Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/6 / 2. szám - A vagyon elleni büntettekről. Tanulmány, tekintettel a magyar büntetőtörvénykönyv javaslatára. [4. r.]

118 nul kijelöltetnek: az elhalt római vagy görög kath. főpap után megindított hagyatéki eljárás alkalmából a magán vagyonuk leltározására nézve felmerült vitás kérdések iránti perrendszerü intézkedésre a bíróságok vannak hivatva. [1876. május 17. tartott teljes tanácsülés megállapodása s az ennek nyomán május 18-án G592 sz. alatt hozott határozat.] Néhai Gaganccz József g. e. püspök után a leltár a hagyatéki bíróság által felvétetvén, többrendbeli, a püspökség s a kegyes alapítványok tulajdonaként kijelölt ingóságok a káptalan megbízottjának átadattak, a többi ingóságok pedig zárgondnok kezelése alá adattak. A hagyatéki eljárás folyamán Sch. János mint a püspökségi javak leltározására kiküldött ministeri biztos, az Örökhagyó által szerzett, de mint „res sacrae'' a püspökség részére meg is váltható ingóságoknak a zár alól felmentéséért folyamodván : az érintett ingóságok a f. évi febr. 12-én 688. sz. alatt hozott végzéssel a zár alól feloldatni rendeltettek Ezen végzés s az elözö hagyatéki eljárás s leltározás ellen nevezett ministeri biztos és M. Mihály mint a káptalan s egyház képviselője semmiségi panaszt adtak be. A m. kir. Curia, mint semmitöszék a semmiségi panaszt elvetette, egyszersmind azonban az eljáró bíróságot utasította, hogy az Összes iratokat további eljárás végett az eperjesi kir. törvényszékhez tegye át. Okok: A leltár n. Gaganecz József g. e. püspök után az 1868. 54. t. cz. szerint, az annak felvételére hivatott bírósági kiküldött által nem csak felvétetett s befejeztetett, hanem abból kitetszöleg többrendbeli az egyházmegye s a kegyes alapítványok tulajdonaként kijelölt ingóságok is a káptalan s az örökös megnyugvásával, a káptalan megbízottjának tettleg átadatván, a megmaradt többi ingóságok a járásbíróság által megerösitett zárgondnok kezelése alá adattak. A hagyatéki eljárás ily stádiumában nem állott jogában a püspökséghez tartozó javak leltározására kiküldött biztosnak a semmiségi panaszban kijelölt azon ingóságokat, melyek az örökhagyó által szereztettek, de melyek állítólag mint „res sacrae" szükség esetében a püspökség részére meg is válthatók, a hagyatéki tömegből kihasítani s a káptalani gondnoknak átadni, miután az örökös beleegyezésének kimutatása nélkül kétséges az, vájjon ezen ingóságok a magán hagyatékhoz avagy a püspökséghez tartoznak-e ? Az azok feletti intézkedés tehát a hagyatéki bíróságtól sem vonható el, miután vitás kérdések felett csak a bíróságok vannak hivatva határozni. Nem ütköznek e szerint az eljáró kir. járásbíróság 5i8. s 688. sz. alatti végzései az örökösödési eljárás szabályaiba ; de a leltározást sem lehetett megsemmisíteni a miatt, mivel az a püspökséghez tartozó javak leltározására kiküldött biztos befolyása nélkül történt; mert eltekintve attól, hogy a leltározás valamennyi érdekeit felek javai megóvására szolgál, panaszló maga is a bizottsági intézkedéseket épségben hagyatni kívánja, ezek pedig leltár nélkül fen nem tarthatók; de különben is a leltár által nincs kizárva az, hogy a bírósági leltárba felvett, s a püspökséghez tartozó oly javak, melyekre nézve kétség nem forog fen, a hagyatéki eljárás további folyamában a leltárból kihagyassanak.