A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 36. szám - A házi fegyelem joga [1. r.] - A terhelési és elidegenitési tilalom meg a végrehajtási törvény 156. §-a

250 A JOG ott, ahol kir. járásbíróság van, kir. közjegyzői székhely is legyen, igy ezután a megelőző jogvédelemnek, a jogbiztonság megvalósítására hivatott közjegyzőséget közelebb hozná a néphez. A közjegyzői hatáskör kiterjesztése mellett, ennek a megvalósítása akadályokba nem ütköznék, mert akkor alig volna járás, ahol közjegyző meg ne élhetne, de azok a közjegyzők is, akiknek működési köre jelenleg két vagy három járásra kiterjed, tetemes anyagi kárt alig szenvednének. A közjegyzői állások nagyon aránytalan jövedelmezőségét is meg kellene szüntetni az által, hogy nagyobb városokban és a fővárosban is több közjegyzői állás volna rendszeresítendő. Ezt pedig már sociálpolitkai tekintetek is kívánatossá tennék. Az ellen ugyan senkinek sem lehet kifogása, ha valamely szabad foglalkozású diplomás egyén, legyen az akár ügyvéd, orvos, vagy mérnök, kizárólag személyéhez kötött tulajdonságai folytán, évenként esetleg százezer koronát is meghaladó jövedelemre szert tesz, de sinecurává válik minden állás, mihelyt annak jövedelme jóval meghaladja azt a javadalmazást, amelyet az illető egyén — képzettsége, munkássága révén megérdemelne. Kevés kivétellel nem azért jövedelmez egyik-másik nagyobb városban lévő, vagy fővárosi nagy személyzetű közjegyzői iroda talán tízszer annyit, mint egy szerény vidéki iroda, mert annak élén egy kiváló tekintélyű, különös szakképzettséggel bitó egyén áll, hanem azért, mert azt a szerencsés véletlen ugy hozza magával. Az államraison, különösen a mostani időkben, pedig megkívánja, hogy mennél kevesebb, ne pedig mennél több sinecurák, vagy ehhez hasonló állások legyenek. Ezeket kívántam ezen elég fontos tárgyhoz szólva, sine ira et studio elmondani s ha szerény tollamnak nem is sikerült az összes hiányokra rámutatni, mindazt felemlíteni, ami a hiányok orvoslására szükséges volna, — ugy mégis teljesen meg lennék elégedve, ha ez által a közjegyzői intézménynek legalább némi szolgálatot tehettem. y*( A házi fegyelem joga. Irta SZILÁGYI ARTÚR KÁROLY dr., budapesti ügyvéd. Sűrűn találkozunk bántalmazott gyermekekkel, olyanokkal, kiknek teste- vagy lelkével szülő vagy más személy viszszaél. Nem kívánok ma azon súlyosabb beszámitásu esetekkel foglalkozni,, melyek a legkérlelhetetlenebb magán- és büntetőjogi sanctiókat igénylik, csupán azon legközönségesebb, de legsűrűbben előforduló esetekkel, melyekben refrainszerüleg halljuk a feleletet, hogy a gyermeket «büntetni» kellett, mert rászolgált, ehhez pedig a szülőnek, nevelőnek «joga» van, hisz «csak» a házi fegyelmet gyakorolta. Legyünk tisztában a fogalmakkal, mert a «házi fegyelem)) fogalma igen kusza, zavaros. Mindenekelőtt ismertetni kívánom a tételes rendelkezéseket — némileg egyéb államok törvényeire is kiterjeszkedem, — azután megállapítani kívánom a házi fegyelmi jog fogalmi elemeit, hogy végül jelezzem, miként vélem én a kérdést szabályozandónak. I. A fegyelmi jog az állam büntetési jogától lényegesen eltér. De lényegesen eltér a házi fegyelmi jog is a tágabb értelemben vett fegyelmi jogtól. Ezen különbségeket vegyük közelebbről szemügyre. A büntetési jog az államot a közrend érdekében valamennyi alattvalójával szemben megilleti, azt minden alattvalóra egyaránt kiterjedő egységes szabályok szerint gyakorolja. A fegyelmi jog szűkebb körre, testületek, osztályok, felekezetek stb. tagjaira terjed ki. A fegyelmi büntetések nem birnak a büntetés jellegével, hanem Ulbrich (oesterr. Staatswörterbuch, I. k. 296. 1.) szerint «csak azért alkalmaztatnak, hogy egyes egyéneknek, mint egy bizonyos személyi kör hozzátartozóinak magatartását, ezen körök különös sajátos kötelességeivel összhangban tartsák.» A büntető törvény külön bűncselekményeket és ezekre külön büntetési tételeket állapit meg, mig tulajdonkép csak egy általános fegyelmi vétség létezik: a hivatali kötelesség megsértése és e szerint azon kérdés, hogy adott esetben minő fegyelmi büntetés alkalmazandó, nem a mulasztás vagy kötelességszegés nemétől, hanem annak mérvétől illetve súlyosságától függ.