A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 39. szám - Az ellenállás joga [3. r.] - A házi fegyelem joga [3. r.]

274 A JOG zőknél méltányos, hogy a X. fizetési osztály fokozatainak betöltése után, hivatalból a IX. fizetési osztályba emelkedjenek, amelyen tul azonban ily minőségükben már nem juthatnak. A jegyzőnek a X fizetési osztályba, illetőleg a IX. fizetési osztályba soroztatása csak a következő év kezdetével történnék, mert különben a költségvetés megzavartatnék. Az «aljegyző» megkülönböztetést, ennek az állásnak beszüntetése indokolja. Az összes birói, ügyészi és elnöki állásoknak a tisztviselői fizetési osztályokkal való kiemelését, az igazságügy menetére nagyon fontos az az érdek indokolja, hogy a jelzett tisztviselők szabaduljanak a folytonos pályázatokkal egybekötött előlépési törekvéseknek hátrányos versenyétől s időszakonkint pályázat nélkül bekövetkező olyan fizetésemelésben részesüljenek, amely részükre a megélhetést biztosítja. E végből őket olyan alapfizetésben kell részesíteni, amely az eddigi kezdő IX-ik fizetési osztály alapfizetését meghaladja és a megélhetést már a kezdő bíróra is megkönnyiti. A birák előléptetési visszonyai eddig olyan mostohák voltak és a feltűnést kereső elemeknek érvényesülése annyira ellenőrizhetlen volt, hogy a jogos érdek kielégítése sokszor tetemes akadályba ütközött s a pártfogók keresése valóságos vadászat jellegével birt. Az ilyen verseny nem méltó a bíróhoz és a többi hason, vagy magasabb állású tisztviselőhöz. Módot kell tehát nyújtani arra nézve, hogy a birói állás betöltése hosszabb gyakorlati időhöz legyen kötve, amelyet senki át ne léphessen és a magasabb birói állásba kinevezés csak azoknak jusson, akik tehetségeik által közfigyelmet keltettek. E mellett azonban azoknak a bíráknak és velük egyenrangú ügyészeknek, akik a magasabb előléptetést a megállapított idő alatt el nem érhetik, korpótlék nyújtásával olyan helyzetet kell biztosítani, hogy azoknak a javadalmazása is természetes emelkedést eredményezzen, amit a jelen tervezet körülményesen felsorol. A korpótlék azonban rövidebb idejű esedékességgel csak bizonyos határidőhöz lehet kötve, mert különben a felettes állásbeli fizetést is meghaladhatná. Ennek a határidőnek a bekövetkezése után pedig — a kúriai birák és az azokkal egyenrangú, vagy magasabb állású tisztviselők kivételével, akiknél a rövidebb idejű korpótlék a hosszas szolgálatra figyelemmel a szolgálat egész idejére fentartandó lenne, — a tisztviselő fizetése csupán lOévenkintés csak 5%-kai emelkedhetnék. (Vége következik.) A házi fegyelem joga. -Irta SZILÁGYI ARTÚR KÁROLY dr., budapesti ügyvéd. \ III.*) A fegyelmi hatalomnak nemcsak madánjogi vonatkozása van. , • Az állam ugyanis saját büntető hatalmának egy részét is a család kezébe teszi le. így a 12 éven alóliak által elkövetett bármely büntetendő cselekmény, miután ezek a btkv. 83 §-a értelmében bünvád alá nem vonhatók, csupán a házi fegyelem utján fenyíthető meg. A Hk. (I. r. 51. c. 5. §.) és az 1723. évi III. t.-c. szerint az atya atyai hatalmánál fogva rossz indulatú gyermekét el is zárathatta. Lopás, csalás esetében pedig (btkv. 342. és 389. §.), ha e cselekmények fel és lemenők közt követtetnek el, vagy ha azok egyikét a gyámolt gyámja, vagy a növendék nevelője ellen követi el, a bűnvádi eljárás megindítása a sértett fél indítványától függ. Az osztrák 1852. máj. 27. b'.kv. 237. és 273, §-ai szerint, a 10 éven aluliak által elkövetett minden bűncselekmény megtorlása, egyedül a házi fegyelemre tartozik. A 10—14 évesek által elkövetett bűntett mint kihágás bűntettetik, mig az általuk elkövetett vétség vagy kihágás megtorlása ismét a házi fegyelemre tartozik. Ha ez elmulasztatik, vagy ha az eset sajátossága folytán a házi fegyelem elégtelennek tartatnék, rendőri intézkedés vétetnék alkalmazásba. Ez intézkedésnek büntetési jellege nincs. A szülő, gyám és nevelő az 525. §. alapján igénybe veheti a rendőri hatóság segélyét, ha a házi fegyelem eszközeit elégtelennek tartja. Ez esetben a cselekmény kihágásnak minősíttetik és oly büntetéssel sujtatik, mely a körülményekhez képest hatékony siker érdekében legcélszerűbbnek mutatkozik. A rendőrség a gyermeket javítóintézetbe adhatja, ha az teljesen el van hagyatva és a rendes nevelés és felügyelet érdekében más eszköz nem található. A házi fegyelem elégtelensége