A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 5. szám - A kir. közjegyzők dijainak behajtásánál felmerülő viszásságok. 4. [r.] - Az esküre való jelentkezés határidejének számítása az 1907: XVII. t-c. 4. §-ában meghatározott perekben. 2. [r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 5. számához. Budapest, 1908. február 2. Köztörvényi ügyekben. Az örökhagyó volt jobbágy férjnek az a végakarati intézkedése, melylyel második nejének javára a lakás jogát, az élelmet és a ruházatot kötelezte, nem zárja el törvényes gyermekét attól, hogy a hagyatékból a köteles résznek megfelelő hányad kiadását az özvegy jogának megszűnte előtt is követelhesse. A m. kir. Kúria (1907. évi november hó 5-én 3,209. P. sz. a. J. P. dr. ügyvéd által képviselt P. M.-né S. Zs. felperesnek, B. Á. ügyvéd által képviselt S. E., S. J., özv. S. Á.-né és törv. gyámsága alatt álló védekezett K. f. apai, J. K., Á. K., V. E. és az ennek kiskorú S. K., továbbá a nem hatalma alatt álló kisk. K. Zs., K. M. és K. M., végül néh. K. J.-né szül. S. M.-nak M. M. dr. ügyvéd ügygondnok által képviselt netán létező ismeretlen örökösei alperesek ellen örökösödés és jár. iránti ügyében) következő ítéletet hozott: A kir. Kúria mindkét alsóbb bíróság Ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy özv. S. Á.-né sz. M. E. harmadrendű alperest végrehajtás terhével kötelezi arra, mikép az 1901 évi február hó 10. napján meghalt S. Á. hagyatékához tartozó a mezőberényi 3,221. telekköny\ ben (847—848.) hrsz. ingatlannak, a mezőberényi 4,003. sz. telekkönyvben 7,856/175. hrsz. a. felvett ingatlan felének, végül a mezőberényi 2,969. sz. telekkönyvben 2,452. hrsz. a. foglalt ingatlan felének egytizedrész erejéig közös birtokába felperest 15 nap alatt bocsássa be, hogy továbbá a kir. Kúria felperes és a védekezett alperesek között a perköltséget megszünteti, egyebekben a kir. ítélőtábla ítéletét helybenhagyja. Indokok : Az 1890: VIII. t.-c. 18. §-a nem zárja el ugyan a volt jobbágyat attól, hogy a feleségnek özvegyi tartását akár a feleséggel kötött szerződés, akár végrendelet utján szabályozza, a férjnek ez a joga azonban nem terjedhet annyira, hogy a gyermeknek a köteles részhez való jogát sértse. Az a körülmény tehát, hogy az örökhagyó férj az ő második nejének, a jelen perbeli harmadrendű alperesnek a javára a /, alatti szerződéssel a lakás jogát s az élelmet és a ruházatot kötelezte, nem zárja el a felperest attól, hogy a hagyatékból a köteles résznek megfelelő hányad kiadását az özvegy jogának a megszűnte előtt is követelhesse. Ez a kötelesrész, minthogy öt gyermek maradt, az ingatlanokból egytizedrészt tesz ki, a birtokban lévő özvegyet tehát arra kellett kötelezni, hogy a felperest a hagyatéki ingatlanok egy tizedrésze erejéig a közös birtokba bocsássa be. A felperes ezen jogának a megítélését nem akadályozza az a körülmény, hogy felperes nem kifejezetten az ő kötelesrészének a kiadását kérte, mert abban a nagyobb kérelemben, hogy felperesnek az özvegyi jog megszorítása mellett, az őt illető örökség r7c része a birtokába bocsátassék, bennfoglaltnak tekintendő az a kevesebb, hogy az ő köteles részének megfelelő hányadbirtoka neki kiadassék A •/• alatt csatolt szerződéssel szemben, amelynek érvényességét és a felperesre is kiterjedő hatályosságát az alsóbb bíróságok vonatkozó indokaik szerint helyesen állapították meg, nem követelheti felperes sikeresen azt, hogy az özvegy özvegyi tartása egy gyermekrészre korlátoltassék, ezzel a kérelmével tehát helyesen utasították őt el az alsóbb bíróságok. