A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 4. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémái. 4. [r.]

30 A JOG m. sugarú kutatási kör igen kicsiny, belátták ezt mindjárt az ált. bányatörvény hatálybalépte után; ezért hozták be ugyanis már 1862-ben a szabadkutatási összesítés intézményét, melynek az a lényege, hogy hatósági engedély mellett a vállalkozó egy vájással több zártkütatmányt tarthat üzemben.6) Ez a zártkuiatmányi kommasszáció nem egészséges intézmény, mert csak növeli az osztrák kizárólagos kutatási rendszernek a hegyzárlatok könnyű lehetőségében nyilvánuló legsötétebb árnyoldalát, s nemis vezet egészen célhoz, meit a többkutatási kör összefüggő fektetése, még ha lehetséges is, mindig azzal a veszélylyel jár, hogy hátha nem záródnak a kutatási körök hézag nélkül egymáshoz s ennek következtében a szédelgő spekuláció mégis csak helyet foglalhat a kutatási körök között s megnehezíti a vállalat kifejlődését ?! Ezért lehetőleg mellőzendő a kutatási összesítés mai jogintézménye s e helyett a kutatási tér nagysága akként határozandó meg, hogy arra a nagyipar-jellegü vállalkozás is észszerű bányászatot telepíthessen. (Folytatása következik.) Belföld. Az ügyvédvizsgáló-bizottság kinevezett és választott tag jait t. hó 17-én a királyi tábla dísztermében alakuló gyűlésre hívta meg dr. Székely Ferenc kir. koronaügyés/, a bizottság elnöke. A tagok szép számmal jelentek meg. Az elnöki megnyitó-beszéd érdekes adatokat tartalmazott a bizottság multévi működéséről is. Ö-szesen 270 jelölt fordult meg a bizottság széke előtt, köztük 43 olyan aki másodszor jelentkezett. A 270bó'l képesítettek 171-et, vagyis 78 százalékot, ellenben megbukott 58, vagyis 22 százalék. A másodszor, vagyis utoljára vizsgázók közül 5 bukott meg végképpen, ezek közt azonban csak két ügyvédjelölt volt, ellenben két bírósági aljegyző és egy jegyzőjelölt. Az elnök megjegyezte, hogy ezek a számok éppen nem mutatnak arra, hogy az ügyVédvizsgáló-bizottság növekedő szigort fejtene ki, mint az egyes napilapok írták, sőt a multévi bukások száma, éppen ellenkezőleg, még kisebb, mint az 1901. évi bukásoké. A bizottság a mult évben e szerint 209 ügyvédi oklevelet, a marosvásárhelyi bizottság pedig 40 oklevelet állított ki. Ez együtt 249. Ellenben az ügyvédek száma csak 169-cel fogyott. Ehhez képest Magyarországon az ügyvédi oklevéllel bírók száma az elmúlt évben ismét 80-nal szaporodott, körülbelül ugyanannyival, mint 1901-ben. Azután dr. Papp József, a budapesti ügyvédi kamara titkára és dr. O k ol i cs á n y i Géza ügyvéd szólalt fel adminisztratív kérdésekben s a bizottság, a munkát felosztotta szakonkint maga közt. Az ülés köszönetet szavazott dr. Gyurkovics László multévi titkárnak. A jelen évben a titkári tennivalókat Hatvány László kir. ítélőtáblai elnöki titkár fogja elátni s az írásbeli föladatok kiselejtezése és ujakkal való pótlása folytatódik. A Magyar Jogászegylet Vavrik Béla elnöklete alatt f. hó 17-én tartott teljes ülésében folytatták az uj bűnvádi perrendtartásról szóló vitát. R ó z s a Vilmos dr. felszólalásában az uj bűnvádi perrendtartás leggyökeresebb intézkedésének az esküdtbirósági intézmény megteremtését tartja. Ennek helyes és kielégítő működése az esküdteknek műveltségétől és jogérzékétől