A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 12. szám - Magyar evangélikus egyházjog

A JOG 95 G.unther Antal 'gazságügyminiszter: Ami az ügyvédi nyugdíj kérdését illeti, ö a legmelegebben támogatni fogja az ügy védséget abban, hogy a saját erejével önmagán segíthessen. Mihelyt meggyőződik arról, hogy az ügyvédi kar nagy része mellette van a nyugdijegyesület megalkotásának, melléje fog állani ö is, a törvényhozás is, mert akkor a dolognak kényszer-jellege elesik, márpedig erre figyelemmel kell lenni. Kéri, hogy a törvényjavaslatot a Ház tegye magáévá. A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. Bizony Akos a részletek során módosítást ad be az iránt, hogy a Kúria ügyeinek számát azzal is csökkentse, hogy az ügyvédi fegyelmi ügyekben a fölebbezés lehetőségét megszorítja. Pleimngtr Ferenc indítványozza, hogy a Ház az igazságügyi bizottság módosításával szemben az eredeti javaslatnak azt az intézkedését fogadja el, hogy vád alá helyezés vagy fegyelmi ítélet ellen ne legyen helye felebbezésnek. Bizony Akos előadó a bizottság javaslatát védi. A Ház Bizony módosítását elfogadja, egyébként változatlanul hagyja a törvényjavaslatot. Külföld. Külföldi irodalom. Avakumovics: «Teorija kaznenog prava». Belgrád. I-'-X. füzet. A szerb büntetőjogi irodalom csak az utóbbi időkben indult erősebb fejlődésnek. A ma is érvényben levő s az 1850. évi porosz btk. mintájára készített s 1860-ban kihirdetett btk. (kazneni zakonik), életbelépése első évtizedeiben alig produkált egynéhány irodalmi terméket. A törvényt eleinte a Zenics « Objasznyenye kaznitchwg zakonika zaknyazevsztvo Szrbijuv («A szerb fejedelemség büntetőtörvényének a magyarázata))) cimü (Belgrád, 1865 — 1866.) s nyolc füzetből álló munkája alapján magyarázták; majd a hetvenes években Bemer tankönyvének Radovanovics által készített szerb fordítása lett az irányadó. A későbbi idők folyamán már több becses munka látott napvilágot. Ilyenek, Wesznicstbl: aDrugi metyuuarodni kongresz za kriminahiu anthropologijuy> («A második nemzetközi kriminál-anthropologiai kongresszus»). «Izdavanye szopsztvenili podanikan (« A hűtlen kezelés»), továbbá: v-Praznoverice i zlocsinir> («Babona és büntett»), iCsetvrti metyuuarodni kongresz za kaznene zabodén («A nemzetközi büntetőjogi egyesület negyedik kongresszusa))); Milkovicstól: aVelo roblye; szociolozsko kriminalna razprava» («Fehér rabszolgák; kriminálszociologiai tanulmány»); «A bezopasznom pokuzsaju» («A veszélytelen kísérlet»). Továbbá meg kell említenünk Petkovicsnak ccKomentar kaznenoga zakonika» («A btk. magyarázata))) cimü munkáját is, amely a szerb btk. 1 —15. §-ait több, mint 300 oldalon át tárgyalja. Végül megemlítjük, miszerint ujabban (1902) a Liszt kitűnő tankönyve is megjelent szerb nyelven, Vesznics, Markovics és a Regnerovics fordításában. Mindezen, föntebb fölsorolt munkák azonban korántsem elégítették ki az elméleti és gyakorlati szerb jogászok igényeit, mert részint csak kommentárszerüen {Zenics, Petkovics), részint nem kimerítően tárgyalták az anyagot; a fordított munkák (Bemer, Bar) pedig idegen joganyagra vonatkoztak, végül a többi munkák (monográfiák) pedig csak egyes részletkérdéseket tárgyalnak. Ily körülmények között valóban égető szükségletet elégített ki Avakumovics, volt belgrádi egyetemi tanár, a szerbek ez idő szerinti legtekintélyesebb kriminalistája, midőn a fenti cím alatt közrebocsátotta tiz füzetre terjedő, rendkívül értékes munkáját. A több, mint 1,600 oldalra terjedő, monumentális munka — füzetenként — a következő anyagot tárgyalja. Büntetőjogi elméletek. A beszámítás tana (1—265. 1.). A jogos védelem (265—412. 1.). A bűncselekmény alkotó elemei (412—532. 1). A kísérlet (533—755. 1.). A bünrészesség (756-968. 1.). A bűnhalmazat (969—1134. 1.). A folytatólagos bűncselekmény (1,135—1237. 1.). A visszaesés (1,238—1,463.) Az utolsó (X.) füzet (1,464 — 1,609. 