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A szegedi kir. ítélőtábla 7-ik számú polgári döntvénye. Az üzlet körében megkötött kereskedelmi ügylet nem teljesítéséből származtatott kártérítési keresetre az a tény, hogy a felperes mint bejegyzett kereskedő kártérítési követelését kereskedelmi könyvébe bevezette és azt könyvkivonat alapján perli, megállapitja-e annak a bíróságnak az illetékességét, amelynek területén a könyvek vitetnek? (Vonatkozással a kolozsvári kir. ítélőtábla 12. sz., a budapesti kir. ítélőtábla 10. sz. polg. döntvényeire és a 4,862/ker. 1907. sz. ügyre.) Határozat: Az üzlet körében megkötött kereskedelmi ügylet nem teljesítéséből származtatott kártérítési keresetre az a tény, hogy a felperes mint bejegyzett kereskedő kártérítési követelését kereskedelmi könyvébe bevezette és azt könyvkivonat alapján periig megállapítja annak a bíróságnak az illetékességét, amelynek területén a könyvek vitetnek. Indokolás : A kereskedelmi könyvek arra szolgálnak, hogy azokban a kereskedő üzletének a menetét feltüntesse s azokból nemcsak maga a kereskedő, hanem minden szakértő az üzlet menetét és vagyoni állását megállapíthassa. Ennek a célnak a kereskedelmi könyvek ugy felelnek meg, ha mindaz, ami az üzlet körében történik s ami a folytatott üzletre vonatkozik, a könyvekben pontosan és hiven feljegyeztetik. Csakis oly könyv, mely ily módon vezettetik, tekinthető szabályszerűnek, ami a keresk. törvény 25. §-ának abból a rendelkezéséből is kiviláglik, hogy a könyveknek a kereskedő ügyleteit és vagyoni állását teljesen fel kell tüntetniök. A kereskedőnek üzleti követelései szintén a kereskedő vagyoni állásához tartoznak ; ezekről a K. t. 26. §-a azt a rendelkezést tartalmazza, hogy azok leltárba foglalandók, anélkül, hogy a törvény a kártérítési követelés és másnemű követelés között különbséget tenne. Ebből következik, hogy a követelések akár biztosak, akár kétesek, mennyiségük akár vitás, akár nem, akár rövid, akár hoszszabb idő múlva hajthatók be, abban az időpontban, amikor keletkeznek, különbség nélkül bevezetés tárgyai, mert a dolog természeténél fogva mindegyik követelés abban az időpontban, amikor keletkezik, a kereskedő vagyoni állását érinti és módosítja. A követelések bevezetésénél azok jogcíme se okozhat különbséget. Ugyanis minden, a bíróság utján érvényesíthető követelés jogcíme egyforma erejű, mert a kölcsön, a vételár, a kártérítés iránt támasztott követelések, az ezek mindegyikénél előfordulható különböző fejlemények szerint egyenlőképpen válhatnak megítélt, meg nem ítélt, behajtható, be nem hajtható, a közel jövőben vagy csak a távol jövőben behajtható követeléssé. Amint tehát más üzleti követelésnél, ugy a kártérítés iránt támasztott követelésnél sem szükséges a könyvbe való bevezethetés végett az, hogy a szerződésszegő fél a követelést előbb elismerje, vagy hogy a bíróság azt előbb megítélje. Es ha a vételnél az a tény, hogy a véteiügylet megköttetett, bevezetés tárgyává teszi a hitelbe adott áru vételárát, ugy a másik szerződő fél ama megtörtént nemleges ténye, hogy a szerződést nem teljesítette, épp ugy maga után vonhatja azt, hogy a szerződést megtartó fél kártérítési követelését, amely követelés a keresk. törvény világosrendelkezésén alapul, bevezetés tárgyává tegye. Nincs jelentősége ezzel szemben annak az ellenvetésnek, hogy a kereskedelmi könyvekbe bejegyzés tárgyául csak tények szolgálhatnak, mert az, hogy valamely megkötött kereskedelmi ügylet (szerződés) az egyik szerződő fél által nem teljesíttetik, szintén olyan tény, amelyből a szerződésszegő félre nézve jogi következmények származnak. Nem fogadható el alaposnak az az ellenvetés sem, hogy a kárkövetelés létezésének és mennyiségének meghatározása kizárólag az illető kereskedő egyéni (subjectiv) felfogásán alapulván, a kárkövetelés bejegyzés tárgya ezért nem lehetne, mert egyrészt más követeléseknél is, amelyek a könyvekbe vitán felül bevezethetők, előfordulhat, hogy a felperes akár a követelés jogalapja, akár annak mennyisége tekintetében tévedésben van, másrészt mert annak az eldöntése, hogy a szerződéshíí felet a szerződésszegővel szemben az anyagi jog szabályai szerint kártérités megilleti-c és ha igen, mennyi, nem a bírói illetékesség kérdésére, hanem az ügy érdemére tartozik.