lévén feltételezve, gyakorlati szempontból igen fontos, hogy az esküdtek szelekciója a lehető legnagyobb gonddal és szigorúsággal eszközöltessék. A köztudatban az a téves nézet uralkodik, hogy az esküdtek jegyzéke merőben sorsolás utján állíttatik össze. Ez nagy tévedés, mert a közigazgatási hatóság által egybeállított alaplajstromból egy bizottság választja ki évenkint az esküdtbirósághoz szükséges esküdteket, akik az esküdtek főlajstromát alkotják. A budapesti esküdtek főlajstroma nem minden tekintetben felel meg a szellemi követelményeknek és a nemzeti eszme szempontjából a szükséges kellékeknek és szóló nagy részben ennek tulajdonítja, hogy az esküdszékek eddigi működése a jogos várakozásokat ki nem elégítette. Ezen a bajon a íőlajstrom gondosabb összeállítása által a büntetőtörvényszék elnöke van hivatva segíteni. Várkonyi Oszkár dr. felszólalása után Fayer László dr. egyetemi tanár adta elő zárószavát. Tárgyalta a semmisségi panasz bejelentésének formaságait. Bővebben szólott ezután a btkv. 92. §-ának nemalkalmazása cimén érvényesített semmisségi panaszról és kimutatta a határozmány keletkezésének történetéből, hogy a törvényhozás nem akarhatta azokat a megszorításokat, melyeket a Kűria utólag a törvénybe magyaráz. E magyarázatnak tulajdonítja, hogy az uj bűnvádi perrendtartás életbelépte óta a halálbüntetés ismét alkalmazásba jött. A halálbüntetés kimondását Magyarországon azelőtt két, illetőleg három ferum vizsgálta felül, most az ellenkező végletet akarja a Kúria létesíteni és az elsőfokulag kimondott halálbüntetéses ítélet felülvizsgálása elé különböző alaki akadályokat gördit. Eszerint a legsúlyosabb ügyekben a legkevesebb volna a felülvizsgálat. b) A szabad kutatási összesítést az 1862 évi 13,463. számú udvari rendelet léptette életbe. Nyilt kérdések és feleletek. A sommás eljárás köréből. (Kérdés.) Égy konkrét eset alkalmából felmerült azon kérdés, hogy az 1893: XVIII. t.-c. 17. §-ának 2-ik bekezdése, mely ezen törvény 215. § a alapján a rendes eljárásban is alkalmazandó — miképp értelmezendő ? A 17. §. következőképp hangzik: «Ha a keresetből kitűnik, hogy az ügy nem tarfozik a sommás eljárás alá, vagy hogy a bíróság nem illetékes, a kereset idézés kibocsátása nélkül hivatalból visszautasítandó, stb. Ha a kereset egyéb hiányok miatt, nevezetesen a felek, vagy az ügy hiányos megjelölése, az aláírás, vagy a képviselő igazolásának hiánya miatt az idézés kibocsátásáfa nem alkalmas, a bíróság a keresetet kijavítás végett visszaadja* Ezen törvényszakasz keretén belül azon kérdéssel kívánok foglalkozni, vájjon jogosítva van-e a biróság az idéző végzés kibocsátása alkalmával, a hatáskör- és illetékességnek hivatalból való vizsgálatát nem tekintve, a kereset alkalmi hiányainak kiegészítése iránt való intézkedésén tul, a kereset anyagi tartalmára is kiterjeszkedni ? Egy drasztikus példával élve, a bírósághoz, alakiiag helyesen egy következő tartalmú kereset adatnék be: X. Y. kölcsönvett tőlem 100 koronát, ezen összeget ugyan nekem visszafizette, de én öt dacára annak 100 koronában marasztalni kérem. A kérdés az, jogosítva van-e a biróság és ha igen, mily alapon a keresetet pótlás miatt visszaadni ? Előrebocsátom, hogy a példát szándékosan azért választom ily előnemfordulható, kirivó