Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 2. szám - Wekerle Sándor emlékezete. Elmondta Fabinyi Tihamér az Országos Kaszinó közgyűlési vacsoráján

77 mert a liberalizmus gazdasági életének szabályai csak formálisan adtak egyenlő esélyt a szabad versenyben, amely a valóságban nem volt mindig fair play, sőt a gazdaságilag gyengébbek igen gyakran már az indulásnál antiszociális hátrányokkal voltak megterhelve. A kiegyenlítés szükségességének és eszközeinek felismerése a gazdasági és jogi élet szövevényeibe való világos betekintést igényel és ennyiben igaza van annak a szellemes óhajnak, amely szerint a bekötött szemmel ábrázolni szokott Justitia istenasszony szemeiről — pártatlanságának érintése nélkül — helyesebb levenni a kendőt, hogy mindezeket tisztán láthassa és a szerint tegyen igazságot. Ha a mai kor a kiegyenlítő igazságosságnak már Wekerle idejében is átcsillámló fontosságát élesen hangsúlyozza, ez természetes és érthető már csak azért is, mert a liberális korszakbeli relatív jólét sok minden szociális nyomort és bajt elkendőzött, amelyekre a mai világvajúdás sokkal nehezebb idejében döbbenetes meglepetéssel eszmél rá állam és társadalom. Madách néhány gyönyörű sora jut eszembe az egyiptomi jelenetből, amidőn Ádám, ki mint fáraó a korbácsolt és elhulló rabszolgáknak, a népnek jaját addig észre sem vette, Éva sikolyára így kiált fel : „Szíveden keresztül a jajszó, mint villám fejembe csap, s úgy érzem, a világ kiált segélyt". Mélyen átérzem s higgyék el Uraim, nem túlzás, ha azt vallom, hogy ez ma a szenvedő tömegek szociális segély kiáltásának a hangja. Ne feledjük el azonban, hogy ezen a téren is milyen tanulsággal szolgál nekünk Wekerle Sándor, aki úttörő és alkotó volt az akkoriban bizony még elhanyagolt szociális mezőn. Az ő kormányzása idejére esnek — mint ezt itt már többször említették — az ipar terén a munkásbiztosítás megvalósítása, a mezőgazdaságban Darányi Ignác ismert szociális törvényei, az adózásban pedig a kisemberek és a középosztály védelme főleg azáltal, hogy a hozadéki adók fogyatékosságait a föléjük helyezett személyi adóval, a jövedelmi adóval helyesbítve, a létminimum adómentességét és a progresszivitást megvalósította. Kiemelendőnek érzem azt, hogy részletesen kidolgozott szerves pro gramm alapján erélyes gyakorlati kormányintézkedésekkel akarta megkönnyíteni a széles néprétegek megélhetését. Mindenekelőtt olcsó és egészséges lakáshoz kívánta juttatni a tömegeket és elsősorban az ipari munkásokat, mert kijelentése szerint az általános választói jogot csak azoknak lehet megadni, akiknek a fennálló társadalmi rendben van veszteni valójuk. Csak kezdetnek szánta a róla utóbb elnevezett állami lakótelepet. A magánipart ugyanis, melynek fejlesztését nemzeterősítő és nemzetvédelmi szempontból erősen támogatta, nemcsak adókedvezményekkel, hanem példaadás útján is rá akarta szorítani, hogy hasonlóképpen munkáslakásokat létesítsen. Lakásépítési politikájával a lakásbérek csökkentése irányában is akart hatni, főleg a fővárosban,