Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 6. szám - A különvagyon és közszerzemény kodifikálása. Tervezet 107-111. §§., 121-169. §§ [5. r.]

I. évfolyam. Budapest, 1902. február 5. 6. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VI., Király-utcza 98/ a. A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV TERVEZETÉNEK KRITIKAI FELDOLGOZÁSA MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Előfizetési ár: Egész évre 12 kor. Félévre 6 „ Tartalom: A különvagyon és közszerzemény kodifikálása. Irta: dr. Raffay Ferencz, eperjesi jogakadémiai tanár. Eltartás kötelezett­sége. Irta: dr. Ha1Ier Károly, min. tanácsos, kolozsvári egyetemi tanár. — Épületjog. Irta: Graeser Dániel, erzsébetvárosi kir. tör­vényszéki biró. — Ingó dolog mint zálog. Irta: dr. Németh Rudolf, kir. albiró. szegedi kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. — Az ajánlat kötelező ereje. Irta: dr König Vilmos, budapesti ügyvéd. A különvagyon és közszerzemény kodifikálása. *) (Tervezet 107—111. §§., 121—169. §§. ) Ha a vagyonérték-elmélet győzne, amire ugyan nincs ki­látás, vagy ha a Tervezetnek azt az álláspontját fogadnák el, amely szerint a közszerzemény kötelmi igény, 1) akkor termé­szetesen szó sem lehet a törvényes biztosításról, mert az nonsens lenne ezeknél az elméleteknél. Minthogy pedig mi a középelméletet fogadjuk el, mert az él a nép jogi meggyőződésében s mert ez felel meg a közszerzemény helyes fogalmának, szerintünk a biztosítás tör­vénybe iktatandó és pedig olyképen. mint ezt a 148. §-sal szemben itt kifejtettük. 7. Teljesen ujak a közszerzemény megosztására nézve felállított elvek is: a közszerzeményt a rendes szerzésmódok szerint szerzi meg a házastárs: a megosztás előtt jogközösségbe bocsátás történik: a terhek nem osztatnak meg. hanem kifize­tendők, vagyis a tiszta közszerzeményt kell minden esetben megosztani; végül a »személyes vagyon« megváltható. Ezek az elvek folynak jórészt a közszerzemény jogi ter­mészetére nézve felállított alapelvből. Ha kötelmi igény a köz­szerzemény, másként nem is lehet megosztani. Ha pedig ezt a minőséget nem fogadjuk el, akkor a Tervezetből alig marad meg valami. Meghagyható a 150. §. 1 bekezdése, a 160. és 162. §§. Ezek az élő jogon alapszanak. Újítás, de helyes ujitás a »személyes vagyon« megváltásának törvénybe iktatása (163— 165. §§. ). Ezt ál lehet venni, rövidebb szövegezés mellett. A Tervezettel szemben sokkal egyszerűbb és könnyebben kezelhető, valamint gazdaságilag előnyösebb felosztási módot ajánlunk, a perenkivüli megosztás szokásjoga alapján. A szabályokat külön kell csoportosítani a szerint, amint van közszerzeményi adósság vagy nincs Először az adósságmentes közszerzemény felosztási szabá­lyait adjuk. Főelv az, hogy mindent természetben kell megosztani. Ez áll az összes javakra. Ami már most az egyes vagyontárgyakat illeti, ezekről külön szólunk: az ingatlan növedékestől közös tulajdonba megy át (ipso jure átszállás) s a tulajdonjog közszerzemény jogczimén kebelezendő be; az ingók felosztandók s ha ez nem lehetséges, árverésen eladandók s áruk felezendő meg; a köve­telések közösek lesznek. Bármelyik vagyontárgyat joga van a házastársnak megtartani, ha ebbe a másik fél beleegyezik. Ha mindketten igényt formálnak rá, a sors dönt. Feltétlenül joga van a megtartáshoz a házastársnak a személves vagyonra nézve; ezt gazdasági szempontok javalják. Meg kell továbbá engedni a feleknek, hogy ne természetben osztozzanak, hanem a vételáron. Szabályozni kell a külön vagyonból járó megtérítést; az *) L. az előbbi közleményeket 2., 3. 4, és 5. számunkban. Szerk. 