Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 6. szám - Törvényjavaslat a váltóról [4. r.]

108 Keresked akaratának a meghatalmazás tárgyával való kongruenciájáról. Ilyen tökéletes kiépítésben igazán nem emelhetnek kifogást a javaslat szabályozása ellen azok, akik az analfabéták váltóképességének elismerése ellen elvi aggályokat nem támasztanak. Részünkről ezúttal csak annak a nézetünknek adunk kifejezést, hogy ha már specziális hitelviszonyaink szükségletei megkívánják és népe'.ségünknek 40 év alatt szerzett szomorú tapasztalatai részben veszélymentesítik az analfabéták váltóképességének kifejezett elismerését és viszont a törvény kellő rendelkezésekkel gondoskodik az analfabéták szellemi fogyatékosságának pótlásáról, — a váltóképesség ilyen általános kiterjesztésével szemben legalább a proczesszuális váltószigor érvényesülésének korlátozásával kellene a társadalmi viszonyaink által indokolt hatékony védelmet megadni. A Pp.-nak 606. és következő §-aiban szabályozott meghagyásos eljárás úgyis revízióra szorul, mert a biztosítási visszkereset elejtése folytán tárgytalanná lett a „biztosítási meghagyás" is ; tehát hamarosan alkalom fog nyílni alábbi javaslatunk megfontolására. Amint az köztudomású, a váltóügyekben kevésbbé járatos társadalmi osztályt (és itt nemcsak az analfabétákra gondolunk) nem is anynyira a váltókövetelés absztrakt volta, a kötelezettség egyetemlegessége, a kifogások korlátozása stb. sújtja, mint inkább az érvényesítés határtalan szigorúsága, amit a jövőben még inkább fog fokozni az utólagos telepítés törvényes elismerése, amely mellett igen sok esetben a váltóbirtokos tetszésétől fog függni az illetékes perbíróság kiválasztása. Képzeljük most el azt a nagyon is mindennapi esetet, hogy az Ungmegyében lakó rutén paraszt Budapestről kapja falujába a magyar nyelven megírt fizetési meghagyást, amelyet 3 napon belül esetleg magyarul olvasni tudó embernek sem tud megmutatni; annál kevésbbé képes kifogásait szabatosan megszövegezve postára adni A váltó lehet hamisított. A jogkövetkezmények : végrehajtás és árverés, amelyek min den vagyonából kifosztják az adóst, és a perújítás lehetősége, amelyhez pénz nélkül fordulni sem tud, s ha tudna sem kapná vissza felperesétől (aki vagyontalan, de jóhiszemű harmadik személy, akivel szemben a marasztaló ítélet mit sem ér) elkótyavetyélt vágyóéi m i J o g 6. sz. nát. Ez az egynehány sorba tömörített megjegyzés tervszerű kizsákmányolások állandó reczeptje, számtalan kis existenczia, általuk soha meg nem értett, tragédiájának története. Nézetünk szerint akkor, amidőn a váltóperek legnagyobb tömegében a gyors járásbíróság előtti eljárás van küszöbön, a tisztességes váltóforgalom érdekeit alig sértené, ha a Pp. novellája a 606. és köv. §-okban szabályozott meghagyásos eljárást csakis bejegyzett kereskedők és kereskedelmi társaság váltóadósok ellen tartaná fenn, más váltókötelezettekkel szemben pedig az amúgy is gyors és megfelelő, egyéb pénzkövetelésekre vonatkozó eljárás szabályait terjesztené ki, amelyek a közönséges fizetési meghagyást is ismerik. A proczesszuális váltószigornak ez a bifurkácziója, amelyet a svájczi kötelmi jog 720. §-ának 2. bekezdése már megvalósított, igen hatékony módja volna a váltó intézményét is diffamáló számtalan visszaélés megakadályozásának és mint erős garanczia egyenesen hozzátartoznék ahoz a merész lépéshez, amelyet a javaslat a váltóképességnek a nálunk még igen nagy számban levő analfabétákra16) való kiterjesztésével megtett. A javaslat egyes intézkedéseiről különben a következőket tartjuk még kiemelendőnek : A 81. §. nem a külön magyarázatra szoruló „szenvedő váltóképesség" kitételt használja, hanem a váltókötelezettség vállalásának előfeltételeit írja körül, feljogositva arra mindenkit, „akinek szerződőképessége korlátozva nincs." (Ez a Ptk. javaslatának is a dictiója). Tekintve, hogy a Ptk. javaslatának 2. §-a értelmében a házasságkötés a 24. éven alóli férfiút is nagykorúvá teszi, viszont a 24 éves korhatár fentartása társadalmi viszonyaink között még mindig indokolt, a 81. §. 2. bekezdése mind a férfiakra, mind a nőkre egyaránt kiterjedőleg rendelkezik. A 82. §-ról kiemelendő, hogy csak a birói vagy közjegyzői hitelesítéssel ellátott kézjegy esik „váltóaláírás" tekintete alá. Ha csak kézjegy szerepel a váltón, vagy szabálytalan a hitelesítés, az ilyen kézjegynek egyáltalában 16) Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslathoz mellékelt 727. sz. statisztikai kimutatás szerint hazánkban (a Társországokat figyelmen kivül hagyva) 1910-ben 4,251.348 olyan férfi volt, aki 24. életévét betöltötte; ezek közül 1,232.321, tehát 28»/o analfabéta volt!