Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 7. szám

Kereskedelmi Jog 195 körülményből, hogy a felperes az alperesnek, mint általa ismert maláta gyárosnak adta el a kérdéses árpát, megállapítható, hogy felperes a kérdéses árpát mint maláta és sörgyártásra is alkalmast adta el az alperesnek, a miből következik, hogy a felperes az árpának mustraszerüsége mellett is felelős volt annak csírázó képességeért. A felperes ezen felelősségének megállapítása mellett is azonban az alperesnek e részben tett kifogását elvetni és őt az általa átvett árpa egész vételárának megfizetésére kötelezni azért kellett, mert el is tekintve attól, hogy az alperes a felperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy az általa csírázott árpa azonos lenne a felperes által szállított árpával, — az alperes az által, hogy a szállított árpa legnagyobb részét (100 q-ból 85 q-t) csiráztatta s igy felperesre nézve használhatatlanná tette, vétett a vevő az áru megvizsgálása körül tanúsítandó köteles rendes kereskedői gondosság ellen s igy az áruval mint sajátjával rendelkezvén, ez után már azért sem bocsáthatja az igy felhasznált árpát joghatályosan a felperes rendelkezésére, mert az áru rendelkezésre bocsátásának a dolog természete szerint és rendszerint csak addig lehet helye, amig az áru a vevőnek valamely ténye folytán nem vált az eladóra nézve hasznavchetet enné. Minthogy pedig a felperest az árpa csiráztatása folytán előállott hasznavehetetlensége csak abban az esetben terhelhetné, ha ő jobb tudomása ellenére szállította volna a kérdéses árpát csiraképesnek, avagy ha a csirahatásból eredhető esetleges károkat kifejezetten magára vállalta volna, és minthogy ezt támogató körülmények a perben nem csak fenn nem forognak, de sőt a tescheni cs. kir. járásbíróságtól beszerzett iratok tartalmából megállapítható, hogy a csírázó képesség hiányáról előleges próba nélkül senki, tehát felperes sem bírhatott tudomással, — és minthogy ezek szerint felperes a jóhiszemben eladott árpát a csiraképesség hiányának okából csak ugy tartozott volna visszavenni, ha az alperes kisebb mennyiségen eszközölt próba után az árpaküldemény legnagyobb részét még felhasználatlan állapotban bocsátotta volna a felperes rendelkezésére, — a felperes az alperes által átvett és legnagyobb részében már csiráztatott, tehát felhasznált árpának nem vitás vételárát jogosan igényli az alperestől. 124. Ha az eladó a vevővel szemben azt a kijelentést tette, hogy ö a szerződést a vevő átvételbeni késedelme miatt felbontottnak tekinti s ez okból többé nem szállít, akkor ezen kijelentésével, már a vételtől való egyszerű elállási jogot választotta s ettől eltérően többé nem követelhet elmaradt hasznot. (M. kir. Curia. 261/1904. — 1905. jan. 17). Az eperjesi kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság: A felperest keresetével elutasítja. Indokok: Az A) alatt másolatban csatolt és az alperesek részéről sem kifogásolt kötlevél, valamint a peres feleknek kölcsönös elismerése szerint is a felperes 350—400 méteröl egészségesés nem nagyon ágas-bogas cellulose fenyőfát adott el 1900. évi augusztus hó 13-án az alperesnek, még pedig méterölenként 22 korona egységárban. A felperes héthársi rakhelyén átadandott e fának a vevők kívánságához képest darabonként egy-egy méter hosszúnak és 10 czm.-nél vastagabbnak kellett lennie. Előleg czimén 1000 koronát kapott a felperes, ki mindannyiszor, ahányszor 30 - 40 méteröl szerződésszerű faáru készenlétét az eladóknak bejelentette, jogosult volt az átadás napját is meghatározni és tartoztak vevők a fát ezen a napon átvenni, az ekként átvett árunak a vételárát pedig méterölenként 2 korona előleget törlesztő levonással és 2% cassascontó kedvezménynyel azonnal fizetni. Az 1000 korona előlegnek a jelzett levonások után fenmaradó végösszege az utolsó átadáskor volt a vevők javára a vételárból levonandó. 1901. szeptember 26-ig 209.44 méterölet adott át a felperes az alpereseknek. Ezt követően, miután a további 34 méterölre szaporodott fakészlet átvételére az alpereseket — állítólag — ismételten eredménytelenül felhívta, az R. alatti sürgöny szerint 1901. október 22-ére átvételi véghatáridőt tűzött a felperes azzal a hozzáadással, hogy az átvételnek e napon leendő mulasztása esetében a szerződés a vevőknek veszélyére felbonlottnak lesz tekintendő. Tényleg október 22-én az átvételre az alperesek részéről senkisem jelentkezett. Másnap, október 23-án, azonban megjelent Héthárson az alperesek képviseletében a másodrendű alperes és akkor őt a felperes azzal fogadta, hogy részére átadandó fája nincsen, mert a szerződés felbontottnak tekintendő. Mégis — ugy folytatja a felperes válasziratában e részben a tényállást — az átadást a másodrendű alperesnek kezeihez eszközölte volna s ezt akkor ki is jelentette azzal, hogy nem akar neki erővel kellemetlenséget okozni, de hogy viszont részéről sem fogadhatna el kifogásokat, mert a készletben levő fa teljesen szerződésszerű. Másodrendű alperes ennek daczára az áru ellen kifogást emelt, mire a felperes előtt azt az ajánlatot telte, hogy a nem szerződésszerű fát közösen adják el tűzifának, az értékkülönbözetet pedig hasonlóan közösen viseljék, minthogy azonban másodrendű alperes ezt az ajánlatot el nem fogadta, felperes oda nyilatkozott, hogy az előbb elfoglalt álláspontjához ragaszkodik, vagyis a szerződést az alperesnek átvételi késedelme miatt felbontottnak tekinti s ez okból az átadást teljesíteni nem köteles. Igy ennek a 34 m.-öl fának az átvétele véglegesen elmaradt, míg e fát a felperes 1901. november 7 én saját szempontjából a vevők veszélyére, még pedig a kis-szebeni kir. járásbíróság közvetítésével nyilvános árverésen 460 koronáért eladatta s minthogy ez m.-ölenként 8 kor. 48 fill. árveszteséget mutat, stb. s keresetét oda irányítja, hogy a kárösszegben a kir. törvényszék az al-