Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 5. szám - I. A büntetőnovella Tervezete

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. tülviietni tervezi a kodifikator. Már pedig e szabályozás részleteinek ösmerete nélkül a blankett-törvény kritikája jórészt tárgytalan. Végül súlyos aggályra ad okot a Tervezetnek az az ujitása, hogy fölhatalmazza a birót bizonyos esetekben büntető rendszabály alkalmazására oly esetben is, mikor a fiatalkorú vádlottnak bűnössége nem állapitható meg. Ennek a kérdésnek jelentőségét különösen Oberschall méltatta s ugyané szempontokat utóbb a miniszteri szaktanácskozmányon is hallottuk hangsúlyozni. A dorgálásnak mint a fiatalkorú vádlottakra kontemplált önálló büntetési nemnek Bálás Elemér ellene nyilatkozott ; felfogásával izoláltan maradt. Visszhangra találtak azonban Balásnak azok a javaslatai, melyek arra vonatkoznak, hogy az anyagi jognak s a bűnvádi pörrendtartásnak azok a rendelkezései, melyek összefüggenek a ma érvényes korhatár-megállapitással, megfelelően módosíttassanak. így jelesül az inditványi jogosultságot csak a 18 éves életkorral szabad megadni ; minden 18 éven aluli terhelt részére kel! védőt adni stb. Azokat a kérdéseket, melyek a patronage-ügygyel állanak kapcsolatban, Szilágyi Artúr Károly fejtetteki. O tájékoztatott annak a nagyarányú mozgalomnak vívmányairól, eddigi eredményeiről s jövőbeli terveiről, melyet a Gyermekvédő Liga s az Ügyvédi Kör gyermekvédő bizottsága folytatnak. Sürgette a szerves gyermekvédelmi törvény megalkotását. Legyen még följegyezve e pontnál a törvényszerkesztés technikájának az a dicsérendő mozzanata, hogy a kodifikátor orvosi irányítást keresett a korhatár s az ezzel összefüggő kérdések megoldásánál, és jelesül az igazságügyi orvosi tanács véleményét kérte ki, a mi — mint azt dr. Salgó elárulta — ezúttal elsőizben történt. (Hozzátehetjük, hogy a szaktudomány útbaigazító véleményének mellőzése számos törvényünkön meg is látszik.) Becses adalékokat vetett fel a vita a Tervezetnek a «kerítés* (helyesebben flcsábitás») nevet viselő fejezete anyagához. Az az irányzat állapitható meg a felszólalások tartalmából, hogy a nő a Tervezetben szándékoltnál fokozottabb oltalomban részesittessék; fokozott védelem alatt nem a büntetés sulyosbitását, hanem a tényállás tágitását értvén. Még Bcsnyő is, ki pedig a túlzott gyámkodás ellen nyilatkozott, bizonyos vonatkozásokban tulszüknek tartja a Tervezet kereteit. Különösen hangsúlyozták, hogy a nyereségvágy nem vehető a delictum tényálladéki eleméül ; ezt legfelebb mint minősítő körülményt lehetne értékesíteni, hogy továbbá minden s nem csupán a «tisztességes» nő volna a fejezet oltalmában részeltetendő ; hogy végül a maga számára való kerítést is sanctio alá kellene helyezni. Bálás Elemér arra hívta föl a figyelmet, hogy a Tervezet nincs összhangban Btk.-nek ama §-aival, melyek rokontermészetű delictumokat állapítanak meg. E fejtegetések legkevésbbé állják meg a bírálatot. Az állítólag felesleges rendelkezésben nincs imminens veszély, a parallel intézkedésre pedig meg van a törvényben az alaki halmazat formulája.