Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - A Felvidék visszacsatolásának némely közjogi vonatkozásairól

VALÓTLAN ADATOK ELŐADÁSA. 353 nüket, hanem a részben megtörtént valósághoz még színező történeteket is adnak, s az őket ért „gyalázatot" még íokozni is igyekeznek, — mindenkire nézve veszedelmet jelentenek. Az ily módon felkészült nő már elérkezett odáig, hogy veszteni valója nincs, s ezért mindent megkockáztat, legfeljebb nem nyer. Megtorlásban pedig ritkán részesül, mert a tapasztalat szerint, a bár alaptalanul meggyanúsított személyek idegenkednek attól, hogy az ily természetű, — szennyesnek is nevezhető, — ügyekkel továbbra is foglalkozzanak. Ha pedig a visszatorlás mégis bekövetkezik, a gyanúsító nőt az nem érinti különösebben, mert a kockázatra már elkészült, csökkent erkölcsisége pedig nem érzékeli a megbélyegzés megalázó jelentőségét. Mindezeknél fogva úgy a rendészeti, mint az igazságügyi hatóságok feladata az, hogy az ily, gyanús tartalmú feljelentéseket kellő értékükre szállítsák alá és az ártatlanul meggyanúsított személyeknek védelmet nyújtsanak. A FELVIDÉK VISSZACSATOLÁSÁNAK NÉMELY KÖZJOGI VONATKOZÁSÁRÓL, írta: DR. KARTAL IGNÁC. Majdnem pontosan 50 évvel ezelőtt az Országos Törvénytárba került az 1888: XIV. te, amely egy Romániával kötött határkiigazitási egyezmény becikkelyezését tartalmazza. Évtizedes előmunkálatok és helyszíni vizsgálatok után Bécsben összeült egy nemzetközi vegyes bizottság, mely közel félévi tárgyalás és tanácskozás után a határvonalakat megállapította, szabatos határleírásba foglalta és térképileg feltüntette. E bizottsági munkálat eredményeit a két érdekelt kormány egyezményileg a magáévá tette, — és ennek lett az eredménye az említett 1888: XIV. to, amely az Országos Törvénytárban közel 10 oldalnyi helyet foglal. Pedig mindössze néhányszáz négyzetkilométernyi, majdnem teljesen lakatlan területről volt szó. Több mint másfél évszázados határvillongást okozott Ausztria és Magyarország közt az úgynevezett Halastó körüli, mindössze csak 650 holdnyi terület. E kicsiny terület hovatartozandóságának kérdése „nemcsak a gácsországi, de a magyarországi közvéleményt is évek óta a kérdés horderejével arányban nem álló izgatottságban tartja" — mondja a m. kir. Belügyminiszter az 1897:11. tc. javaslatához benyújtott indokolásban. E törvényjavaslatban a kormány a törvényhozás felhatalmazását kéri ahhoz, hogy a vitás kérdést választott bíróság döntése alá bocsáthassa, melybe a magyar kormány a magyar, az osztrák