alakban, hogy a helyes döntés annál szembetűnőbb legyen. Mert ha igaz is, hogy ily eset elő nem fordul, de találkozunk a jogéletben gyakran oly esetekkel, hogy a kereset, alaposan boncolva, tartalmilag véve egyező a fenti keresettel. Ezen fenti keresetet szerény véleményem szerint a törvény 17. §-a alapján akképp kell elintézni, hogy a biróság az ügy tárgyalására határnapot tüz és ninc-; helye sem a kereset elutasításának, sem a kereset visszaadásának. Megokolom nézetemet a törvény világos rendelkezésével, hogy ugy a kereset hivatalból való elutasításának, mint a kereset visszaadásának esetei a 17. §-ban taxatíve fel vannak sorolva, éspedig ugy, hogy visszautasításnak csak hatáskör és illetékesség hiányában, kijavítás végett való visszaadásnak pedig csak azon alaki esetekben van helye, ha a felek, vagy az ügy hiányosan van megjelölve, az aláírás vagy a képviselő igazolva nincs. Ezen esetek közé pedig a kereset érdemi tartalmát szubszumálni nem lehet. Az ügy megjelölése alatt nem lehet érteni, hogy a kereset abszoktte teljesíthető legyen, vagyis hogy alperes megnemjelenése esetében makacssági Ítélet alapjául szolgálhasson. Az ügy megjelölése alatt csak azt lehet érteni, hogy a felperes a tényállást és a kérelmet tartozik előterjeszteni. De vajon az adott tényállás mellett megitélhető-e a követeles, oly kérdés, mely csak ítélet alapján dönthető el és ez az idézés kibocsátásának akadályául nem szolgálhat. Vagyis — nézetem szerint — a keresetre való idézés kibocsátása alkalmával az anyagi tartalom absolut vagy relatív teljesithetetlensége vizsgálat tárgyá nem képezheti. Támogatja ezen állításomat a sommás eljárás alapelve — a szóbeliség — és az azt érvényre juttató 26. §. Ezen §. világosan mondja, hogy a felperes a kereset tartalmához kötve nincs és csak azon kereset tekintendő előadottnak, amelyet felperes a tárgyaláson szóval ad elő; ebből pedig nyilvánvaló, hogy miután a suly csak a szóbeli tárgyalásra van fektetve, a kereset anyagi tartalmára a biróság csak ezen időpontban van jogosítva kiterjeszkedni. Egyébként az esetleges ellennézetet érdekkel várom. Horovitz Gyula dr. eperjesi ügyvéd. Irodalom. A kötvénykibocsátások biztosítása. Irta Papp Dezső dr., min. fogalmazó. Budapest, Pesti könyvnyomda r.-t. 1902. A részvénytársaságok kötvénykibocsátásai a XIX. század közepe táján vették kezdetüket és azóta, különösen a külföldi államokban, mindnagyobb jelentőségre emelkedtek. A részvénytársaságoknak ellenőrizhetetlensége, az e téren tapasztalt visszaélések, az árfolyamok rohamos változása es az a tény, hogy az osztalék megállapításánál az egyes részvényesek már természetszerűleg is mindig a többség önkényének vannak alávetve: ezek voltak az okok, melyek a vagyongyujto es tőkéjét nagyobb rizikó nélkül elhelyezni óhajtó közönség figyelmét a biztosan és állandóan kamatozó kötvények felé fordították. Nálunk is, főleg a jelzáloghitel és községi kölcsönök biztosítására több pénzintézet bocsátott ki kötvényeket, tn«H'U I°M" markáns Példáját szolgáltatja az ujabbkori ej oaesnetc Németország, ahol már 1896-ban a részvénvtársasági imin?.TVÍS^.? befizetett részvénytőkeösszegével volt egyenlő E ¥ 2 m1"10 márka)- E nemzetgazdaságilag rohamos fejlodéssel azonban a törvényhozási szabályozás nem tartott lépést.