Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 2. szám - A különvagyon és közszerzemény kodifikálása. Tervezet 107-111. §§., 121-169. §§ [1. r.]

I. évfolyam. Budapest. 1902. január 8. 2. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VI, Király-utcza 98/a. A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV TERVEZETÉNEK KRITIKAI FELDOLGOZÁSA MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Előfizetési ár: Egész évre 12 kor. Félévre 6 „ Tartalom: A különvagyon és közszerzemény kodifikálása. Irta: dr. Raffay Ferencz, eperjesi jogakadémiai tanár. — A tulajdon korlátai. Irta: dr. Gyöngyösi József bpesti ügyvéd. Haszonélvezet szerzése és megszűnése. Irta: dr. Menyhárth Gáspár, ügyvéd, kolozsvári egyetemi m. -tanár. — A kötelmek megszűnése teljesítés utján. Irta: Alföldy Ede, nagybecskereki kir. járásbiró. A különvagyon és közszerzemény kodifikálása. (Tervezet 107-111. §§., 121—169. §§. ) I. Alapelvek. A házassági vagyonjogot jogtörténeti alapon kell kodifikálni s azokat az intézményeket, amelyek évszázadokon át kifejlődtek, a törvényes hitbér kivételével, fenn kell tartani. Különösen fel kell venni a kódexbe a magyar házassági vagyonjog egyik alapintézményét, a közszerzeményt, sőt azt általánosítani kell: valamint el kell fogadni a kodifikálás alapjául a vagyonelkülönités törvényes rendszerét. Ez a kodextervezet1) álláspontja. Igaz ugyan, hogy a kodifikáló bizottságban Schwarz Gusztáv, Imling Konrád, Nagy Ferencz, Győry Elek és Köves György a közszerzemény elejtése mellett foglaltak állást, Oberschall Adolf pedig annak általánossá tételét ellenezte2); végül ujabban is merült fel nézet, amely a vagyonelkülönitő rendszer és a közszerzemény általánosítását nem helyesli3); ennek daczára konstatálhatjuk azonban, hogy a Tervezet álláspontját általában véve helyesnek tartják s közmegnyugvást keltett Zsögöd Benő előadó nézetének az alapelvek tekintetében való diadalra jutása, ami rendkívül fontos dolog s az előadó kiváló egyéni súlyának s a közszerzemény ellen intézett támadásokkal szemben kifejtett hatalmas védekezésének az eredménye. Ezek szerint az élőjogot akarja a kodifikáló bizottság törvénybe iktatni s lényegében véve — néhány u. n. korrektivum beleszövésével — ebből indult ki az eredeti javaslat is, amelyet egy évtizeddel ezelőtt készített szintén Zsögöd Benő. Leghelyesebb nyomon haladunk a Tervezet megbirálásánál, ha szintén az élő jogból indulunk ki s azt vizsgáljuk, mennyiben felelt meg kitűzött czéljának a Tervezet és valóban megtartotta-e a választott alapot? Nézetünk szerint nem tartotta meg teljesen s azok a hibák és hiányok, amelyek benne észlelhetők, épen ebből erednek. Közeiebi kell tehát hozni a Tervezetet az élő joghoz! Ha ez sikerül, nézetem szerint gyakorlatilag jobban megvalósítható, könnyebben alkalmazható, egyszerűbb: szóval jobb lesz a Terv. Ez a czél rendkívül nagy s ha elérhetjük, a magyar magánjognak legnehezebben szabályozható s talán legszebb intézményét mentenénk meg a jövő számára. Emelnénk e mellett a kódex nemzeti színvonalát is. A házassági vagyonjog Tervezete általában véve kitűnő alkotás a maga szempontjából. Nagy tudás, nagy értelmi erő és genialitas nyilatkozik meg benne4). 1) A magyar általános polgári törvénykönyv tervezete. Első szöveg. Készítették az igazságügyministerium kebelében szervezett állandó bizottság szerkesztő tagjai. Budapest, Grill, 1900. 2) Jegyzőkönyvek II. és III. kötet. 3) Meszlény Arthur: Magánjog-politikai tanulmányok cz. mű 87—94. 1 4) Kiemeltük ezt már közvetlenül a Terv. megjelenése után közzétett bírálatunkban (Jog, 1901. 