A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 15. szám - Az 1893: XIX. t.-c. 17. §-ához

A JOG elsöfoktí határozat «nem ötletszerű állásfoglalás, hanem elvi alapon létrejött megfontolás eredménye volt.» Pedig kár, — nagyon szívesen vettük volna ezúttal a cégbíróság részéről a: «consilium mutare in melius» elvének bevallását. Révai Lajos dr. )( Az 1893: XIX. t.-c. 17. §-ához. Irta FRANKFURTER SÁNDOR dr., miskolci ügyvéd. Meglepetéssel olvastam fenti cim alatt A Jog f. évi 14. számában megjelent cikket, mely azon javaslattal végződik, hogy 40 koronán aluli fizetési meghagyásos ügyekben az ellenmondás folytán ne legyen kérhető a sommás perre idézés, hanem a kérelmező végzésileg utasittassék igényének a községi bíróság előtt leendő érvényesítésére. Ugy látszik, cikkiró figyelmét kikerülte azon érvényes jogszabály, hogy a községi bíráskodás alá tartozó és ugyanott meginditott perek bármelyik fél által szintén a járásbíróság elé vihetők (1877:XXII. t.-c. 25. §-a) és ezen ügyekben a járásbíróság, csekély eltéréssel, szintén a sommás eljárás szabályait alkalmazza (1893 : XXIII. t-c. 225. §-a). A gyakorlatban tehát akként áll a dolog, hogy akár a fizetési meghagyás, akár a községi bíráskodás utja vétetik igénybe, az ügy mindenképpen a járásbíróság elé kerül és ott sommás perré alakul, ha alperes az előbbi esetben ellenmondással támadja meg a fizetési meghagyást, utóbbi esetben pedig a községi bíróság ítéletében meg nem nyugszik. Tessék már most az idézett cikk írójának meggondolni, hogy javaslata alapján mennyi felesleges munkával terheltetnék meg ugy a járásbiróság, mint a községi bíróság, ha az előbbinél meginditott fizetési meghagyásos eljárásban az alperes ellenmondással élvén, igényeinek érvényesítése végett a községi bíróság elé utasíttatnék, emiatt pedig a per befejeztével az ítéletben meg nem nyugszik s kérelme folytán az ügy ismét csak a járásbírósághoz kerül vissza és sommás perré alakul. Nincs tehát semmiiéle tartható alapja cikkiró azon állításának, hogy a fizetési meghagyás kérésével e hatáskör egyszerűen kijátszatnék, mert a 40 koronán aluli ügyek utolsó fóruma mindenképp a járásbiróság. De ha már felvettetett a kérdés, hadd mondom el róla én is a magam nézetét és a magam javaslatát. Egyetértek cikkíróval abban, hogy a fizetési meghagyásos eljárás a gyakorlatban nemcsak be nem vált, hanem valósággal csorbítja a bíróságok tekintélyét, mert megteremtette az oly bírói határozatok speciesét, amelyekre mitsem adnak az alperesek, s amelyeket bármiféle indokolatlan kifogással megfosztanak hatályuktól. A gyakorlat emberei tudják, hogy a kir. járásbiróság által kibocsátott fizetési meghagyást az adósok épp annyinak tekintik, mint az ügyvédi felszólító levelet. Az ellenmondás a legritkább esetben marad el és a fizetési meghagyás szövege, a kézbesítőnek szóló utasítás s a kézbesítő által adott magyarázat valósággal suggerálják az adóst az ellenmondásra. Sajnos, hogy a polgári perrendtartás tervezete, — melyre vonatkozólag általános a kívánság, hogy ezen része soha törvénynyé ne váljék, — nemcsak, hogy nem javít a helyzeten, hanem azt még súlyosbítja is azon rendelkezésével, hogy a járásbirósági makacssági ítéletek nagy részét a fizetési meghagyások niveaujára degradálja. A teivezet szerint a makacssági Ítéletek, melyeket a járásbiróság ő felsége a király nevében hoz, részben komoly, túlnyomó részben pedig tréfás ítéletek lesznek. Előbbiek közé csupán azok fognak tartozni, melyeknek tárgya nem készpénz, vagy ntm helyettesítő ingóság, — ezeknél nem lesz megen gedve az ellenmondás. Ellenben tréfás lesz minden olyan makacssági ítélet, mely készpénzre, vagy helyettesíthető ingóságokra irányuló keresetek folytán, az első tárgyalási határnapon, az alperes meg nem jelenése miatt hozatik, — mert alperes az ilyen ítéletet csak tréfának fogja venni, miután bármiféle indokolatlan ellenmondással megfoszthatja Ítéleti erejétől. A tervezet szerzőjét, az ügyvédi megélhetés rovására, valószínűleg azon törekvés vezette, hogy a fizetni nem akaró alperes mentül jobban megkíméltessék az ügyvédi költségektől, ha a követelés fizetési meghagyás utján is érvényesíthető, — nem törődve azzal, hogy ily kicsinyes és a renitens adósokkal szemben helytelenül alkalmazott indok miatt, az Ítéletben megnyilatkozó birói hatalom tekintélye fog szenvedni. A községi bíróságok hatáskörét meghaladó sommás perekben mégis csak nyer némi megtorlást az adósok