A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 18. szám - A progressiv büntetésvégrehajtás Magyarország-, Horvátország- és Boszniában (Folytatás.)

138 állami hivataloknál a szolgálaton kivüli hivatalnok fogalmának elösmerése, azokra nézve, akik önszántukból nyugdíjigény nélkül hagyták el a szolgálatot, de cimük megtartása mellett elvben hajlandók volnának arra, hogy a hivatali kötelékben megmaradjanak és a megyei tb. tisztviselők módjára egyes szolgálatoki a beleegyezésükkel vagy rendkívüli körülmények közötti kisegítésre hivatalból is kirendelhetők volnának. Természetesen nehéz, majdnem lehetetlen volna minderről taxativ fölsorolásokat foglalnunk a törvénybe; de elégségesnek is látjuk a definíciók helyes, kimerítő megadását, a keretek felállítását, az általános osztályozást és az egyes közhivatali osztályok ismérveinek pontos megjelölését. A létesítendő állásokra nézve az azokat létesítő törvények mindig megjelölnék, hogy a kérdéses állás a közhivataloknak melyik osztályába (szakába és csoportjába) tartozzék. A koimány vagy törvényhatósági rendeletek által létesített hivatalokra nézve, maga a létesítő rendelet intézkednék és vitás esetekben a közigazgatási bíróság döntene, amely a törvényben megállapított általános elveket alkalmazná és a rendeletekhez nem volna kötve. A hivatali jogokat és kötelességeket általánosan, valamint az egyes hivatali osztályokra nézve különösen, a törvény állapítaná meg; ugyancsak meg kellene állapítani a kivételeket a felelősség rendkívüli, még a közhivatalihoz képest is fokozott eseteit és azt, hogy kivel szemben, mely hatóságnak és milyen rendkívüli esetekben szabad eltérő rendelkezéseket tennie, például a kötelezettségeket ideiglenesen fokozni, kiterjeszteni, bizonyos jogokat korlátozni, stb. Fontosnak látjuk annak megállapítását is, hogy a közhivatalnokok egymással szemben milyen alárendeltségi visszonyban és sorrendben állanak. Az ilyen kérdéseknek figyelmen kivül hagyása elvben fölöttébb demokratikus dolog, de in praxi bonyodalmakra, vitákra, versengésre, engedetlenségre és rendetlenségekre ad okot. Főként fontos annak meghatározása, hogy ki végezheti másnak teendőjét, mint helyettes, ki vezethet hivatalt, ki helyettesitheti a főnököt ha erre külön intézkedés nem történt és ki avatkozhatik bele alantasának teendőibe sua sponte, különös fölhatalmazás nélkül; viszont hogy mely hivatali ágak vagy milyen állású hivatalnokok működésének köréből van tel|esen kirekesztve az ilyen auktoritativ beavatkozás joga? A legtöbb e tárgyú rendelkezés is csak általános természetű lehet és a speciális törvényeknek mindig tág körük fog maradni ezekre nézve is. De mindez hozzá fog járulni a közhivatalnoki kar és Jiivatalos hatalommal esetről-esetre íölruházott egyének önérzetének,felelősségének növeléséhez, a hivatalos állásoknak anyagilag és erkölcsileg biztosakká, a megfelelő képzettségű elemekre nézve kívánatosakká tételéhez. TÁRCA. A progressiv büntetésvégrehajtás Magyarország-, Horvátország- és Boszniában. A Jog eredeti tárcája. (Folytatás.)* Egy éven tul tartó időre a magánelzárás csak az országos kormányzat beleegyezésévei kiterjeszthető. Itt is tekintettel vannak a rabok testi és szellemi képességére és az orvos javaslatára. Kényszerítő okokból a magánelzárás a büntetés egész tartama alatt bármikor újból alkalmazható, éppúgy fegyelmi büntetés gyanánt is. A magánelzárásnak tényleges tartama a rendelkezésre álló magánzárkák számától függ. Legkedvezőtlenebbek voltak e tekintetben a visszonyok nálunk. Míg 1867-ben csak 926 világos és 48 sötét zárka létezett, addig 1899 —1901-ben már 2,660 világos és 57 sőtétzárka állott rendelkezésre. Horvátország és Bosznia nem igényelnek annyi magánzárkát, mert a magánelzárás átlag rövidebb ideig tart ; annái többre van szükségük az éjjeli elkülönítés céljából. A Lepoglaván alkalmazásban volt vas-zárkák irtózatos büntetőeszkóznek bizonyultak — sok esetben szivesebben választották volna a rabok a halált ezen büntetés heiyébe. Állítólag ezen szigorítás ma már nem áll többé alkalmazásban s szerző nem találkozott oly börtön tisztviselővel, aki e zárkákkal - akár nappali, akár éjjeli használatra — megbarátkozott volna *) Előző közlemény a 15. számban. Mennél szabályozottabb a hivatalnoki kar helyzete, annál nagyobb benne kötelességeinek tudata és annál nagyobb odaadással, kedvvel és hűséggel fogja szolgálni azt a közhatalmat, amely neki is nemcsak szerény mértékű kenyeret, hanem erkölcsi támaszt, szilárd posiciót is ád. És e kérdések törvényes rendezése meg fogja szüntetni a büntetőjog terén e tárgyban létező bizonytalanságot is. Jelen leg a Bttk. 165. 