1.) a büntető jog történetét, nemzetközi jellegű vonatkozásait s a büntetőtörvény különböző hatályait tárgyalja. Nehéz dolog volna teljesen hü képet adni e gyönyörű munkáról. Egyes — kisebb-nagyobb — részleteit olvasva, ugy látjuk, hogy az illusztris szerző a klasszikái iskola híve, amelynek a tételeit azonban mindenütt önnállóan formulázza. Emellett azonban állandó tekintettel van egyes német és francia Írókra, igy Oppenlioffra, Bernerre, Feuerbaclira, Ludenra, Köstlinre, Ortolanra, Héliere, Rossira, stb. Bizonyára nem lesz érdektelen, ha röviden megemlékezünk a szerb büntetőjog történetének a legnevezetesebb forrásáról, a Dusán cár hires törvénykönyvéről, amelyet az illusztris szerző a munka 1524—1528. lapjain ismertet. Dusán cár a leghatalmasabb középkori szerb uralkodó volt. Emlékét nemcsak hőstettei és diadalmas hadjáratai, hanem törvényalkotásai is őrzik. «Zakonik Sztevana Dusana para szrpszkog» (Dusán István törvénykönyve a szerbek részére)) i cimü s 1354-ben közzétett törvénye éppen olyan becses jogforrás, mint a Verböczy «Hármaskönyv»-e. E törvénykönyv büntetőjogi részt is tartalmaz. Idevágó intézkedései közül kiemeljük a következőket. Azon esküdteket, akik valamely bűnöst fölmentettek, súlyos pénzbirsággal és becsületvesztéssel büntette a törvény : ezen1 kivül az ily egyénekkel — házasság utján — senkinek sem volt szabad rokonságba jutnia. A felségsértést lefejezéssel büntették, amit azért emelünk ki különösen, mert a szerb jog a halálbüntetésnek kötél által való végrehajtását csaknem mindig perhorreszkálta s a jelenben is mellőzi, amennyiben az érvényben levő btk. szerint a halálbüntetés golyóval hajtandó végre. A törvény embereinek a bántalmazását, illetve a birói hatóság elleni erőszakot, szigorúan büntette a Dusán. Ha nemesek követték el a bűncselekményt: ugy jószág vesztéssel bűnhődtek ; ha pedig valamely falu bántalmazta a bíróság tagjait: a büntetés széttelepités és lölgyujtás volt. A szülő-, testvér- és gyermekgyilkos máglyahalállal bűnhődött, a jobbágyaikat zsaroló nemesek pedig — az okozott kárnak a megtérítésén kivül — jószágvesztéssel bűnhődtek. Halállal büntette a törvény azt, aki valamely egyházi személyt megölt, vvagy valamely házat, vagy községet megtámadott. E két utóbbi esetben a bűnöst karddal szúrták agyon. A gyilkosnak mindkét kezét levágták; a gondatlanságból okozott emberölést, a becsületsértést, a verekedést és a mezei kártételeket pénzbüntetéssel büntették. A tolvajnak mindkét szemét kiszúrták s a falu főurát — mint akinek a birtokán lakott a tolvaj — megkötözve vitték a cár elé, aki pénzbüntetést szabott ki rá. A rablót fejével lefelé akasztották föl. A hamisszerződés és a hamisadománylevél készítőjét, tolvaj-, illetve rablóként büntették. Aki valamely nemesnek, vagy polgárnak a szakállát kitépte, két keze vesztésével bűnhődött. Az utonállót vagyonvesztéssel, a részeg állapotban elkövetett testi sértést pedig a félkéz és az egyik szem elvesztésével büntették. A Dusán-íé\e. törvénykönyv a XV. századig, vagyis mindaddig érvényben maradt, mig Szerbia a török uralom s ezzel a mohammedán jog uralma alá nem került. Mindezen érdekes jogtörténeti adatokat bővebben ismerteti a jeles szerző, aki jeles munkájával magas niveaura emelte I a szerb büntetőjogi irodalmat s egyúttal maradandó emléket állított a saját irodalmi működésének is^ T/iót László dr. Osztrák birák egyesülete. Miután Magyarországon — miniszteri beavatkozásra — kudarcot vallott a birói szövetség eszméje, lehetetlen érdeklődés nélkül mellőzni azt a hatalmas gyűlést, amelyen — e hó 18-án — az osztrák birák egyesülete megalakult, törvényszéki elnökök s egyéb magas állású birák részvételével. A szónokok beszédeiből kitűnik, hogy hat hét alatt 1,000-nél többen léptek az egyesületbe, melynek főcélja a birák függetlenségének biztosítása, ami nem képzelhető a fizetés megfelelő rendezése nélkül. A függetlenség csak papíron lévén meg, a jogkereső közönség bizalma is meging a birói tekintélyben. A birák megszabaditandók az adminisztratív teendőktől. A fizetésrendezés ne az eddigi rangsor szerint történjék, hanem e szempontból három kategória kívánatos : az első, másod- és harmadfokú biráké. Klein igazságügyminiszter, az osztrák perrendtartás hírneves reformátora, üdvözlő iratot intézett a gyűléshez, melyben azt hangoztatja, hogy az uj életviszonyok szülte uj nézeteknek be kell vonulniok a jogszolgáltatásba is, természetes tékát, ha ez átalakulásnál a birák is hallatják szavukat. Őszinte érdeklődéssel és bizalommal tekint az egyesület működése elé. Irodalom. Magyar evangélikus egyházjog. Irta Mikler Károly dr., eperjesi jogakadémiai dékán-tanár. Budapest, Grill. 1906. Ara 15 K. Összesen 772 lap. Örvendetes fellendülésnek indult jogirodalmunk még mindig magán viseli az egyoldalúság bélyegét. Azok az ágai, amelyek a gyakorlati élettel régóta összefüggenek, mind behatóbb feldolgozásban részesülnek, a többiek pedig úgyszólván parlagon hevernek s legfeljebb főbb elveik találhatók meg egy-két tankönyvben. Ilyen elhanyagolt irodalmi ág az egyházjog, amelynek köréből igen kevés monográfia jelent meg s évek telnek el, mig valamelyik szaklap egyházjogi cikket közöl.