Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 8. szám - Értékállandósági kikötések sorsa a m. kir. Kúria újabb gyakorlatában

49G átruházásához házastársak: között sem szükséges közjegyzői okiratba foglalás, amint ezt a fellebbezési bíróság az 1886. évi VII. törvénycikk 22. §-ának c) pontjára hivatkozással helyesen kifejtette. A biztosítottnak nem áll jogában az eredetileg kijelölt kedvezményezett helyett más kedvezményezettet kijelölni, vagyis a kötvény tulajdonjogát másra átruházni, ha az eredetileg kijelölt kedvezményezett a kötvény átadása alapján a biztosítási összegre már jogot szerzett. Arra való tekintettel, hogy a biztosító az életbiztosítási összeget a kötvény bemutatása ellenében köteles fizetni s a kötvény feltételei szerint az új kedvezményezett kijelölése érvényességéhez megkívánható volt annak a kötvényre való reávezetése. Felperes annak folytán, hogy a kötvényeket az átruházáskor az alperesnek átadta, lemondottnak tekintendő új kedvezményezett kijelölése iránti jogáról. Minthogy pedig az irányadó tényállás szerint felperesi jogelőd a kereseti két darab életbiztosítási kötvényt 1937 nyarán az alperesnek, a kötvényekben utána következően kijelölt kedvezményezettnek ajándékozta és átadta, ennek utána az alperes beleegyezése nélkül nem állott jogában helyette más kedvezményezettet kijelölni. Ezért nincs joghatálya felperes ama tényének, hogy a 14. sorszám alatt csatolt, 1939 július 10-én kelt C. és D. alatti ajándékozási szerződésekkel W. S.-t és K. L-t jelölte ki az alperes helyett kedvezményezettekül. (C. III. 1541.) Gr óh István Tőzsdei választottbírósági joggyakorlat „Szállítási igazolvány" beszerzésének a kötelezettsége. — (15.) Minthogy Csepel, ahová a kérdéses finomliszt szállíttatott, „zárt terület", ennélfogva az ott lakó vevő mint szállítta-tó volt köteles a 2030/1911. M. E. számú rendeletben előírt szállítási igazolványt beszerezni. Ha ennek hiánya miatt a Csornáról, mint nem „zárt terület"-röl Csepelre érkezett árut a csepeli elöljáróság le foglaltatta, úgy az ebből előállott kárt a vevő nem háríthatja át az eladóra. A finomliszt és száraztészta-félék forgalmának és fogyasztásának, valamint a lisztfélék igénybevételének szabályozása tárgyában 1941 március 20-án hatályba lépett 2030/1941. M. E. sz. rendelet 13. §-a szerint zárt területre finomlisztet szállítani csak a M. kir. Közélelmezési Hivatal, vagy a rendeltetési hely szerint illetékes községi elöljáróság által kiállított szállítási igazolvánnyal szabad. Ugyanezen paragrafus 4. bekezdése szerint közforgalmú vasutak, posták, hajózási vállalatok, valamint fuvarozó vállalatoknak zárt területre finomlisztet fuvarozás végett csak akkor szabad elfogadni, ha a feladó (szállíttató) érvényes szállítási igazolványát vagy a Futúra szárazbélyegzőjével ellátott fuvarlevelet átadja. Minthogy a kérdéses áru Csepelre, amely a 11.700/ 1941. K. M. számú rendelet szerint zárt terület, adatott fel, minthogy a kötlevél szerint az áru szállítandó volt Csornán, illetve átveendő volt az alperes csornai malmának a telepén, kétségtelen, hogy a szállíttató a felperes volt, alperesek pedig az áru feladásánál csupán, mint felperes megbízottai jártak el. Minthogy felperes volt a szállíttató, neki kellett volna gondoskodni arról, hogy Csepel község elöljáróságától a szükséges szállítási igazolványt megszerezze. Ehhez felperesnek elég ideje is volt, mert az ügylet 1941. évi március 11-én jött létre, a rendelet 1941. évi