Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 4. szám

Vegyes pénzügyi jogi közlemények. amely járadék épen olyan földjáradék mint a mezőgazdaságilag művelt föld járadéka. És éppen az a körülmény, hogy a művelési ágak szerint kirótt földadó az aránytalanul nagy forgalmi értékkel biró városi telkeknél igen csekély, indokolja a telekadót. A telekadó tehát a járadékadók közé sorolható és adórendszerünkkel ellentétben nincsen. A törvényesség szempontjából tehát a telekadó behozatalához semmiféle kétség sem férhet. A nyugdíjjárulék: a IV. osztályú keresetiadó alapjából levonandó-e ? Az állami alkalmazottak, azok özvegyei és árvái ellátásáról szóló 1912. évi LXV. t.-cikk 30. §-ának utolsóelőtti bekezdése kimondja, hogy a nyugdíjjárulék a jövedelemadó alapjából levonandó. Ezen törvényes intézkedésnek az a célja, hogy azon összeg, melyet az állam alkalmazottjainak fizetéséből nyugdíjjárulék címén visszatart, az állami adó alól mentes legyen. Az állami alkalmazottak ellátásáról szóló törvény kifejezetten jövedelemadóról szól ugyan, azonban azon tény, hogy az idézett törvény hozatala után keletkezett 1913 : VI. t.-cikk intézkedése folytán a jövedelemadó helyett még mindig a IV. osztályú kereseti adóval rovatnak meg az állandó illetmények, nem szolgálhat okul oly törvénymagyarázatra, hogy az 1912 : LXV. törvénycikkben kimondott adókedvezmény még most alkalmazható ne legyen. Lesznek olyanok, akik az adómentesség alkalmazását ellentétben állónak fogják mondani a törvényhozás azon akaratával, hogy az állandó járandóságok a régi módon adóztassanak meg. Nem szabad azonban szem előtt téveszteni, hogy nem az új adótörvények alapján látszik jogosnak az adókedvezmény megadása, hanem egy ettől teljesen különálló új törvény alapján. Ez a magántisztviselőkkel szemben, kiknek a jövedelmi adóról szóló törvény szintén megadja ezen adókedvezményt, különös kedvezésnek tűnik fel. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy az 1912 : LXV. t.-cikk, mely ezen kedvezményt megadja, az elég magas nyugdíjjárulékok viselésének elrendelése által új terheket is rótt az állami alkalmazottakra; a tényleges szolgálatban levő alkalmazottaknak helyzete az adókedvezmény dacára a múlthoz képest terhesebb, és az adómentesség alkalmazása velők szemben nemcsak méltányosnak, de jogosnak is mondható. Az egyes pénzügyigazgatóságokon múlik, hogy az 1912 : LXV. t.-cikk a nyugdíjjáruléknak az adóalapból való levonására vonatkozó intézkedését alkalmazzák,illetve a pénzügyminisztériumon, hogy az egyöntetűség megóvása végett annak alkalmazását elrendelje. Dr. Mosánszky István, eperjesi p. ü. segédtitkár. ^Adókivetés az 1913. évre. Az 1913. évi egyenes adók kivetése tárgyában 3900 sz. alatt jelent meg apénzügyminister körrendelete, mely az 1913. évi VI. t.-c. értelmében a tőkekamat- és járadékadóról, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójáról, az általános kereseti adóról és végül a jövedelemadóról szóló 1909. év VII—X. tcikkek alapján kiadott utasításokat megsemmisíti és elrendeli egyben az általános adóösszeirást, az adóvallomások beszedését, mindezek alapján pedig az állami adóknak az 1913. évre való kivetését a következő törvények alapján: a) a tőkekamat- és járadékadóról szóló 1875. évi XXII., b) a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójáról szóló 1875. évi XXIV., c) a bányaadóról szóló 1875. évi XXVIL, 300