166. és 461. §§-ai adják meg ugy ahogy a hatóság, hatósági közeg és a közhivatalnok fogalmat, büntetőjogi teki.itetben. Hogy e fogalommeghatározások milyen elégtelenek, azt az ellentétes, vagy legaláDb is egymással nem egészen harmonisáló felsőbirósági határozatok sora bizonyítja. A 166. §. kiterjeszti a hatósági védelmet 2. és 3. pontjában sok olyan személyre, akik bár nem állanak valamely közhatóság szolgálatában, de bizonyos közigazgatási (rendőri) teendők végzésére hivatvák. A 461. §. körül kifejlődött gyakorlat esetenként ezekre is alkalmazza a XLII. fejezet súlyos rendelkezéseit, holott maga a 461. szakasz még az állami alkalmazottakról is csak nagyon megszorított értelemben rendelkezik, amennyiben csak a közigazgatási vagy igazság-zolgáltatási teendőkre kötelezetteket mondja közhivatalnokoknak. Az államvasuti alkalmazottakról a m. kir. Kútia 58. sz t. ü. döntvényében kimondta, hogy a szolgálati uton kezeikhez jutott pénznek elszikkasztása által hivatali büntettet követnek el A 166. §. 2. pontjából pediglen az látszik megállapíthatónak, hogy a közforgalomban lévő vasutak felügyelő- és kezelőszemélyzetének egyátalán, tehát még a nem állami alkalmazású vasúti közegeknek is, hatósági jellegük van. Ezeknek alapján arra kellene következtetni, hogy azok a vasúti alkalmazottak, akik állami szolgálatban állanak, akik mint Hatósági közegek büntetőjogi oltalomban részesülnek és akik tényleg a rendőri, tehát közigazgatási teendőket is jogositvák végezni, minden tekintetben a 461. §. rendelkezése alá esnek és viszont a megfelelő büntetőjogi védelemben is részesülnek, valamint magával az állammal szemben olyan visszonyban álLnak, mint a többi államhivatalnokok. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a M. A. V. alkalmazottait maga a kormány sohasem tekinti államhivatalnokoknak ; kimondatott az is kúriai határozatban, hogy az államvasutak nem hivatali hatóság, a vasúti hivatalnokok fölött itélő fegyelmi hatóságok nem közjogi jellegű hatóságok ; a Bttk. 260. és 262. §§-aiban foglalt értelemben stb. A mai állapotra tehát nem lehet más nézetünk, mint az, hogy in dubio mitius addig, amig az államvasuti alkalmazottak közhivatalnok volta nincs általános érvényűén szabályozva, terhükre sem szabad a szigorúbb fölfogást érvényesítem. De ugyanígy vitás mindazoknak helyzete, akik bár az Gospic a progressiv büntetés végrehajtása céljából 8, Zenica 65 magánzárkával rendelkezik. Teljes mérvben és a törvényes rendelkezéseknek megfelelően tehát sehol sincs végrehajtva a progressiv büntetés végrehajtásának ezen első foka. Nálunk a magánelzárás végrehajtása még egy különösen szigorú előstadiumhoz van kötve, mely első ízben büntetetteknél 3, visszaesőknél 4 hétig tart. Ez idő alatt a rabok élelmezésüknek csak 2/3 részét kapják, munkával foglalkoztatva nem lesznek, ellenben gyakrabban meglátogattatnak és bánatra serkentetnek. Egyetlen olvasmányuk egy külön e célra szerkesztett imakönyv. Itt kipuhatolják a rabra nézve legalkalmasabb foglalkozást és az iskola azon fokát, melybe beosztandó leszen. Horvátországban a rab szintén csak 3 nap múlva nyer munkát és olvasmányt. Mindhárom országban a magánzárkában tartott rabok a későbbi fokokban levő raboktól állandóan távol tartatnak nem csak sétaközben, hanem a templom- és iskolalátogatás alkalmával is. Arcfödő lárvák vagy u. n. Stall-ok ez okból szükségtelenek. Boszniában az oktatás már a magánelzárás első napján veszi kezdetét. A tanitó zárkából zárkába vándorol és minden rabot néhány percig olvasni, írni és számolni tanit és őt visszatérése idejére feladattal foglalkoztatja. A magánelzárás idejében a rab a tisztviselők és főtisztviselők legnagyobb behatásának van alávetve. Ők a zárkákat gyakran látogatni és ezen látogatásukat a zárkalátogatási könyvbe bevezetni tartoznak. Célja ezen látogatásoknak a rab jellemének, előéletének, családjának, tehetségeinek és műveltségének megismerése. Boszniában a rab a tisztviselő beléptekor feláll és félre-