Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 5. szám - A magyar magánjog kézikönyve. Irta: dr. Raffay Ferencz. Eperjes. Sziklai Henrik kiadása.) 8-rét. XIV-762 o. [könyvismertetés]

IRODALOM. ?°3 A magyar magánjog kézikönyve. Irta: dr. Raffay Ferenc^. Eperjes. Sziklai Henrik kiadása.) 8-rét. XIV—7O2 o. Mint a jelzett terjedelemből is kitűnik, Raffay müve szerény igényekkel lép az olvasó és biráló elé. Mint szerző mondja, czélja volt ((magánjogunknak sokféle forrásból fakadó elemeit áttanulmányozván, közös alapelvekre és vezérlő gondolatokra visszavezetvén: szerves egészképen tüntetni fel őket, továbbá az egyes intézményeket világosan, tömören és érthetően előadván, kimutatni, hogy mennyiben élnek nálunk jelenleg*. Ha tehát a munkát igazságosan akarjuk megitélni, nem szabad felednünk, hogy az u. n. (természetesen a szó nemesebb értelmében vett) compendium-irodalom egy termékével állunk szemben, mely az egyes intézményeket vázlatosan előadja, azonban azoknak behatóbb tárgyalásába nem bocsátkozhatik. Szerző a rendszer tekintetében eltér az eddigitől, megkülönbözteti ugyan az általános és különös részt, azonban ez utóbbinak fölosztásánál a «személyjognak» külön «főrészt» szentel. A különös résznél tehát polgári törvénykönyvünk Tervezetének rendszerét fogadta el. Szerző érvét, melylyel ezt az eljárását igazolja, kissé különösnek tartjuk. Hogy ugyanis a Tervezet e csoportosítása leendő codexünkben elfogadásra fog-e találni, az még nagyon is kétséges, épen ezért nem tudjuk, mi czélból «szokja meg előre a cupida legum juventus és a gyakorlati jogászság a Tervezet rendszerét*). Szerző dicséretére legyen azonban mondva, hogy alapul vett rendszerét következetesen keresztül viszi és azon belül az egyes intézményeket világosan és érthetően tárgyalja. Természetszerű dolog, hogy itt semmi alkalmunk sem lehet szerző egyes fejtegetéseit közelebbről méltatni, hiszen receptív munkával állunk szemközt, mely ujat alig mond és — mint már érintettük — az egyes kérdésekkel mélyebben nem foglalkozik. Kifogásolnunk kell ellenben a mii szembetűnő aránytalanságait. A családjogi részt, mely már terjedelmileg is túllépi a neki járó határokat (193 oldal), sokkal nagyobb gonddal és pontossággal adja elő, mint a többi részeket. Sőt: a családjogi fejtegetéseken belül is: bántó módon aránytalan, hogy szerző az egész házassági jognak (141—291.) 150 oldalt szentelt és a házassági vagyonjogi résznek ebből csupán 21 oldal jut! Modern magánjogi kézikönyvnek sokkal behatóbban kellene továbbá foglalkoznia az időközi és nem^etkö^i magánjogi tanokkal; itt már csakugyan nagy szolgálatot tenne szerző, ha a Tervezet vonatkozó rendelkezéseinek érintése folytán megbolygatta volna az idevágó kérdéseket, melyek a közel jövőben annyira actualisokká lesznek. Gyors tempóban végez szerző a kötelmi joggal is, hol egyes problémák valóban elmefuttatásszerü elbánásban részesülnek, ugy hogy egyebet