Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7. szám - Kell-e revidiálni az 59. döntvényt?

328 volt volna mellőznie ia Frank-féle nézetet, melytől legalább is a szigorúan logikus jelleg nem tagadható meg.2 A 169—269. lapokon szerző az általa előreszegezett fogalom alapján egész általánosságban, — a positiv jogrendezésre tekintet nélkül, — fejtegeti a végszükség „'alapelvei" címén a végszükség! intézmény erkölcsi és más jogterületekkel való jogi vonatkozásait; a 247—269. 1. alatt annak ,,korlátai"-t. A második helyen emiitett fejtegetések lényegileg de lege ferenda irányúak. Ezek után tér reá szerző a magyar tételes jog szembetűnően rövid (269—296. 1.) dogmatikus fejtegetésére. Különösebb mélység nem jellemvonása e fejtegetéseknek. Az előrebocsájtott történeti fejtegetésekre vonatkozólag szembetűnik, hogy szerző a mai német jogállapot kifejtésénél egyáltalában nem méltatta figyelemre a német polgári törvénykönyvnek a büntetőjogra is kihatóan nagyjelentőségű és a német büntetőjogászok részéről behatóan értékelt 904. és 228. §-ait. Egészben tekintve a müvet, ki kell emelni, hogy annak értékét nevezetesen emelte volna az ellentétes álláspontokkal való beható kritikai foglalkozás. A kiemelt módszerbeli és kiindulásbelí fogyatékosság mellett bizonyos könnyedség jellemzi szerzőt az egyes tételek felállításában (mint arra fentebb helyenként utaltam; de utalnék még p. o. 255. 1. arra az egészen sajátságos nézetre, hogy ahol nem vétlenül, tehát valakinek akaratából jön létre az érdekösszeütközés: már jogtalan támadásról van szó, mely jogos védelmet involvál; ezért a ,,vétlen"-ség a végszükség fogalommeghatározásából el volna hagyható. Evidens, hogy ez a tétel téves; hiszen a veszély felidézésével okozatos korábbi culposus cselekvés minden, csak jelenlegi támadás nem). Több önkritika és sokkal nagyobb átgondoltság volnának feltételei a mű komoly tudományos színvonalának. Melynek szerzőjétől különben a forrásfelkutató szorgalomnak a jövőre reményeket keltő elismerése nem tagadható meg. Degré Lajos, egyetemi ny. rk. tanár. BELFÖLDI LAPSZEMLE. A Jogtudományi Közlöny legutóbb megjelent számaiban irnak: DoIcschall Alfréd: A sajtóról szóló törvénymagyarázat cimen (10. és 11. szám), mely cikkben szerző Vaikó Pálnak hasonló cimü munkáját birálja. Szilágyi Artúr Károly folytatja és befejezi: A katonai becsületsértések joghatálya Magyarországon cimü tanulmányát (10. és 11. szám). A 12. számban Doleschall Alfréd hosszabb tanulmányt kezd, melyben Az 59. sz. büntetőjogi döntvény körül cím alatt a Curia legutóbbi teljes ülési határozatát veszi bírálat alá. Pollák Illés: A magzatelhajtási probléma címen ir (13. szám), mely tanulmányt szerző megelőzően az Angyal Pál büntetőjogi szeminá2 A Frank-féle, lényegében a végszükség formális jogászi meghatározását kereső tan külön szempont alá esik a végszükségnek elméletét illető fent jellemzett, „méltányossági" tannal; de lege ferenda véve a kérdést, avval mindenesetre összhangban áll.