Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 49. szám - A birói letét a Tervezetben [10. r.]

6 MAGÁNJOGI KOD1F1KÁCZ10NK. delemből eredő károkért is feleljen (pld. késedelmi kamatokért, bírságokért, stb.) jóllehet ezen tényekről talán nem is tudott. Az 1220. §-nak, mely az adóstársaknak ;i kötelemre subjective ható lényeiről szól, nevezetesen a jog és kötelesség egyesüléséről, az elévülésről és annak nyugvásáról, nagyobb fontossága van az 1221. §. szempontjából, vagyis az adósok egymás közötti viszonyaira nézve. Mert nyilvánvaló, hogy midőn a jouí és kötelezettség az egyik adós személyében egyesül, ezen körülmény a visszkeresetre lényeges bafolyással bir, meri a hitelezővé vált adós az őt is terbelő adósságrészt társaitól nem követelheti. Ezen következmény az 1221. §-ban ugyan kimondva nincs, de kétségtelen, hogy az mayából a visszkereseti jogból következik. Az 1220. § bau előforduló \\v. a szó »felek> nem elég szabatos, mert a §. nyilvánvalólag a hitelező és az adósok közötti jogviszonyt tartja szem előtt, már pedig a »felek« szó alalt magukat az adósokat is lehel érteni, ezeknek egymás közötti viszonya azonban a hitelező jogállását nem alterálhatja. Azl hiszem szabatosabb volna azon eonstruclio : „Egyéb jogitéwyek — amennyiben mayából az adóssági jogviszonyból más nem következik" — miből kétségtelen, hogy csak azon jogi tények fognak az egész kötelemre kiterjedni, melyek a hitelező és adósok speciális megállapodásából erednek. Az 1221. §. az adóstársak egymás közötti viszonyát szabályozza azon esetre, ha ezen viszony szerződésileg szabályozva nem volna. Hogy ily esetben az adósok egyenlő arányban vannak a teljesítésre kötelezve, az a rendszerinti következmény. Nyilt kérdésként fognak fenmaradui azon esetek, midőn az egyik hitelező vétkességéből, vagy mulasztásából a teljesítés súlyosabb következményekkel jár, vagy ha az egyik adós kellő diligentiájának fenforgása esetén a teljesítés be sem következhetett volna. Váljon ez esetben is aránylagos e a hozzájárulási összeg? Az esetek nagy számánál és divergens voltánál fogva kétségtelen, hogy ily részletes szabályozás a Tervezetben helyt nem foghatott és ily eset eldöntése a tudománynak illetve a birói döntésnek kell, hogy fentartva maradjon. A hitelezőről a fizető adósra való igényátszállás a Tervezet szerint — a törvénynél fogva — de lege történik, vagyis maga a fizetési tény külön engedményezés nélkül legitimál a perlésre Jóllehet az indokolásból határozottan kivehető, hogy a fizető adós társai ellen saját jogán és nem a hitelező jogán jure cesso lép fel, az 1220. §. mégis a hitelezőnek biztosított accessorius jogok átszállásáról intézkedik. A dolgot kissé nehéz elképzelni, vagyis azt, hogy valakinek újonnan keletkező joga legyen, de más jogának biztosítékait mégis élvezze, sőt, iiogy ezen biztosítékot az elsőbbség tekintetében még át is engedje a hitelezőnek az esetben, ha az még teljesen kielégítve nincs. Hogy ily biztosítékadás kézi zálognál mikép eszközölhető, arra bajos felelni; ha figyelembe veszszük a törvény e részbeni intentióját, e szerint a jog a kézi záloghoz ipso jure átszállt, már pedig ezen biztosítékhoz a fizető adós a hitelező hozzájárulása, a kézi zálog átadása nélkül még sem jut. Még nehezebb a dolog a jelzálognál. Ugyanis, ha a hitelező engedménye nélkül a fizető adós a hitelező javára bizto sitott jelzálogjogot megszerzi, akkor halomra dől az egész telekkönyvi rendszer, mely szerint telekkönyvi bejegyzés csak eredeti okirat — a jelen esetben az engedmény — alapján lehetséges. A hitelező cessiója nélkül, tehát saját jogán, a fizető adós a jelzálogjogra alzálogjogot nem szerezhet. Ha pedig ez igy van, akkor az 1222. §-ban foglalt jogkedvezmény hatás nélküli irott malaszt. Nézetem az, hogy miután az adósok közötti jogviszony az adóssági jogviszonyon kivül eső és speciális megállapodáson alapuló viszony, az a hitelező jogviszonyával semmiféle kapcsolatba nem hozható. Ha a hitelező joga fizetés, vagy egyéb teljesítés hatályával biró ténynyel megszűnt, ezzel megszűnt a követelést biztosító mellékjog is. A fizető adóstárs dolga gondoskodni arról, hogy fizetés esetén fedezetet találjon; ezt tehetné biztosítási végrehajtás által, vagy az adóstárstól előzőleg szerzett biztosíték által. De a Tervezet 1222. §-ával a fizető ados tényleg semmi kedvezményt nem nyer és ő jóllehet a cessio a lege van kimondva, a vonakodó hitelezőt a cessióra perelni lesz kénytelen Végül a Tervezet 1224. §-a egy a mai magánjogban ismeretlen intézményt