Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 21. szám - A dologbani elővásárlási jog, különös tekintettel harmadik jogszerzőkre. Befejező közlemény - Az örökság birtokbavételéről. Optkv. 797-824. § - T. II. 1843-1872. Vége

21. szám. Krdélyrészi Jogi Közlöny. ISI. oldal. felébreszteni. Az embert, ha lelkiismerete furdalja, arra törekszik először, hogy elaltassa, ha azonban mégis a jó lelkiismerete győzedelmeskedik rajta, azt a mélységes tisztító hatást és az annak nyomában jelentkező igazán földöntúli boldogságot az ember megérzi és örvend azon, hogy mégis jobb lelkiismerete győzedelmeskedett. „Mi — mint mondá — a társadalomnak ezt a jobb lelkiismeretét akarjuk felébreszteni." Azért a lankadatlan munkát, a társadalom lelkiismeretén való folytonos kopogtatást — kell szem elölt tartani, mert egyedül ez, ami a sikert biztosítja. Bele kell vinni a társadalmi életbe azt a mélységes gondolatot, hogy mindnyájan emberek vagyunk. Az utolsó szolgával is meg kell éreztetnünk, hogy ő is ember, éppen olyan ember, mint én. Ha fáradságát, munkáját igénybe veszem, azt ne parancsolóan, hanem ugy kell kérnem, hogy ő lássa, hogy az ő munkáját csak azért veszem igénybe, mert azalatt a köznek értékesebb munkát végzek s hogy azáltal, hogy ő segit nekem, a köznek ép oly értékes munkát végez. Ne érezze tehát a lealacsonyitást, hanem érezze azt, hogy én benne az embert tisztelem és becsülöm. Ki kell egyenlíteni azt a nagy ellentétet, ami gazdag és szegény közölt van. Hány szegény gyermek kicsiségekért kerül fogházba, inig a gazdag gyermeknek ugyanazért mi baja sem történik, de csak azért, mert a szülei pl. a sértettnek kárát megtérítették, amire a szegény szülő képes nem volt. Gyakorlati szeretetet kell az életbe belevinni. Es ennek az uj hajnalhasadásnak már érezzük is áldásait. Ma már a foglyok között is lehet járni szabad kézzel. Régen le voltak láncolva, mint a vadállatok és ha valaki meglátogatta őket, előre kellett figyelmeztetni őket, hogy az illetőt ne bántsák. Ma a szeretet tartja vissza őket ettől, nem a lánc és fegyver. Az a régi felfogás, amelyik a bűnözőt egy külön embertípusnak tartotta, ma már többé-kevésbbé túlhaladott álláspont. A bűncselekmény különböző tényezők összhatásainak eredményeként jelentkezik. Kétségtelen, hogy ezen tényezők legtöbbjére képesek vagyunk halni és eképpen a bűnözés ellen hathatósan védekezni tudunk." Lebilincselően adla elő aztán amerikai tanulmányutjának egyes mozzanatait és az ott észlelteket és fájó érzéssel tett reflexiókat a hazánkat annyira pusztító egyke rendszerről és a kivándorlás nagy arányairól. A kivándorlás hazánkban — mint mondá — különösen azért veszedelmes, mert mig más országban a kivándorló, ha a régi hazába visszatér, vagyont, kultúrát hoz magával és többé nem megy ki. Addig a mi népünk közül az, a ki egyszer Amerikában volt és ott élvezte azt a nagy szabadságot, érezte a nagy egyenlőséget, mely az emberek közt megvan, ha visszatér, ami társadalmunkba beilleszkedni többé nem tud. A közigazgatás mizériáit, azt a lealacsonyító letegezést már nem tudja elviselni és ismét kivándorol. A fiatalkorúak ügyeinek szószólói az emberszeretet hivei, hiszik és meg vannak győződve, hogy a társadalmat meg fogják reformálni — az emberszeretet