Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 3. szám - Vázlatok a magyar közigazgatás történetéből. 3. r

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. tett gyermekek milliói nélkülözik a testi és lelki fejlődés alapfeltételeit, a szabad szerelem gyermekei pedig eleve ki vannak taszítva a társadalomból*. .Valóban, nem lehet a közlelkiismeretet elég sürün s elég nyomatékkal emlékeztetni arra, hogy mulasztásai századokra nyúlnak vissza. S az előadó igazi nagy érdeme — mint ezt mások is helyesen hangsúlyozták —- abban van, hogy távolabb eső és nehezebben megvalósiható ideálok helyett azt kutatta, mit tehetünk ma, a jelen jogállapot mellett és jelenlegi társadalmi és financziális viszonyaink közt ezért az ideális czélért. S örömmel hallottuk a legilletékesebb ajkakról, Ruffy Pá/-tói, mily hatalmas méretekben fejlődik a gyermekvédelem első orgánuma, a magyar állami gyermekmenedékhely. Az eleven életből merített találó észrevételek, a lelkes ügybuzgalom, az élénk előadásmód, a magas erkölcsi nivó — mind hozzájárultak ahhoz, hogy felszólalása állandó helyet találjon mindnyájunk emlékezetében. S büszkeséggel tölt el, hogy hazai gyermekmenhelyünk, ugy látszik, a külföldi hasonló intézeteket dimensióiban és igy hivatása betöltésében is messze felülmúlja. Ismét az előadó által gyűjtött statisztikából meritem, hogy 1903-ban 12,838, 1904-ben 13,482, 1905-ben 12,038 gyermek talált ott elhelyezést, mig a porosz állami gondozásba beutalt gyermekek összes száma 1903-ban 6523, 1904-ben 6458, 1905-ben 6636. Csak folytatni kell a jó kezdést, kiépíteni a gyermekvédelem ma még nagyon is vázlatos épületét, megalkotni s ne csak megtervezni azt a gyermekvédelmi kódexet, melyről a felszólaló is említést tett, s akkor többet haladtunk a kriminalitás és gyermekhalandóság leküzdése terén, mint a mennyit a legszigorúbb rendőri intézkedések és büntető paragrafusok valaha elérhetnének. A joggyakorlat — az a fórum, a melynek a kérdés bírósági elintézése tekintetében hazai jogállapotunkból kifolyóan úgyszólván plein pouvoir-]a van — nehezen mozdul. Pedig a Curia 79. sz. döntvényével megadta a várva várt kezdést! A Jogászegylet február 20-iki ülésén kézről-kézre járt a budapesti tábla egy határozata, mely a törvénytelen gyermek javára annak 15. életéve betöltéséig itélt meg tartásdijat. Nevezetes és alig várt ujitás, melyet nem szabad a feledés homályába visszaengedni: alkalmazzák azt főként már a járásbíróságok is, kövessék a vidéki táblák, mert egy fecske nem csinál ugyan tavaszt s a 3 évvel meghosszabbított tartási idő alig jelenti a kérdés előbbrevitelét, de a fecskeraj egyes fecskékből áll és ők tudják legjobban, mikor fakadnak a rügyek . . . Ideje volna tényleg, hogy a szélesre taposott sablonok helyébe a megváltozott társadalmi felfogásnak megfelelőbb jogi megoldások lépjenek. Gondolkozzunk, uraim, gondolkozzunk! Legalább egyik-másik ponton legyen sikere Márkus De%só agitáczióul is beváló buzgalmának, melylyel a jelen alkalmat is megragadta, mint már annyiszor, hogy rámutasson joggyakorlatunk maradiságára és szükkeblüségére. S^ladits Károly a helyesebb jogi konstrukczió egynéhány kiemelkedő pillérét szintén szerencsés kézzel íj*