1) Fentebb már kiemeltük, hogy Zsögöd. reálelmélet néven, elfo­gadta Jancsó középelméletét. Ha azonban Zsögöd felfogását a maga egészében tekintjük, nyilvánvaló, hogy nem következetes, mert a közép­elmélet szerint nem kötelmi igény a közszerzemény. Nincs meg tehát benne az elvi egység s nem indokolja a Terv. sem, miért csap át a közép- vagy reálelméletről kölelmi térre? Nagyon meg kell tehát fon­tolni, törvénybe lehet-e iktatni ezt a felfogást? előre való részesedést; végül azt az esetet, ha különadósság egyetemlegesen terheli a különvagyont és a közszerzeményt. Nehezebb a szabályozás abban az esetben, ha közszerze­ményi adósság is van. A főelvek az activ vagyon megosztá­sára nézve itt is ugyanazok, mint fentebb kifejtettük. Ha a vagyonmegtartás és a vele járó adósságátvállalás folytán min­den adósság nem fedezhető, a nem fedezett adósság is közössé válik. Helye lesz azonkívül a szemben álló adósságok és köve­telések beszámításának. Végül az előre való részesedés esetét, valamint azt az esetet kell szabályozni, ha közszerzeményi adósság egyetemlegesen terheli a különvagyont. Ime, ez a megosztás szabályainak vázlata. Látni való, hogy javaslatunk az életből van merítve, nem czifráz semmit, nincs benne sok alapelv, végül pedig érvényesülnek benne a czélszerüségi és gazdasági szempontok. 2) Arra kell ugyanis n közszerzemény megosztásánál törekedni, hogy az minél keve­sebb vagyoni alkotó elem megsemmisülésével vagy elidegení­tésével járjon. Kis embereknél, kis gazdaságokban ez a leg­főbb czél s ha megvalósíthatjuk, ez a legnagyobb jótétemény. Nem kell tehát az adósságokat feltéllenül kifizetni, nem kell ebből a czélból javakat elidegeníteni; nem kell tisztán megoszlani a közszerzeményt; nem szabad a megváltási ár feltétlen lefizetését előirni, hanem át kell szállítani, meg kell osztani a terheket is; csökkentésük czéljából pedig vagyon­megtartást és messzemenő beszámításokat kell megengedni. Mert sokkal könnyebben elviselik a felek a terheket, sokkal kisebb a gazdasági károsodás, sőt talán csaknem egészen ki is van zárva, ha a közszerzeményi vagyont leherrel együtt kap­ják a felek, amely terhet esetleg különvagyonuk jövedelmé­ből is törleszthetnek; ha tehát a terheket nem kell azonnal mind kifizetni. Tudjuk ugyanis, hogy az ingók, kivált a gazda­sági felszerelések, rendszerint mily potom áron kelnek el; míg ha olt maradnak az ingatlanon, ha nem kell ujakat venni helyettük, nagy megtakarítást érünk el. Azt sem kell behozni, hogy egymásra árverezhessenek a felek a közszerzeményi javak pénzzé-tétele, illetve az adósság kifizetése végett. Mert ezzel az a fél. aki esetleg drágán jut a megvett dolgokhoz, érzékeny veszteséget szenved. Nincs is a forcirozott tiszta megosztásnak gyökere a mai szokásjogban. 3) Mert az állandó gyakorlat, hogy a terhek fennállanak továbbra is, sőt a közösséget nem szokták rendszerint meg­szüntetni a lemenők felmenőjükkel; ez benne marad az egész vagyonban ezután is. Valódi osztályt csak akkor foganatosíta­nak, ha a szülők mindketteje meghal. Örökjogi vonatkozások is eredményezik ezt minden bizonynyal, de jórészt annak a tapasztalati" ténynek a megfontolásából ered a gazdaságok háboritlan fentartása, hogy a sokszoros osztály, vagyonelidege­nités és szétdarabolás, nagy gazdasági károsodással jár. Ezek előtt a tapasztalati igazságok előtt nem lehet szemet hunyni. 8. A közszerzeményi vagyon együttmaradását és a vagyon elforgácsolásának, valamint a közszerző fél megélhetésének biztositásál czélozza a halál utánra való halasztás jogkedvez­2) A gazdasági szempontoknak a magánjog codificatiójánál való kiváló fontosságát hangsúlyozza Meszlény Arthur is. (Id. m. ) A jog más terén is elismerjük ezeket. Pl. nemzetgazdasági érdek, hogy az ingatlan tartozéka megváltható legyen s a ius tollendi korlátoltassék; hogy a megváltást kövcielhesse a jóhiszemű birtokos; hogy az ági örökös meg­válthassa a szerzeményhez tartozó felszerelést; hogy vagyonpusztitás­sal ne járjon valamely jog érvényesítése; igy a haszonbérlő állal emelt épületet nem bontathatja le a végrehajtató, hanem csak a tulajdonostól a haszonbérlőnek járó beruházási követelést foglalhatja le; stb. 3) Szokásjogot emlitünk, mert a birói gyakorlat, mint már láttuk, nem fejezi ki az élő jogot. Tiszta megosztást ir elő minden esetben, pedig a perenkivüli megosztásnál ez a legritkább. MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK

Next

/
Oldalképek
Tartalom