalmilag gyakran volt róla beszéd a miniszteri, képviselői és jelölti felszólalásokban. A mostani perrendtartás javaslata volt erre az utolsó alkalom. A kormány már akkor több főtörvényszéket indítványozott, mégpedig nyolczat, a következő székhelyekkel: Pest, Kőszeg, Nagyszombat, Eperjes, Debreczen, Marosvásárhely, Nagyszeben. Ki beszél ma Kőszegről, Nagyszombatról, Nagyszebenről ? 1867-ben még fennállottak a kerületi táblák. Horváth Boldizsár ki is jelentette, hogy részben ezek elhelyezésének traditiója vezérelte őt a tervbe vett táblák székvárosainak kijelölésénél. Ma e traditio elenyészett; más szempontok döntenek egy-egy város fontosságának megállapításánál: a forgalom és a kulturális jelentőség. Pozsony, Győr, Pécs, Kassa gazdasági súlyukkal, Szeged és Kolozsvár politikai nyomatékukkal vívták ki a számba vételt. De van a javasolt székhelyek között egy valóságos szerencsén* is. Nagyvárad burokban született s connexióival majd hogy le nem verte Debreczent, a büszke magyar polgárvárost százados kultúrintézményeivel. Szombathelynek is nagy kedve lett volna a protegáltak közé állani ; statisztikai adatok helyett méltóságos és excellentiás pártfogókat küldött Szilágyi Dezső nyakára. Reméljük, hogy ezen és egyenrangú igények nem tántorítják meg a törvényhozást. Mikor egy nagyfontosságú törvénykezés külső föltételeit keressük, nem szabad nagyon távol járnunk a kulturális góczpontoktól; nem szabad oly helyekre gondolnunk, hol a civi lizált igényeket nem, vagy csak oly áldozatokkal elégítheti ki a biró, melyek javadalmazásával mi arányban sem állanak. Nálunk minden dolognak akad szószólója. Nem csudálhatjuk tehát, hogy találkozott olyan jogász is, a ki azt vitatta, hogy «a jogszolgáltatás magas érdekei s a birák műveltsége nem függnek attól, hogy minő műveltségre van szüksége (1) azon város polgárságának, melyben a székhely elhelyeztetik*. {Egyetértés ápril 23-iki sz.) Alig hihetjük, hogy szószerint igy beszélt volna Varasdy ur, mert e szövegben a mondásnak értelme sincs. De ha azt gondolja, hogy a biró független a kulturális körnvezettől, ugy utalunk a tömegesen kínálkozó hazai tapasztalatokra Különben nem is arról van itt szó, hogy mily művelődési eszközökkel éri be a város polgársága, hanem arról, mily jogos igényei lehetnek egy királyi táblai bírónak, kit a müveit világtól elzárni valóságos bűn volna ca jogszolgáltatás magas érdekei* ellen. A májusban meginduló vita más tekintetben is külömbözni fog attól, a mely 1868 október 19-én a képviselőházban folyt. Az egységes tábla eszméjét azóta megbuktatta az események