*) A házi fegyelmi jog a tágabb értelemben vett fegyelmi jogtól mindenekelőtt fogalmilag különbözik, amennyiben utóbbi Ulbrich (id. h.) szerint «a hatalomban levőnek azon joga hogy a kötelesség teljesítése érdekében, a vele szemben alárendelt*) Ld közelebbről Sólyom: Fegyelmi jog az igazságügyi szaksécri visszonyban álló személyek akaratát, határozott rendelkezések segélyével szándékosan befolyásolhatja)), ezzel szemben a házi fegyelem azt, akit illet, arra jogosítja fel, hogy a nevelés és a házi rend érdekében saját akaratát bizonyos határig belátásától függő kényszereszközök segélyével érvényre juttassa. A fegyelmi jog a legrészletesebb anyagi és eljárási szabályozást igényli, különösen a tekintetben, kit illet a joghatóság, melyek a fegyelmi vétségek és ezek büntetései, a vagyoni felelősség előfeltételei, miként szabályozandó a fegyelmi eljárás, stb. A házi fegyelmi jog ezzel szemben teljesen diseretionális természetű hatalom, melynek mikénti gyakorlatába az állam be nem folyik és azt csupán oly irányban ellenőrzi, hogy a visszaélések magán- és büntetőjogi következményeit állapítja meg. A házi fegyelmi jog a római jog jus castigandiban leli gyökerét, tehát eredetileg a legkorlátlanabb atyai hatalom egyik folyománya volt. A fejlődés folyamán azonban a római patria potestas sem adott az apának egyéb jogot, mint a nevelés és fegyelem jogát. L. 3. C. de patr. pot. 8. 46. (47), 1. un. C. de emend. propinq. 9. 15., 1. 16. §. 2. D. de poenis 48. 19. Az apa azonban tekintélye oltalma céljából a bíróhoz fordulhat, hogy az a gyermeket büntesse meg. L. 3. cit., 1. 9. §. 3. D. de off. proc. 1. 16. Mai felfogás szerint megilleti mindkét szülőt, sőt át is ruházható ; sokkal korlátoltabb határát megszabja a «jogos gyakorlat)). Különben a házi fegyelmi jog egyéb, a tágabb értelemben vett fegyelmi jogtól eltérő sajátosságáival az egyes részletkérdések tárgyalásánál fogunk még találkozni. (Folyt, köv.) A terhelési és elidegenitési tilalom meg a végrehajtási törvény 156. §-a. Irta FEKETE LÁSZLÓ dr., kecskeméti ügyvéd. Egy ügyfelem képviseletében lefoglaltam végrehajtást szenvedőnek tkvi bekebelezéssel biztositott követelését. Ezen követelés behajtására ügygondnokul rendeltettem ki magamat és annak rendje és módja szerint pereltem, a végrehajtási jogot a megítélt követelés erejéig feljegyeztettem. A végrehajtás jogerőre emelkedvén, az ingatlanra árverést kértem. Eddig minden rendben ment. Itt azonban megakadtam, mert az árverés iránti kérvényemet a kecskeméti kir. törvényszék, mint tkvi hatóság elutasította. A dolog ugyanis ugy áll, hogy az ingadan 5 tulajdonostárs nevén áll, akik közül háromnak az illetőségét terhelési és elidegenitési tilalom, egyét — a három közül — utóörökösödési jog terheli. Az én végrehajtást szenvedettemé szabad. A kir. tszék ugy indokolta az elutasítást, hogy a becsértékre való tekintettel, a végrehajtási törvény 156. §-a volna alkalmazandó s az ingatlan egészben volna árverés alá bocsájtandó. Úgyde mivel az ingatlan egy részére terhelési és elidegenitési tilalom és utóörökösödési jog van feljegyezve, amely tkvi leg érvényesített jogot más harmadik egyének közötti jogvisszony nem korlátolhatja, sem meg nem szüntetheti, a jelzett ingatlanok a végrehajtási törvény 156. §-a alapján nem idegeníthetők el. Ezt a végzést, felfolyamodásom folytán, a budapesti kir. ítélőtábla ((indokainál és a Kúria 74. sz. teljes ülési határozatában foglalt jogelveknél fogva» helybenhagyta. Nem akarok arról beszélni, hogy a követelés, melynek behajtására ügygondnokul rendeltettem, csaknem egy évvel előbb van bekebelezve, mint a terhelési és elidegenitési tilalom, meg az utóörökösödési jog s ennélfogva ezt és ennek behajtását semmi néven nevezendő később szerzett jog, — még az ugy látszik bíróságaink által annyira dédelgetett terhelési és elidegenitési tilalom — sem alterálhatja. Ezt a kis különbséget tehát, hogy t. i. nem a terhelési és elidegenitési tilalom és utóörökösödési jog, hanem éppen ellenkezőleg a zálogjog van előbb a tkvi rangsorban, elnézte ugy a kecskeméti kir. törvényszék, mint a budapesti tábla. Erről, mondom, nem beszélek, mert az ilyen kisebb elnézésekhez mi ügyvédek hozzá vagyunk már szokva, különösen az ilyen forró nyári napokban. De máskülönben is igen furcsa helyzetet teremtett a két végzés. Összeütközött két jogszabály. Ott állanak egymással szemközt; egy tapodtat sem tehetnek sem előre, sem hátra; várják, mig a bíróság, mint egyedül illetékes fórum megmondja, hogy melyik térjen ki a másiknak. És a biróság kimondja hogy nagyon jól van az igy, ahogy van, csak maradjanak összeütközve az emberi kor legvégső határáig, vagy még azon is tul. Minek ehhez a biróság? Ezt én magam is tudtam volna. Valamiképen mégis csak el kell intézni két jogszabály összeütközését. Vagy azt mondom, hogy dacára a végrehajtási törvény 156. §-ának, elrendelem az árverést végrehajtást szenvedő