Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 7. szám - A csődön kívüli kényszeregyezség kérdéséhez

7. sz. Kereskedelmi Jog 137 lagosan az ő hozzájárulásuk nélkül telepíttetvén, a telepesnél felvett óvás nem alkalmas az alperesek elleni visszkereseti jog fentartására. Minthogy pedig Sch. F. tanúnak, — mint a felperes társaság ügyvezető titkárának — ez irányban teljes bizonyitékul elfogadott vallomása alapján a kir. Ítélőtábla megállapította, hogy a kereseti váltó már a felperesi pénzintézetnél lett kitöltve, tehát a benyújtás alkalmával még kitöltetlen volt: minthogy ebből a tényállásból a váltó kitöltésének, tehát a teljesítésnek utólagos volta okszerüleg következik, a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az utólagos telepítés az alperesek hozzájárulásával történt, erre nézve azonban a felperes a bizonyítást meg nem kísérelte, minthogy végül a váltóbirtokosnak az érdekelt váltókötelezettek felhatalmazása nélkül nem lévén joga a váltó utólagos telepítéséhez, ilyen utólagos telepítés a váltó meghosszabbításának tekintete alá esik és igy azokra a váltókötelezettekre nézve, akik a meghamisítás előtt léptek a váltókötelékbe, nem létezőnek lévén tekintendő, az utólagosan kitöltött telephelyen felvett óvás nem alkalmsa az alperesek mint kibocsátók, illetve forgatók ellen váltó visszkereseti jog fentartására. Mindezeknél fogva az elsőbiróság ítéletének megváltoztatása mellett a felperest keresetével el kellett utasítani. (2914/1910) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. 105. Elfogadótárs nem tekinthető a perrendtartás 112 § a alá eső pertársnak, ha külön kifogással élt és kifogása mint elkésett visszautasittatott, még akkor sem, ha a kifogással élő férj kifogásai olyanok, hogy a követelést valamennyi váltókötelezettre nézve megszüntetik. (M. kir. Curia 893/1910. — 1911. február hó 28.) Az eperjesi Jcir. törvényszék : Az 0. F. alperes kiíogásainak helyt ad, ennek folyamányaként a 3881/909. váltószám és 3882/909. v. sz. a. hozott sommás végzéseket, az 0. F. alperesre vonatkozó rendelkezésükben hatályon kívül helyezi és a felperest O. F. alperessel szemben elutasítja. Indokok: A 3881/909. v. sz. és 3882/909. sz. sommás végzés ellen O. F. és 0. F.-né alperesek kifogásokkal éltek. Az 0. F.né alperes által beadott kifogásokat a kir. törvényszék a 4695/909. sz. végzéssel elkéset'ség okából elutasította, vele szemben tehát a sommás végzések jogerőre emelkedtek. Az e helyütt figyelembe vehető 0. F. alperes részéről beadott kifogásokban a most nevezett alperes azt hozta fel kifogásul, ha a kereseti váltókat tartozása biztosítására a felperesnek és közte és felperes között 1908. évi július havában oly szóbeli megállapodás létesült, hogy azokat havi 60 koronás részletekben fogja mindaddig törleszteni, mig azok összege teljesen törlesztve nem lesz, minthogy pedig ebbeli kötelezettségének eleget tett, a felperes nem volt jogosítva a kereseti váltókat 1909. július hó 1. lejárattal ellátni és perelni, sem pedig azok egyikét az eperjesi bankegyesületnél leszámiloltatni. Kifogásolta ezenfelül a peresített váltó összegét, mert alperes a felperesnek összesen csupán 5682 K 51 fillérrel adósa s nem miként a felperes követeli, 3780 és 2021 összesen 5811 K-val. Ezek alapján kérte a sommás végzések joghatályának megszüntetése mellett a felperest keresetével elutasítani és a perköltségekben elmarasztalni. Felperes ezzel szemben kérte az alperest kifogásaival elutasítani, mert tagadta, hogy közöttük az alperes által vitatott megállapodás létesült volna s előadta, hogy feltéve, hogy a megállapodás létesült is, alperes a kötelezettségnek eleget tett kellő időben, mert alperes a 60 K-án kívül még a váltórendezéshez szükséges kamatot is tartozott volna fizetni és mert a részleteket pontosan nem fizette az alperes, már pedig a hónap első napján esedékes havi részletnek 4-én vagy 5-én lett kézhez vétele esetén a részletfizetés kedvezménye elvész. Az 1909. évi július hó l én esedékes részletet pedig az alperes 2-án küldte, a felperes pedig 5-én vette kézhez, tehát elkésetten, igy az alperes részletfizetési kedvezménye megszűnt s felperes jogosult az egész összeget követelni annál is inkább, mert az alperes prolongatios váltót sem küldött, ez alapon a felperes jogosult volt a kereseti váltókat az 1909. évi július hó 1-i lejárattal ellátva érvényesíteni. A kir. törvényszéknek az alperesnek azt a kifogását, hogy az alperes és O. F.-né által tartozásuk fedezésére átadott kereseti váltókat azért nincs jogosítva a felperes alperes ellenében érvényesíteni, mert a felperes és alperes között 1908. nyarán létesült megállapodásnak megfelelően a tartozást a kikötött havi 60 K-ás részletekben pontosan törlesztette, hogy tehát a felperes a váltókat jogellenesen töltötte ki 1909. július 1-i lejárattal, bizonyítottnak elfogadja és pedig egyrészt Sch. K., R. J. és Sz. B. tanuknak a 7101/1909. számú jegyzőkönyvben foglalt s e helyütt csupán hivatkozott s esküvel megerősített vallomása, másrészt az alperes által a kifogásokhoz csatolt s felperes által nem kifogásolt 4—14. alatti postai feladóvevények által, melyek igazolják egyrészt azt, hogy a felperes és alperes között 1908. év nyarán a vitatott 60 K-ás havi részletfizetésre vonatkozó megállapodás tényleg létrejött, amely alkalommal kamatról avagy prolongatios váltó adásáról szó sem volt, másrészt az is, hogy alperes eme részletfizetési kötelezettségének 1908. évi szeptember hó 6. napjától kezdődően eleget is tett, de az utóbb emiitett postai feladóvevények bizonyítják azt is, hogy az alperes a részleteket