Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 2. szám - A büntetőjog és eljárás új látkörei

a A büntetőjog és eljárás új látkörei *) Dr. HEIL FAUSZTIN eperjesi kir. alügyésztől. Azon támadások között, melyek a büntetőjogi „positiv" vagy „tapasztalati" vagy, mint némelyek nevezik, „anthropologiai" irány ellen oly állhatatossággal intéztetnek, hogy azt csak alaptalanságuk múlja felül, azon ellenvetéssel is találkozunk, hogy ezen irány a büntetőjognak, úgyis mint a társadalom büntető hatalmának úgyis mint tudománynak teljes megsemmisitése. Ezen támadás indoka nagyrészt a magában véve nem kárhoztatandó egoismus, a megsértett vagy, talán jobban mondva, sértettnek vélt, mindenesetre a fájdalmasan érintett önérzet. Az első impulsus azon irány felé, mely már eddig is több nagyjelentőségű gyakorlati vívmányt tud felmutatni (hogy többet ne említsünk, a „manicomi crimínali iránti, e folyóiratban XVII. k. 134. sk. 11. ismertetett olasz törvényjavaslat), s mely még sok más olyan reformot rejt méhében, a melyeknek gyakorlati érvényesülése csak idő kérdése: az első impulsus, mondom, nem jogászkörökböl eredt. Az irányt nem „ önmagából" hozta létre a jogtudomány. Orvosok, a természettudományok s különösen az anthropologia és a psychiatria mívelöi, voltak az elsők, kik e tudományoknak aránylag rövid idő alatt tett óriási haladása alapján több tekintetben érezni és hangoztatni kezdették, a büntetőjogi reformoknak részben már általánosan érzett szükségét; s talán nem egészen ment az ebből származott bizonyos elkeseredés némi vegyülékétöl Carrarának, tudományunk egyik legkiválóbb coryphaeusának azon felkiáltása, hogy„ a törvényhozás terme és a fórum az igazság temploma, nem gyógyszertár". De azokra, a kik higgadtan gondolkodni akarnak, az ilyen érzés legfölebb pillanatnyi hatással lehet, mert előtérbe kell lépni azon tudatnak, hogy először az egyes tudományágak korántsem képeznek mindmegannyi absolute önálló, önmagukban befejezett, egymástól chinai falakkal elzárt egységeket, hanem hogy ellenkezőleg, mig egyenkint tekintve, bizonyos, úgyszólván autonomicus *) Enrico Ferri, I nuovi orizzonti del diritto e della procedúra penale.