A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 14. szám - A kimerített bűntett

112 A JOG ményezné, hogy a bűnös számvetést csinálna, hogy vajon érdemes-e elállania a bűncselekménytől, vagy sem. De vajon nem ugyanezt cselekszi-e a büntető törvényhozó akkor, amidőn büntetéssel fenyegeti azt, aki büntettet követett el s vajon nem ellensulyozza-e a büntettet azzal, hogy biztosítja a társadalmat az ujabb jogsérelem ellen ? A merev doctrinától, amely az elállást csak a birói eljárás magkezdése előtt ismerte el, némileg eltért a Zanardelli első javaslata s a Pessina és a Savelli javaslata, amelyek a sikkasztásnál és a lopásnál — a német doctrinát követve — büntetésenyhitést engedtek azon esetre, ha az okozott kárnak a megtérítése az idézési, vagy elfogatási parancs kibocsátása után és a vizsgálóbíró előtti kontradiktórius tárgyalás előtt (146. §) történt. Ezen rendelkezést Zanardelli — utolsó javaslatában (159. §.) — elhagyta ugyan, de azért az a törvény végleges szövegében mégis megmaradt. A politikai iskola elmélete a következő: A bűntett, azonkívül, hogy — mint az ethikai iskola tanítja — az erkölcsi kötelességet sérti, még nagyobb mérvben a társadalmi kötelességnek a megsértése; a büntetés nemcsak arra szolgál, hogy a bűnöst az igazság útjára visszatérítse, hanem egyenesen arra irányul, hogy egy ujabb sérelmet megakadályozzon; főcélja nem a megsértett, hanem a megsértendő és megtámadandó jognak a védelmében áll s nem az okozott, hanem az okozandó kártól való védelemben. Aki valamely jogsértés elkövetése után, bizonyos mérvben megbánást érez, vagy eláll a tervbe. vett bűntettől és elhárítja az effektív kárt, azt a törvényhozó által megállapított büntetéssel az első lépések miatt sújtani nem lehet, hanem teljesen föl kell menteni minden felelősség s minden büntetés alól. Ekként az elállást nem a kötelesség fogalma szerint értékeljük — amint azt az ethikai iskola hirdeti — hanem túlnyomóan azon kár szerint, amelyet az elhárított, vagyis: a társadalom védelme szerint. Ezen alapelvből észszerűen következik : 1. hogy az elállásnak nem szükséges kelléke az önkéntesség és az akarat ; 2. hogy nem kell, miszerint az elállás a hatóság eljárása előtt történjék, hanem elég, ha az egyáltalában megtörtént, tekintet nélkül az időpontra és a jellegére. Ezen alapelv megnyilatkozásának tekinthetjük a szárd btk. 179. és 392. szakaszait, amelyek megfelelnek a francia btk. típusának: «Az ezen címben (az állam biztonsága elleni bűncselekmények) fölsorolt bűncselekmények bűntettesei ellen megállapított büntetéstől mentek maradnak azok, akik a bűncselekmény megkísérlése, vagy valamely véghezviteli cselekménye és az eljárás mindennemű megkezdése előtt, arról a közhatóság előtt formális feljelentést tesznek ; vagy ha ar eljárási cselekmények megkezdése után, de a bűntett bárminemű megkisérelése, vagy véghezvitele előtt segítettek a tettesek, vagy részesek elfogatásában.» És a 332. szakasz: «Az előző szakaszokban megnevezett bűncselekmények (pénzhamisítás) tettesei nem büntethetők akkor, ha a pénzhamisítás bűntettének az elkövetése előtt, vagy az után ugyan, de még a bűnvádi eljárás megindítása előtt, arról formális följelentést tesznek, vagy, ha a bűnvádi eljárás megindítása után, a többi bűntettes letartóztatását elősegítik.)) Világos, hogy ezen rendelkezések politikai fogalmat rejtenek magukban. Míg a büntetőtörvények nagyobb részében az elállás csak akkor jön figyelembe, ha önkéntes, vagy legalább is akart s ha a bűnvádi eljárás megindítása előtt történt, addig az emiitett esetekben nemcsak az idézett körülményekre vagyunk tekintettel, hanem az elállás jótékony hatását akkor is megengedjük, ha az a bűnvádi eljárás megindítása után történt, vagy ha a tettesek, vagy azok egy részének az elfogatását eredményezte. A törvény ezen rendelkezése azonban kiegészítésre szorul, mert, ha méltányos az, hogy az elállás jótékony hatását akkor is elismerjük (hogy mily mérvben, az most mellékes), ha a bűnvádi eljárás már megkezdődött, akkor sem nem igazságos, sem nem illő, sem nem hasznos az, hogy különbséget tegyünk az önkéntes és az akart, vagyis azon elállás között, amely az eljárás megkezdése után a büntetéstől való félelemből származik. íme, a politikai iskola túlzása ! Az ethikai iskola azért túlzott, mert mindig megkívánta az önkéntességet; a politikai iskola túlzása pedig abban áll, hogy semmi értéket sem tulajdonit az önkéntességnek és keveset az akaratnak. A jogi iskola. A jogi iskola, amely alapelveit a jogi értelemtől, vagyis a szociális kártól veszi, a ki nem merített büntettet három szempontból tekinti, amelyek megfelelnek ama másik három szempontnak, amelyekből ez iskola a büntettet tekinti. 