Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Gróf Apponyi Albert

94 SZEMLE. gezéssel, amely még azokat is meggyőzte, akik csak az imént is más állásponton voltak vagy akikre a per kedvezőtlenül dőlt el. Ítéletei n?m csupán méltóak maradtak a m. kir. Kúria ítélkezési színvonalához, de ott ahol ez indokoltnak látszott, attól eltérő irányban a jogfejlődést előbbre is vitték." * Kinevezések a Közigazgatási Bíróságnál. Magyarország Kormányzója dr. bizáki Puky Endre országgyűlési képviselőt, volt m. kir. külügyminisztert a m. kir. Közigazgatási Bíróság elnökévé, dukai és szentgyörgyvölgyi Széli Józsefet, Zemplén vármegye főispánját ugyanezen Bíróság másodelnökévé, dr. Peirogally Lajos törvényszéki tanácselnököt és dr. Kassay-Farkas Béla miniszteri tanácsosi címmel felruházott miniszterelnökségi miniszteri osztálytanácsost közigazgatási bírákká nevezte ki. * Uj tanácselnökök a Kúrián. A kir. Kúria IV. polgári tanácsának élére Dr. Ternovszky Béla kir. kúriai bírót nevezték ki, aki már két év óta helyettesként vezeti e tanácsot, az V. polgári tanács elnökének tisztét Dr. Térfi Dezsővel töltötték be, ki eddig a budapesti kir. ítélőtábla egyik tanácsának elnöke volt. A II. büntető tanács elnökévé Polgár Viktor koronaügyészhelyettest nevezték ki. A VII. polgári tanács elnöki széke még betöltésre vár. * Fclsöházi-tagválasztás. A vidéki kamarák felsőházi küldöttjének, Széli Gyulának mandátuma lejárt. Az ország kamaráinak elektorrai Széli Gyula helyébe Kölcsey Sándort, a debreceni ügyvédi kamara elnökét küldték a felsőházba. Szilágyi Artúr Károly eltávozásával ismét megfogyatkozott az az immár kisszámú csoport, amely még a régi, nagymagyarországbeli jogászgenerációt jelenti számunkra. Ennek a csoportnak volt egyik representativ manja Szilágyi Artúr, aki háború és forradalmak világválságán keresztül sértetlenül mentette át azokat a tiadiciókat, amelyek a magyar jogász, a magyar ügyvéd becsületét kijegecesedett fogalommá rögzítették. Az anyagi igazság érvényesítésében kérlelhetetlen, a jog védelmében megalkuvást nem ismer, megszemélyesítője a törvénytiszteletnek. Ezt a feladatot bármikor és bárkinek érdekében meggondolás nélkül vállalta, de csak ha meggyőződésével, kifinomult jogérzetével összeegyeztetni tudta, de nem volt földi hatalom, amely őt védelmet nem érdemlő érdek szolgálatába szegődtetni tudta volna. A kérlelhetetlenségét hivatásának megítélésében szinte feledtette barátai és tisztelői előtt a szeretet, a megértés, amellyel mások hibáit, fonokságait megítélte. A szigor önmagával, a méltányosság végső határáig menő előzékenység és jóindulat másokkal szemben biztosította számára azt a derűs világnézetet, amely csak a leszűrt életfilozófia talajából sugárzik. Szeretete csak szeretetet fakaszthatott, mert mindenki szerette Szilágyi Artúrt, aki megismerte és könnyű volt őt megismerni, ha a szeretet szavával közeledtek feléje. A munka volt utolsó napjaiig i ltető eleme, amelynek sablonos, hivatásszerű elvégzése még nem elégítette ki. Egy-egy kiválóbb alkalom nem csupán az ügyvédi munka mestermüveinek elkészítésére sarkalta, hanem ilyenkor láttak napvilágot a bonyolult jogi kérdéseket fejtegető magyar és idegen nyelven megírt tanulmányai, amelyek a jogi irodalomnak sokszor a joggyakorlatot is irányító, állandó értékű termékei voltak. Közbecsülésben álló tényezője volt a katonai igazságszolgáltatásnak is. Ebben a minőségben múlhatatlan háláját érdemelte ki azoknak, akiknek igazát a háború izgatott légkörében dolgozó hadi törvényszékek előtt csak az ő tiszteletet parancsoló tárgyilagos higgadtsága tudta napvilágra hozni. Minden egyéni érdek eltörpült szemében, ha kari érdek istápolásáról volt szó. Ezért számították őt az Ügyvédi Kamara választmányának, az Ügyvédi Tanácsnak kitűnőségei közé, ezért ragaszko-