renitentiája, mert ellenmondás esetén a kitűzendő tárgyalások költségeit lesznek kénytelenek viselni. Másként áll a dolog a 40 koronát meg nem baladó ügyekben, hol a fizetési meghagyással, vagy a községi bíróság ítéletével szemben, az ellenmondásnak az alperesre nézve semmiféle hátrányos következményei nincsenek, mégis időhaladékot nyer. Ez az állapot tűrhetetlen, és csak akként volna sanálható, ha mindazon perekben, melyek akár a fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellenmondás folytán, akár pedig a községi bíróság ítélete ellen bejelentett felebbvitel folytán kerülnek a járásbiróság elé, a pervesztes fél mérsékelt költségekben marasztaltatnék. Természetesen ez csak az esetre áll, ha a törvényhozó a fizetési meghagyás intézményét a perrend szabályozása után a 40 koronát meg nem haladó ügyek tekintetében is fenntartaná. Nézetem szerint azonban községi bíróságok elé tartozó ügyekben e fizetési meghagyásos eljárás teljesen céltévesztett és eltörlendő már csak azért is, mert a mai rendszer mellett a járásbiróság több tekintetben más eljárást tartozik követni, ha a sommás perré alakult 40 koronán aluli ügy a községi bíróságtól érkezett, és mást, ha fizetési meghagyásból keletkezett (1893: XVIII. t.-c. 225. §., 1893: XIX t.-c. 17. §.), — előbbi esetben a végrehajtás az Ítéletben rendeltetik el, utóbbi esetben a végrehajtás az 18S1 : LX. t.-c. szerint kérendő s folytatandó. Ezek az eltérések semmikép nem indokolhatók. A hivatalos statistika mutatja, hogy mily munkateher szakadt a járásbíróságra a 40 koronát meg nem haladó fizetési meghagyásos ügyekből, — a tapasztalat pedig igazolja, hogy a községi bíróságok elé vitt ügyek egy része mégis megszűnik időközi fizetés folytán, vagy birói egyességgel intéztetik el. A megoldás módja tehát kézen fekszik: könnyitsünk a járásbíróságok munkaterhén, törüljük el legalább is a 40 koronát meg nem haladó ügyekben a fizetési meghagyásos eljárást. Belföld. Az eperjesi ügyvédi kamarának ezidei jelentéséből átveszszük a következőket: Az 1905. év folyamán kamaránkhoz 081 választmányi és 203 fegyelmi ügyirat érkezett (az 1904. évről visszamaradt 2 fegyelmi ügy), elintéztetett 882 ügyirat. Hátralék maradt 4 választmányi ügyirat; fegyelmi hátralék nem maradt. Ügyvédek ellen az 1905. évfolyamán 25 panasz adatott be. még pedig magánfelek által 20, bíróságok részéről 4, egyéb hatóságtól 1. A panaszok száma 11-gyel emelkedett. Az 1904. évről 12 panasz maradván, összesen 37 panasz várt elintézésre. Ezek közül tényálladék hiánya miatt beszüntetve lett 8, visszautasittatott 5, panasz visszavonása következtében beszüntetve lett 2, áttétetett 1, más módon elintézést nyert 1, fegyelmi eljárás elrendelésével elintéztetett 5. Elintézést nyert tehát összesen 22 panasz. Hátralékként maradt 15 panasz. Az elrendelt 5 fegyelmi vizsgálat közül befejeztetett 4. Végtárgyalás 5 izben tartatott, mely alkalmakkor 3 vétkességi ítélet hozatott, 1 izben a vizsgálat kiegészítése elrendeltetett, 1 izben pedig íelmentő ítélet hozatott. Ügyvédjelöltek ellen összesen 3 fegyelmi ügy várt elintézésre. Ezek közül kettő beszüntetve lett, egy pedig hátralékként visszamaradt. Az ügyvédek lajstromába felvétetett 13, töröltett pedig 6 ügyvéd. Töröltetett 4 ügyvéd elhalálozás okából és két ügyvéd önkéntes lemondás folytán. Az 1905. év végével 137 ügyvéd volt bejegyezve, tehát 7 ügyvéddel több, mint az l!i04. év végével. Pártfogó ügyvéd 32, gondnok 5, bűnügyi védő 03 esetben lett kirendelve. A lefolyt évben 44 ügyvédjelölt felvételi kérvénye helytadólag lett elintézve; töröltetett összesen 35 ügyvédjelólt, összesen 90 ügyvédjelölt volt bejegyezve, tehát 9 jelölttel több, mint az 1904. év végével; közülök bíróságoknál 0, ügyvédeknél 88, közjegyzőknél 2 volt gyakorlaton. Az 1905. évi zárszámadás 2,381 korona 20 filléinyi felesleget tüntet fel. Tagdíjhátralék 1,788 korona, birsághátralék 437 kor. 18 f. volt. A nyugdíj-alap állaga az 1905. év végével 22,123 kor. 02 fillért tett ki. Szaporodás 989 kor. 80 fillér. A könvtár 275 kötetből áll; szaporodott tehát 7 kötettel. Azon ház, mely — kamarai székházként megvétetett, teljesen átalakíttatván, a kamara ezen házba 1905. év október l-jén beköltözött. Ezen statistikai adatok után áttér a jelentés a lefolyt év sivár eseményeire. A jelentés ezen része — közgyűlési határozat foh"tán nem lesz az igazságügyminiszterhez felterjesztve. Mély sajnálattal kell megemlékeznünk — úgymond — arról,