2 — 6. sz. ) s különösen kitűnik állitásunk igazsága, ha azt látjuk, milyen művészi ügyességgel bele tudta szőni annak szerzője javaslatát a magyar magán jognak csaknem egész anyagába. (V. ö. Fejezetek kötelmi jogunk köréből cz. mű, I. köteti Megjegyzendő azonban, hogy a bírálatnál általános szempontokból kell kiindulni, kivált pedig azt kell vizsgálni, jó törvény lenne-e a Tervezetből? Ebbeli mélyebb vizsgálódásaink során arra a meggyőződésre jutottunk, hogy az nemcsak újra szövegezendő, hanem kivált a gyakorlati alkalmazhatóság előmozdítása és megkönnyítése végett, változtatásokat is kell rajta eszközölni. Sztehlo Kornél is elismeri ezt, mikor remekműnek mondja Zsögöd javaslatát, de kiemeli, hogy javítások nélkül nem madhat. Különösen ragaszkodik a vagyonértékelmélet törvénybe iktatásához, amelyet a judikatura követ5). Zlinszky-Reiner szintén az előadó felfogása szerint tanítja a közszerzeményt (jóllehet Zlinszky a vagyonértékelmélet híve volt), de nem helyesli a közszerzeménynek jutalommá való minősítését és nem fogadja el a Tervezetnek azt az újítását, amely szerint a hátramaradt házastárs igénybe veheti a halál utánra való halasztás kedvezményét. 6). Kolosváry Bálint7) is ellene nyilatkozik a most emlitett újításnak; nem helyesli a közszerzeménynek »jutalom« gyanánt való szabályozását; végül Jancsó György8) tanítását vallja helyesebbnek alapjellege tekintetében s azt — Zsögödtől eltérőség — nem kötelmi igénynek, hanem tulajdonjognak tekinti. Ha az itt röviden jelzett kifogásokat közös alapjukra viszszavezetjük, azt látjuk, hogy iróik tulajdonképen szintén azt találják hibának, amit fentebb már jeleztünk, t. i., hogy a közszerzemény szabályozásánál eltért a Tervezet az élőjogtól. Ime, a kiindulási pont helyességét ez is igazolja. Mi tehát az élő jog? Ezt kell először megállapítani, hogy a bírálatot helyes alapra fektethessük. Kritikánkban a különvagyonra és közszerzeményre fogunk csak kiterjeszkedni. Teszszük azt egyrészt azért, mert a házassági vagyonjog többi intézménye egyszerű és minden vitán felül áll, tehát könnyen kodifikálható s a Tervezet ebben a tekintetben lényegesebb változtatások nélkül is maradhat; másrészt azért, mert ez a két jogintézmény szorosan összefügg, folytonos kölcsönhatásban van egymással s a közszerzeményt helyesen kodifikálni csak ugy lehet, ha alapelveit összhangba hozzuk a különvagyon alapelveivel. E helyütt először a különvagyont tárgyaljuk, kapcsolatban a Tervezetnek »Női szabadvagyon« czimü fejezetével, aztán pedig a közszerzeményt. Rendszerünk a következő: adjuk röviden az élőjogot, öszszevetjük vele a Tervezet rendelkezéseit, amelyeket egyúttal megbírálunk, végül pedig megszövegezett uj javaslatot ajánlunk a Tervezet helyett. Ebben a munkálatban a következő főszempontok vezettek: a kódex egyszerű, könnyen érthető legyen; a stilus magyaros, gördülékeny; a szövegezésnél, sőt az egyes jogintézmények megalkotásánál és törvénybe iktatásánál is a czélszerüségnek lehetőleg előnyt kell adni a szigorú igazságosság fölött; végül ugy kell a közszerzeményt, mint a legkomplikáltabb intézményt, szabályozni, hogy az az életben beváljon s ne legyen sok fölösleges per forrásává a szövevényes és aprólékos szabályhalmaz: vagyis a részletkérdésekkel, amelyek ugy sem menthetők ki teljesen, nem kell bajlódni, hanem csak a főelveket adja meg a törvény. Az egészre nézve pedig érvényesüljön a gyakorlati szempont; szóval arra kell gondolni mindig, hogv a törvény helyesen: tehát minél könnyebben és minél nagyobb sikerrel alkalmazható is legyen. II. A különvagyon fogalma és alkotó elemei. 1. A különvagyon főforrása a Hk. I. 110. czime »Quomodo maritus uxori, et e contra consors viro suo, super bonis suis fassionem facere potest? Caeterum, quamvis opinione multorum maritus uxori et e contra uxor marito, super bonis et juribus possessionariis (aut ob immensum et eximium erga 5) Sztehlo Kornél: A házassági vagyonjog a magyar polgári törvénykönyv tervezetében cz. mű 6) Zlinszkv-Reiner: Magyar magánjog cz. mű. VII. kiadás, 900. l. 7) Kolosváry Bálint: A szerzeményi közösség a házassági vagyonjogok rendszerében cz. mű. 8) Jancsó György: A magyar házassági és házastársi öröklési jog cz. mű, 747. l. MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK