Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 4. szám

Jövedéki büntetőjog. — Joggyakorlat. időn túl adták be, vagy ha a kiszabott pénzbüntetést a kérvényező vádlott már kifizette. Ezen rendelet alapján a pozsonyi, nyitrai, győri, szegedi, mun­kácsi, rózsahegyi, temesvári, újvidéki, nagyváradi, nagybecskereki, nagykanizsai, nagyszebeni, szászvárosi, brassói, besztercei, maros­vásárhelyi, kolozsvári, lugosi, soproni, eperjesi, aradi, egri, szolnoki, ungvári, pécsi, zombori és szatmári, végül a debreceni jövedéki bíró­ságok és a jövedéki feltörvényszék is megalakulván: működésüket a szervezésüket megrendelő fentebb ismertetett rendeletben foglalt elvek alapján tényleg meg is kezdették. JOGGYAKORLAT. 13. Illeték-eltitkolási ügyekben vádkereset csakis a megrövidített kincstári illeték összegének szabály­szerű módon való jogerős megálla­pítása után adható be. (A m. kir. pénzügyminisztérium­nak 5835/1910. számú körrendelete valamennyi m. kir. pénzügyigazgató­sághoz és a m.kir. központi díj- és il­letékkiszabási hivatalhoz.) Tapasztaltam, hogy egyes pénzügy­igazgatóságok a bélyeg- és illetékek iránti törvények és szabályok ellen elkövetett jövedéki kihágások meg­torlása körüli eljárásukban azt a gya­korlatot követik, hogy a büntetés ki­szabására illetékes pénzügyi büntető­bírósághoz benyújtott vádkereseteik­ben, a vádlottat nemcsak a pénzbün­tetés, hanem a jövedéki kihágás el­követése által megrövidített illeték megfizetésében is marasztalni kérik. Tekintette] arra, hogy ez az eljá­rás nemcsak az érvényben lévő sza­bályok rendelkezéseibe ütközik, ha­nem e mellett érzékenyen sérti a fe­lek jogos érdekeit is, annak megszün­tetése végett, a következőkre hivom fel a kir. pénzügyigazgatóságok (a m. kir. központi díj- és illetékkisza­bási hivavatal) figyelmét. A bélyeg- és illetékek iránti tör­vények és szabályok hivatalos össze­állításának 114. §-a a bélyeg- és jogil­leték elleni jövedéki kihágásokbünte­tését a megrövidített vagy megrövidí­tés veszélyének kitett szabályszerű illeték bizonyos többszöröseiben álla­pítja meg. Általában ugyanígy intéz­kedik a közadó törvények és szabályok elleni jövedéki kihágások büntetése tekintetében a közadók kezeléséről szóló 1883. évi XLIV. t.-c. 100. §-a is (1913. évi január hó 1-től az 1909. évi XI. törvény 93. §-a), kimondván egy­ben még azt is, hogy a jövedéki ki­hágás elkövetése által az államkincs­tárt ért, s a kirovandó pénzbüntetés alapját képező kár összegéül az áz ösz­szeg veendő, amelyet a közadók kiveté­sére, a törvény által illetékesnek ismert közegek jogérvényesen megállapítanak. Ez szabály a bélyeg- és jogilletékjö­vedéki kihágásokra vonatkozólag is. Minthogy pedig az illetékek meg­szabása, az 1889. évi XXVIII. t.-c. 17. és 37. §§-nak értelmében, a kir. adóhivatalok, illetve a központi díj­és illetékkiszabási hivatal hatáskö­rébe tartozik, kétségtelen, hogy a jö­vedéki kihágás elkövetése által meg­rövidített illetékek megállapítására is ezen hivatalok, nem pedig a pénzügyi büntető bíráskodással felruházott tör­vényszékek illetékesek. De nem terjedhet ki a pénzügyi büntetőbíróságok hatásköre a meg­rövidített illetékek megállapítására mindezeken felül még azért sem, mert a bélyeg- és illetékek iránti tör­vények és szabályok hivatalos össze­állítása 6. §-ának, minden kétséget kiziró rendelkezése szerint, annak a meghatározása, hogy bélyeg- vagy jogilleték fizetendő-e s mily mérvben — a közigazgatási bíróság hatáskö­292

Next

/
Oldalképek
Tartalom