jegyében. Ugy, hogy érezze jól mindenki magát e hazában. Hogy mikor fog bekövetkezni, ez a jövő titka, annyi azonban kétségtelen, hogy a mint mondá: „ha mi nem érjük meg, gyermekeink azonban mindenesetre igen". Kiemelte azt is, hogy mi csak a kipróbált metódust alkalmazzuk s ennyivel is mennyire jobb helyzetben vagyunk, mint a kezdeményező államok, kik saját kárukon tanultak, a mire — persze — mi aligha volnánk képesek. Érdekesen beszélt még a gyakorlatban előfordult sok esetről és azzal fejezte be a beszédét, hogy örömmel érintette kiküldetése útjában Kolozsvárt. Farkas Lajos dr. köszönetet mondott a szép beszédért, mire a vezető bizottság ülése következett. Dr. Jenéi Aladár liir. ügyész volt az előadó. Dr. Rottenbillcr Fülöpben oly vezető egyéniséget ismertünk fel, amely egyenesen praedestincílva van arra, hogy a fiatalkorúak ügyeinek szószólója legyen. Közvetlensége, meggyőződéstől áthatott minden szava annyira lebilincseli a hallgatóságot és magával ragadja, hogy a beszéde alatt a lelkek valósággal átformálódnak. Az igazságügyi kormány választása tehát szerencsés és mi csak annak örvendenénk, ha gyakrabban láthatnánk közöttünk és több ideig Rottenbillcr drt. Szükséges, hogy a fiatalkorúak ügyeivel foglalkozók egymást személycsen is ismerjék. A közvetlen érintkezés az egyedüli, ami hat az egyesekre. A vezetőbizottság ülésén jelen voltak: Fekete Gábor v. b. t. t., a kir. ítélőtábla elnöke, Gál Jenő kir. táblai tanácselnök, Sámi László kir. főügyész, dr. Finkey F. egyet, tanár és a kolozsvári fiatalkorúak ügyeivel foglalkozók közül többen. = Kinevezések. Ö csász. és kir. Apostoli Felsége a magyar igazságügyminiszter előterjesztésére Bigner József dévai ügyészt a csíkszeredai törvényszék elnökévé, dr. Enyedy Róbert székelykcreszLuri jbírósági jegyzőt a székelykereszturi és dr. Márkus Ferenc soproni gyakorló ügyvédet a csornai jbírósághoz albirákká nevezte ki. A m. kir. igazságügyminiszter: Halüárszky Albert szilágysomlyói kir. jbirósági joggyakornokot a kézdivásárhelyi törvényszékhez és dr. Bártels Károly dárdai ügyvédjelöltet a mohácsi járásbírósághoz jegyzőkké, továbbá Hammer Jenő tordai, dr. Felméri Gyula kolozsvári kir. törvényszéki és Zayzon Kálmán gyergyószentmiklósi kir. járásbirósági jegyzőket, jelenlegi alkalmazásuk helyén, a IX. fizetési osztályba sorozott bírósági jegyzőkké, továbbá dr. Pintér Ernő budapesti gyakorló ügyvédet a váci kir. jbirósághoz jegyzővé nevezte ki. = Pályázatok. A szászrégeni kir. jbíróságnál albírói állás (marosvásárhelyi kir. törvényszék) 1914. június hó l-ig; a beregszászi kir. törvényszéknél (kassai kir. Ítélőtábla) segélydijas joggyakornoki állás 1914. június hó 3-ig; a vingai kir. jbiróságnál VII. fizetési osztályba sorozott járásbirói állás (temesvári törvényszék); a debreceni tábla területén több joggyakornoki állás 1914. június hó 4-ig. = A katonai perrend és az ügyvédek. A közös haderő katonai bűnvádi perrendtartásáról szóló 1912. évi XXXII. törvénycikk 487. szakasza és a honvédség katonai bűnvádi perrendtartásáról szóló 1912. évi XXXIII. törvénycikk 487. szakasza értelmében az emiitett törvényeknek legkésőbben ez év július havának 8. napján kell életbelépniök. Tekintettel a katonai bűnvádi perrendtartások életbeléptelésének közeli