1. Ha a büntettet absztrakt módon, vagyis akként tekintjük, hogy annak a véghezvitele teljesen a kárnak a lehetőségében (potenzialitá) áll és hogy az a társadalom fölriadására elégséges, akkor világos, hogy a bűntett ki nem merítésére nem vagyunk figyelemmel s ily esetben az "legfeljebb, mint a büntetést enyhítő külső körülmény, jöhet szóba. 2. Ha a büntettet valóban konkrét módon, vagyis akként tekintjük, amint azt néhány modern kódex és néhány iró teszi, akkor könnyen megérthetjük, hogy miként tulajdonithatunk a ki nem merített bűntettnek a beszámithatóságot kizáró értéket. Ugyanis vannak kódexek, amelyek pl. a hamis tanúskodást nem tartják befejezettnek mindaddig, amíg visszavonásának a lehetősége fönnáll; ugyanígy vannak a magánokirathamisitással is, amelyet szintén nem tekintenek bevégzettnek, ha az okirat nem használtatott. 3. Ha a büntettet a lehetséges és valódi kár természetének a szempontjából tekintjük, akkor az absztrakt és a konkrét iskola minden követelményeit összeegyeztethetjük s a bevégzett büntettet megkülönböztethetjük a kimerített bűntettől. Ez volt s jelenleg is ez a doctrina és a törvényhozás álláspontja; ilyen nagy a bizonytalanság és az eltérés egészen napjainkig. Ezért joggal ismételhetjük Ortolan találó mondását: «Les législations positives jusqu'á ce jour, se sont préoccupées fort peu de la théorie fondamentale ; si l'on en consulte les préambules, si l'on confronte les textes, on n'y découvre aucun systéme arreté á cet égard, les dispositions paraissant se rattacher au hasard, dans le mérne code tantőt á l'une et tantöt á l'autre des théories les plus opposées». Thót László dr. (Folyt, köv.) Vegyesek. Előfizetés a A yOG-ra. Azon vidéki t. előfizetőink kiknek előfizetése lejárt, mult számunkkal postautalványt kaptak, amelylycl szíveskedjenek hozzánk juttatni az előfizetési pénzeket. A lejárat idejét a szelvény hátsólapjára ragasztott cimszalag tünteti fel. Pályázat jogtanári állásra. Az eperjesi jogakadémián üresedésben levő közjog-politikai tanszékre pályázat nem hirdetve. A részletes pályázati hirdetmény a Budapesti Közlöny március 26-iki számában olvasható. Hatásköri kérdések becsületsértés esetén. /. A honvédzt?iekar karmestere hivatali teendőire nézve közmegbizatásban eljáró egyén. Az ellene ily minőségben elkövetett rágalmazás esküdtbíróság elé tartozik. (A m. kir. Kúria, 1905. augusztus 29. 7,637. sz. a.) (Vádlott a sértett honvédzenekari karmesterről azt állította, hogy nincs meg a kellő qualificatiója és reátermettsége, mely alkalmas volna arra, hogy egy zenekarnak a színvonalát emelni képes volna; hogy a főmagánvádló azért tartott minél több tagot, hogy annál több helyen játszhasson egyszerre, tisztán magánérdekből és pénzvágyból és nem művészi ambícióból s igy a főmagánvádló minden egyes helyről kapott kocsipénzt, osztalékot, szabad vacsorát; hogy a karmester haszna mellett a zenekar pénztára üres; hogy a főmagánvádló vezetése alatt álló zenekar az azelőtti állandó helyeket a machinációk folytán mind elvesztette, ha valahol jobb, nagyobb fizetésű alkalom kínálkozott, otthagyta azokat, dacára szerződési kötelezettségének és végül, hogy piszkos concurrentiát csinál). //. A községi képviselőtestület tagja ellen nyomtatvány által elkövetett rágalmazás felett az esküdtbíróság ítél. (A m. kir. Kúria 1905 nov. 2. 9,369 sz. a.). III, Közhivatalnok ellen elkövetett becsületsértés esetén az esküdtbíróság jár el. Kimondta a Kúria, (1905. nov. 22. 9,966 sz. a.), hogy a közhivatalnok ellen elkövetett becsületsértés és rágalmazás esetén még akkor is csak az esküdtbíróság bir hatáskörrel, ha a becsületsértés vagy rágalmazás nem vonatkozik a közhivatalnok hivatalos ténykedésére. Megsemmisítette tehát a Kúria a törvényszék- és a táblának ily esetben hozott felmentő ítéletét és az ügyet az esküdtbirósághoz utalta. (Vádlott azzal védekezett, hogy az inkriminált közleményt ő egy törvényszéki tárgyalás alkalmával a bíróság előtt elmondotta és miután a sajtótörvény 14. §-a értelmében «Ki mindenféle törvényszékek .... iratait és azok nyilvános üléseit hiv szellemben és igazán közli, ellene a közlöttek tartalma miatt kereset nem indittathatik», ugy a törvényszék mint a tábla vádlott védekezését elfogadta és őt felmentette. A Kúria e kérdésben nem nyilatkozott, miután az alsóbirósági Ítéleteket hatáskör hiánya folytán megsemmisítette.) IV. A megyei tiszteletbeli ügyész és a megyebizottsági tag ellen elkövetett rágalmazáz az esküdtbíróság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. Kúria 1906. márc. 29-én 3,298. sz. a.) V. A fővárosi közvágóhíd igazgatóságánál alkalmazott tisztviselő ellen elkövetett rágalmazás az esküdtbíróság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. Kúria 1906. ápr. 3,625. sz. a.) PALLA! RÉSZVÉH-TMMASÁC! NYOKOÁj* BUOAPMT