esetében nemcsak az állam büntető, hanem gyámi hatalma is vehető igénybe, amint erre az o. ptkv. 217. §-a a gyámot feljogosítja. A törvényes képviselő a javító intézeti elhelyezést mint nevelési eszközt is javaslatba hozhatja, még a 10 éven alóli gyermekekre vonatkozólag is! (1885. máj. 24. tv. 16. §. R. G. Bl. No. 90. és 1903. máj. 7. ig. min. rend ) Az elhelyezés rendszerint csak akkor történik meg, ha a tartásra kötelezett a gyermekért fizet, vagy ha a tartásdijat a gyermek vagyona fedezi vagy a költséget a szegényügi hatóság vállalja. Ha a törvényes képviselő ily indítványt nem^tesz, a gyámhatóság az 1903. nov. 10. ig. min. rend. alapján hivatalból jár el. * Előző közlemény a 37. számban. TÁRCA. 'KAZ ellenállás joga.*) y\~ A Jog eredeti tárcája. — Irta HORVÁTH JÁNOS dr., egyetemi magántanár. ^MVége.) Az ellenállást nálunk épp ugy mint Angliában első sorban az országgyűlés gyakorolta. A magyar országgyűlések múltját e tekintetben, ha passive vesszük a dolgot, Horvát Boldizsár ilykép mutatja be : «e szegény zaklatott nemzet, balsorsa legsötétebb napjaiban is ugy tekintette az országgyűlést, mint törvényeinek egyedüli horgonyát, mint egyedüli forrást, melyből bajaira irt és enyhülést remélhet.)) (1869. máj. 31.) Az alkotmánysérelmek számos jelenségét az országgyűlések subsidium megajánlási joga lehetetlenitette. Az 1471. XI. t.-c. az ellenállás passiv methodusának törvényes alapot kölcsönöz. Az 1504. I. t.-c. mindennek még nagyobb sanctiót ad, — ugyanis, nincs alkotmányosan megajánlt subsidium, nincs hatalom, mely azt alkotmányos eszközökkel behajthassa. A hatalom törvénytelen túlkapásai ellen, a nemzetnek jogai védelmére az ellentálláshoz tehát megvolt a jogszerű talapzata. Az 1580—87. közt tartott országgyűlések történelme mindennek többek közt —igen élénk példáit szolgáltatják, mintegy bevezetőt a későbbi parlamentáris küzdelmekhez. Nyissa föl bárki Anglia parlamentjének megfelelő annalisait, ugyanezen eredményre jut, amelyet Ranke igy fejez ki: «In der Abwehr hat sich das Parlament gebildet.» Ez az «Abwehr» szó pedig azt jelenti és fejezi ki, mikép : «a politikai legitimitás föjelleme, tehát az erőnek, mint hatalomforrásnak megtámadása és ragaszkodni egy erkölcsi eszméhez, egy erkölcsi erőhöz, a jog, az **) Előző közlemény a 38. számban. igazság, a józan ész elveihez. Ez az alapelem, melyből a politikai legitimitás elve származott.* (Guizot.) Az országgyűlések azonban, bár a nemzet souverainitását fejezték ki, a nemzeti jogok védelmére önmagukban aligha lettek volna elégségesek. Az ő ellentállásuknak a megyei szervezet adta meg a gyakorlatban érvényesülő nyomatékot és folytatást. Miért? — Mert az országgyűlések összehívásának s meddig tartásának sem ideje, sem módja nem lévén meghatározva, nem egyszer történt, hogy a rendek a kir. propositiók megszavazása után eloszlattak a nélkül, hogy a szenvedett alkotmányvédelmeket tárgyalás alá vehették volna, — igy tehát az országgyűlések működési köre nem ritkán megcsonkult, különösen pedig az 1526 ütán alkotott, uj rendszerű központi kormány-közegekkel szemben, melyek nem egy sérelmet ejtettek az alkotmányon. Igy azután a nemzeti élet szükségleteiből eredőleg az alkotj mány leghathatósabb biztositéka «az ellenállás*, magában a középfokú igazgatásban fejlődésszerüleg érvényesült, vagyis mint egy természetszerű evolutio a nemzet jogalkotó és fenntartó géniuszából előállott a megyerendszer és pedig olykép, mint Guisot tanítja, mikép: «les institutions sont bien plus i'oeuvre des circonstances, que des textes des lois.» Az ily alapon szervezkedő megyék nagy buzgalommal, szivós kitartással, sot megtörhetetlen erélylyel feleltek meg fokozódó feladatuknak. Erre nézve két tényezővel rendelkeztek, u. m. a törvényhozásra gyakorolt befolyás, t. i. követeiket maguk választottak s látták el utasításokkal, másik a főkormányszékek ellenonzese, ezt pedig ugy gyakorolták, hogy ha törvényellenes rendelet Jött hozzájuk, fölírtak, kifejtették a rendelet alkotmányellenes voltát s kérték annak visszavételét, de egyidejűleg felfüggesztették annak végrehajtását. Sőt megtették azt is, támaszkodva az 1545. XXXIII. t-c. és 1635. XVIII. t-c.-re, K toIvényellenes kormányrendelkezéseket egyszerűen felretettek. Eme két törvénycikken alapulta nemzet kebelében azon eros vedbastya, mely három századon át alkalmas volt