időpontjára, szükséges a közös haderő katonai védőinek és a honvédségi védőknek lajstromait összeállítani. A m. kir. kormány meg is tette e végből a szükséges előkészítő intézkedéseket. Nevezetesen a m. kir. igazságügyminiszU r felhívta az ügyvédi kamarákat, a fiumei királyi bíróságok előtt működő ügyvédek tekintetében pedig a budapesti királyi Ítélőtáblát, hogy szólítsák föl a fegyelmi hatóságuk alá tartozó ügyvéde'.o . hogy közülük azok, akik magukat az 1912. évi XXXII. törvénycikk 92. szakasza alapján a közös haderő katonai védőinek lajstromába vagy az 1912. évi XXXIII. törvénycikk 92. szakasza alapján a honvédségi védők lajstromába, yagy esetleg mind a kettőbe fölvétetni óhajtják, ez iránti kérvényüket az ügyvédi kamarájuknál, a fiumei királyi törvényszéknél oly záros határidőn belül nyuj'sák be, hogy a kérvényeket az ügyvédi kamarák és a fiumei ügyvédekre nézve a budapesti királyi Ítélőtábla ez évi június 10-ikéig a m. kir. igazságügyminiszterhez fölterjeszthessék. Közölte továbá a m. kir. igazságügyminiszter, hogy a kérvényeket a honvédelmi miniszterhez kell címezni és a kérvényből ki kell tűnnie, hogy a pályázó a közös haderő katonai védőinek vagy a honvédségi védőknek lajstromába, vagy mind a kettőbe óhajtja-e fölvételét, továbbá, hogy a pályázó tiszti rendfokozatot vagy hasonló állást a fegyveres erő vagy a csendőrség nem tényleges állományában ez idő szerint visel-e vagy akár tényleges, akár nem tényleges állományában a múltban viselt-e s ha igen, mely csapattesthez tartozik, vagy melyikhez tartozott legutoljára, végül, hogy minő nyelvismereteiéi vannak. = Szívességi válté. A váltón hárman szerepeltek. Az elfogadó, a kibocsátó, a kibocsátó és a rendelvényes váltóbirtokos. Az elfogadó a váltót csak a kibocsátó iránti szívességből irta alá és erről a rendelvényes váltóbirtokos is tudott. A folyamatba tett váltóperben az elfogadó a sommás végzés ellen kifogásokat adott be azon az alapon, mert a váltót S. I. kibocsátónak csak szívességből fogadta el s erről felperes is tudott. A beregszászi törvényszék a sommás végzést hatályában fenntartotta a következő indokolással: Állandó birói gyakorlat az, hogy a szívességből való aláírás kifogása csakis az ellen hozható fel, akinek a szívességből való aláírás eszközöltetett s még pedig akkor is, ha arról a váltó mindegyik birtokosának tudomása volt is, mert ellenesetbcn a szívességi aláírás tulajdonképeni célja, a váltó leszámitolhatása elérhetetlenné lenne. Alperesnek a szívességi aláírása s a felperesnek erről való tudomására alapított kifogása tehát alaptalan. A kassai tábla a törvényszék Ítéletét helybenhagyta indokaiból és azért, mert alperes nem is állította, hogy a váltónak általa elfogadói minőségben történt aláírásakor a felperes őt a kötelezettség alól előre mentesítette volna, ennek bizonyítása nélkül pedig a felperessel szemben az alperesnek a kötelezettség szívességi voltára alapított kifogása figyelembe nem jöhet. Ezt az Ítéletet a Kúria is helybenhagyta 1914. febr. 19-én kelt 755/1913. V. számú ítéletével az előző indokoknál fogva és azért, mert a váltót beváltó forgatóval szemben a szívességi kifogás azon esetben, ha a szívességi váltónyilatkozat nem re°á való tekintettel történt, még akkor sem érvényesíthető, ha bizo-