Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 4. szám - Appunti per una introduzione al corso di diritto e procedura penale; Adalékok a büntető jog és eljárás tanfolyamának bevezetéséül [könyvismertető]

293 IRODALOM mulában volna kifejezhető: A tettesre nézve a bűntett fatális, végzetszerű ; ép oly végzetszerű a társadalomra nézve a védelmi szükség gyógyítás vagy szenvedés által. Itt physicai, amott erkölcsi therapeutica. Mind az orvosi, mind a javitó iskola hivei mentek holmi gyermekes sentimentalismustól; ellenkezőleg, egyikök sem téveszti szem elő! a védelmet és mint ennek eszközét, bizonyos tevékenység szükségét. A kettőközötti lényeges különbség az, hogy az általános felelösséghiány, vagy a mi avval egyértelmű, a morális érzelem nélküli tisztán mechanicus felelősség, az orvosi iskola védelmét kizárólagos, sajátszerű jelleggel ruházza fel. Viszont mindkét iskola egyetért abban, hogy mindkettő az egyes vagy a társadalom szenvedte közvetlen vagy polgári kár helyrehozását akarja; közös az irány bizonyos a bosszúra emlékeztető büntetési nemek eltörlésében is. Ha végre jól szemügyre veszszük a gyógyulást, melyet az orvosi therapeutica néha elér, azt fogjuk találni, hogy az orvosok ezen betegekkel úgy kénytelenek bánni, mintha a nem felelős tettes mögött csakugyan oly személy állana, ki magát ismeri, megítéli, az ész szavára felébredhetne, szóval úgy, mintha még mindig élne bennök némi potentialis felelősség, melyet az orvosok feléleszteni tÖrekesznek. A determinismus magamagát tagadja a gyakorlati életben. (Vége köv.) Dr. Heil Fausztin eperjesi k. alügyész.