Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 3. szám

88 Kereskedelmi Jog 3. sz. részbeni hatályon kivül helyezése mellett, felperest az elsőrendű alperes elleni keresetével elutasítani kellett. (2456/1903. polg.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítélete ind okainál fogva annyival inkább helybenhagyatik, mert az E. alatti elismervény szerint alperes a kereseti összeget kieszközölt kölcsön fejében kötelezte megfizetni; a nem folyósított kölcsön azonban kieszközölt kölcsönnek tekinthető nem lévén, felperes a kifogásoló alperes ellen helyesen utasíttatott el keresetével. Váltó. 59. A váltón irónnal előirt és a kötelezett által tintával átírt névaláírás sajátkezű aláírásnak lévén tekintendő, váltójogi kötelezettségit szül. (M. kir. Curia. 311/1904.—1904. decz. 30.) Az eperjesi kir. törvényszéle, mint válfóbiróság következően itélt: Ha W. j. felperes pótesküt tesz arra, hogy az alperesnek jogelődje néhai Cs. J., mint elfogadó, a kérelme folytán nevének felperes által a peres váltóra irónnal történt előírása után, a nevét tintával véghezvitt utánrajzolással saját kezűleg irta: ebben az esetben a keresethez B. alatt eredetben csatolt és Bártfán, 1898. január 11-én 66 frtról kiállított váltó s illetve a néhai Cs. J.-nek e váltón látható elfogadói váltó-nyilatkozata alapján annak örököseit, névszerint Cs. A.-t, valamint kk. Cs. J.-t a néhai Cs. J.-ről reájuk szállott és a bártfai kir. járásbíróságnak, mint hagyatéki bíróságnak végzése szerint nekik bíróilag átadott és a klussói 5. és 160. sz. telekjegyzőkönyvben nevükre bekebelezett ingatlan örökrészeik erejéig a kir. törvényszék egyetemlegesen és végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy a kereseti 132 korona váltóösszeget, ennek 1898. április 11-től számítandó 6%-os kamatait a felperesnek 3 nap alatt megfizessék. A többi alperessel szemben a keresetet a kir. törvényszék elutasítja. Indokok: A kereseti váltóban, még pedig a lejárat évszámában — átírással — változtatás történt. Minthogy azonban ez a körülmény csakis az elévülés megállapításánál birna befolyással, elévülési kifogással azonban alperesek nem éltek s minthogy a V.-T. 88. §-a szerint az elévülés hivatalból figyelembe nem vehető, mindezek után nem merült fel szükség arra, hogy a hamisítás tényének kiderítése és büntetőjogi elbírálása érdekében a jelen eljárás felfüggesztessék és minthogy a peres váltóval szemben alperesek azzal védekeztek, hogy azt elfogadói minőségben jogelődjük, néhai Cs. J. alá nem irta, mert az magyarul irni nem tud és minthogy a felperes kérelmére tanuként kihallgatott K. J. azt vallotta, hogy őt néhai Cs. J. maga arra kérte, hogy nevét a peres váltóra elfogadói minőségben irónnal írja elő, mit a tanú meg is tett és ezután néhai Cs. J. utánrajzolással és tintával a nevét e váltóra személyesen irta, mely utánirás jelei magából a váltóból is szembetűnnek, végül minthogy az ily módon tett elfogadói váltónyilatkozat hatályosnak tekintendő, mindezek folytán a szolgáltatott részbizonyiték kiegészítéséül kellett felperesnek kérelmére e döntő tényre vonatkozó pótesküt részére megítélni, ennek letétele esetében pedig Cs. A.-t és kisk. Cs. J.-t, mint a váltó-elfogadó néhai Cs. J.-nek a csatolt bírói átadó végzés szerinti örököseit, örökrészeik erejéig, a kereseti kérelemnek megfelelően, a lejárt váltóösszegben, ennek törvényes járulékaiban egyetemlegesen marasztalni. A póteskü letételének elmulasztása esetében néhai Cs. J. elfogadói váltónyilatkozata alperesek tagadásával szemben kellően bizonyítva nem lévén, ebben az esetben a felperes keresetével elutasítandó volt stb. (1686/1902. V. sz.). A kassai kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. (4144/1901. V. sz.). M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. 60. A rendelvényes forgatmánya előtt a váltó hátán látható aláírása valamely váltókapcsolatban nem álló személynek nem szakítja meg a hátiratoknak összefüggő lánczolatát. (M. kir. Curia. 271/904. — 1904. decz. 7.) 61. A csupán „rendeletre", a saját rendeletre reámutató minden jelző és rag nélkül kiállított váltóban hiányozván a rendelvényes határozott megnevezése, az ilyen váltó kellékhiányos. (M. kir. Curia. 1195/904.— 1904. decz. 20.) 62. Az óvásról nem értesített előző ezen értesítés elmulasztása folytán csak az anyagi váltójogból származó költségek alól szabadul feltétlenül, ellenben az ellene kibocsátott sommás végzés költségeit csak abban az esetben nem köteles megfizetni, ha a sommás végzés kézbesítése után azonnal eleget tesz a váltóösszeg iránt fennálló fizetési kötelezettségének. (M. kir. Curia. 3/904. — 1904. okt. 20.) 93. A sommástörvény 52. szakaszában foglalt és a rendes, nevezetesen a váltóeljárásra is kiterjesztett az a rendelkezés, hogy az elmulasztott tárgyalástól számítandó 3 év elteltével a per megszűntnek tekintendő, csak eljárási szabály, amely az anyagi váltójogban megállapított elévülési szabályokat nem érinti. (M. kir. Curia. 1612/904. — 1904. szeptember 22.) 64. A váltóbirtokos, aki valamely kötelezettől a váltóösszeget felvette, a többi már perelt váltóadósokat erről értesíteni köteles, ellenesetben az ez által netalán okozott költségeket megtéríteni tartozik. (M. kir. Curia. 204/1904.) 65. Az erdélyi részekben a hagyaték képviseletére kinevezett ügygondnok nem esvén a váltóeljárás 34. §-ának tekintete alá, ő az örökhagyó aláírásának valódiságát korlátlanu megtagadhatja. (M. kir. Curia. 1075/904. — 1904. decz. 15.