honosít meg és pedig az úgynevezett korlátolt egyetemlegességet. A §. következően hangzik: „Ha többen osztható szolgáttatás iránt egyetemlegesség kikötése nélkül közösen vállalnak kötelezettséget és az adósok valamelyikétől a szolgáltatásnak reá eső része be nem hajtható, a többiek kétség esetében abban az arányban, a melyben teljesítésre kötelezvék, a hiányt pótolni tartoznak." Ezen kötelezettség az osztható szolgáltatásokra lett megállapítva, miután az 12215. §. szerint az oszthatatlan szolgáltatás többek részéről mindig egyetemleges. A korlátolt egyetemlegesség a pro ráta kötelemtől a Tervezet fenti §-a szerint csak abban külömbözik, hogy ott az adósok közösen vállalnak kötelezettséget, miből következnék, hogy a pro rata kötelezettségnél az adóstársak részéről vállalt kötelezettség nem történt közös akarattal! Ez kissé merész feltevés ! Communio incidens a lehető legritkább esetek közé tartozik és ott, a hol többen szerződésileg vállalnak kötelezettséget, a közös akaratelhatározás mindig meg van. lagyis a szerződésből eredő adóstöbbség esetében a korlátolt egyetemlegességet mindig meg lehet állapítani. A pro rata kötelem ilyképen a lehető legritkább esetek közé soroztatik, mert a Tervezet szerint a tiltott cselekményekből, az örökösi kötelezettségből és a szerződésekből eredő kötelemből vagy teljes vagy korlátolt egyetemlegesség keletkezik és igy a pro rata kötelem talán csak azon esetben lesz helyén, ha többen itéletileg lesznek osztható szolgáltatásra kötelezve, de oly jogezimen, hol a törvény az egyetemlegességet nem rendeli. Tudvalévő, hogy a jelenlegi jogban a pro rata kötelem a rendes és az egyetemlegesség a kivételes szerződési alak, vagyis a Tervezet ezen a téren alapos labula rasat csinált. Egyébként is méltánytalanságra vezet ezen s- Mert kétségtelen, hogy ha az adós magát az egyetemlegességnek kifejezetten alá nem vetette, enyhébb adósságot vélt elvállalni; midőn tehát intentiója ellenére más szándékot magyarázunk a szerződésbe, jóhiszeműségét a hitelező javára kihasználjuk. Hozzájárul, hogy ő a kísérleti nyul szerepére lesz kárhoztatva, első sorban végig csinálja a hitelező az egész behajtási processust a fizetésképtelen adóson, midőn aztán eljárása eredménytelen volt, de a hitelező követelése a költségekkel a kétszeresre emelkedett, akkor ellene fordul és rajta veszi be követelését. A subsidiarius felelősség elvállalásának vélelmezésére nincs elfogadható alap. A kereskedelmi törvény, vagy az indokolás szerint a szőlők felújításáról szóló törvényben lehet ily kivételes intézményt meghonosítani és pedig az elérendő közczél biztosítása tekintetében és másrészt azon okból, mert az adós ezen szigorúbb lekötelezést ismeri, vagy legalább ismernie kell De itt az adóstársra úgyszólván a vizes pokróezot ráhúzzák, mi méltánytalan és a hitelező túlságos favorizálását jelenti. Dr. Horovitz Gyula, eperjesi ügyvéd. A A birói letét a Tervezetben.*) Az ingó zálog visszaadására való kötelezettség sanctiója tekintetében a német polg. törvénykönyv sem mond többet, mint a Tervezet. A n. p. tkv. 1223. § a szerint: »Der Pfandglaubiger ist verpflichtet, das Pfand nach dem Erlöschen des Pfandrechtes dem Verpfander zurückzugeben. Der Verpfánder kann die Rückgabe des Pfandes gegen Befriedigung des Pfandglaubigers verlangen, sobald der Schuldner zur Leistung berechtigt ist. Igaz, hogy az 1224. §. mindjárt hozzáteszi azt is, hogy a hitelező kielégítése birói letétbe való helyezéssel is eszközölhető. »Die Befriedigung des Pfandglaubigers durch den Verpfander kann auch durch Hinterlegung oder durch Aufrechnung erfolgen«, de itt nyilván a törvény csak azon esetekre gondolt, midőn a hitelező elfogadási késedelemben van, vagy midőn az adós a hitelező személyében fekvő más okból nem teljesítheti a fizetést (N. p. tkv. 372. Aránylag legprecisebb a sanctio kimondása dolgában az osztrák poíg. törvénykönyv. Az o. p. t. 469. §-a ugyanis kimondja, hogy az adós csak akkor tartozik fizetni, ha egyidejűleg (zugleich) visszaadja a hitelező a zálogtárgyat: »Durch Tilgung der Schuld hört das Pfandrecht auf, der Pfandgeber ist aber die Schuld nur gegen dem zu tilgen verbunden, dass ihm das Pfand zugleich zurückgestellt werde.« Ha ez nem történik, akkor az adós letétbe helyezheti a tartozást.2) Ugyancsak mellőzte a Tervezet a birói letétbehelyezéssel való teljesítés szabályozását az u. n. „felhívó eljárás"-nál, az ismeretien jelzálogos hitelezők követelésének kiegyenlítése te*) Előző közleményeket lásd a 38 -41: és 43—47. számokban.