A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 26. szám - Reformok a végrehajtások terén. Vége

208 A JOG nél a jegyzőkönyvben. Denique: minden egyes tétel, ha sok az árverelő, két órát is vehet igénybe, és ez által elhuzódhatik az árverés, mely csak 20—30 tételből áll két napig is. Tehát a végrehajtató, kivált az ügyvéd, kinek rdrága az ideje, az árverésen részt nem vesz. Később majd az árverelőket elriasztja az árveréstől és az összejátszást hatalmasan előmozditja azon egyszerű oknál fogva, mivel az árverésen senki, vagy csak kevesen fognak részt .venni, az eljárás huzadalmas volta miatt. Mert ha minden egyes tételnél külön bánatpénz teendő le, a huza-vona óriási. Ha azonban az összes ingók után teendő le a bánatpénz, az aki csak egy tételre kiván árverelni, nem hajlandó az ingók után esetleg tetemes összeget letenni bánatpénzül, hogy az 1 — 2 koronás tárgyat megvehesse, és a hosszadalmas eljárás miatt ennek sorrendjét bevárja. Tehát lehet, hogy az árverésen 1—2 árverelő vesz részt, akinek van arra ideje (eddig csak városi hiénák voltak, ezután lesznek falusi hiénák is) akik azután az összes ingókat összebeszélés folytán csakugyan potomáron veszik meg. Az ingók elkótyavetyélése meggátolva nincs, ellenkezőleg az árverelő ezután sokkal óvatosabban árverel, mert eddig g\akran volt eset rá, hogy valaki árverelt csak azon okbóI; hogy a vételárt felverje. A kilátásba helyezett uj intézkedés azonban kizárja ezt a lehetőséget a jövőre nézve. A végakkord tehát az, hogy minden hitelező irtózni fog az ingó-árverés foganatositásától. De mily módon juthat pénzéhez? Van talán más módja? Mert ezen az uton lehetetlen. Hozzászólni kívánok a még érvényben levő végrehajtási törvényhez (1881. évi LX. t.-c.) A végrehajtási törvénynek sok §-a pótlásra és van olyan §; mely egészen uj szövegre szorul, van azután olyan §, melynek szövege nem eléggé világos. Például: a 20. és 21. §. módosításra, a 22. §. részben módosításra és kiegészítésre, a 35. §. pótlásra és módosításra a 47. §. pótlásra, a 49. §. a régi szövegből részint kihagyandó, az 51. § nál 7 uj pont felállítása, a 71. §. pótlásra, a 77. §. részint módosításra, részint pedig uj intézkedés felállítására, a 79. §. pótlásra és módosításra, a 81. §. uj intézkedés általi pótlási a, a 89 §. uj intézkedés általi kiegészítésre, a 102. §. pótlásra, a 120. §. mint külön szakasz nem helyes a 102. §-hoz csatolandó, a régi 120. §. helyett uj intézkedésre, uj szöveg felállítására, a 174. §. helyesbítésre és uj intézkedés általi pótlásra, a 179. §. uj intézkedés felállítására, a 221. §. uj intézkedésre szorul. Belföld. Az Ügyvédi Kamara értekezlete. A budapesti Ügyvédi Kamara június 19-én tartotta tavaszi értekezletét Szivák Imre országos képviselő elnöklésével. A választmány jelentését Pap József dr. titkár terjesztette elő. A jelentés szerint a kamara a birák fizeté sének fölemelése és az összpontosított királyi járásbíróságnak az V. kerületben való elhelyezése dolgában az igazságügyminiszterhez fölterjesztést adott be s az ügyvédi munka méltányosabb dijanikus egysége eredményezi a legfőbb ethikai erényt, amely a boldogságot is magában foglalja: az igazságosságot. Ezen az elvi alapon a mkomachosi filozófia különösen kiemeli az igazságosság, jogosság, méltányosság és hasonszerüség alap- és vezérlő fogalmakat és ezeknek becsértékét. Ami a szociális irányzatot illeti, ez a filozófia a munka méltóságára alapiíja rendszerét és a jogban a munka fölényét helyezi18) előtérbe, mert a munka az ember összes tevékenységét jelenti és az általános szociális hatalom. Sem az egyik, sem a másik irányzatnak tételei azonban nem tarthatnak igényt arra, hogy a beláthatatlan mérvű és meghatározhatatlan számú jogfejlődési periódusok összes kulturmegjelenéseiben általános, változhatatlan és örök érvényüeknek tekintessenek és tartassanak ; mert ugy a nikomachosi ethikának, mint a munka méltóságának a filozófiája az illető fejlődési időszakok felfogását tükrözteti vissza; vagyis egyes kulturfejlődési chablone-okkaí van dolgunk, amelyek mint az illető egyes kulturpenodusok követelményei jelentkeznek, ami egyesegyedül és csak azt jelenti és kétségtelenül igazolja, hogy minden egyes fejlődési korszaknak megvan a maga kulturtipusa, vagyis hogy : minden egyes fejlődési korszak kulturperiodus, a jog pedig fejlődési kulturlétalak. Az örökérvényű természetjog, vagy észjog léte tehát ezekből a szempontokból sem igazolható, sőt határozottan meg van cáfolva. ») K o h 1 e r : Encyklopadie der Rechtswissenschaft. Berlin, 1902. (Folytatása következik.) zása tárgyában a Kúria elnökéhez. A titkár indítványára az értekezlet köszönetet szavazott S z i v á k Imre elnöknek az ügyvédi érdekeknek a képviselőház igazságügyi bizottságában való hathatós érvényesítéséért. Te 11 er Miksa dr. indítványára az értekezlet elhatározta, hogy föliratot intéz a kormányhoz a miatt, hogyha minisztériumokban nem adnak fölvilágosítást olyan ügyekről, amelyek nem hivatalos titkok. Több, kevésbbé fontos indítvány tárgyalása után, az értekezlet véget ért. Az eperjesi ügyvédi kamara 1902-iki jelentéséből. Az ügyvédség terén az 1902. év egyedüli számot tevő mozzanata azon még mindig le nem csillapult felháborodás, melyet a polgári perrendtartás ügyvédellenes, karunk tekintélyét, ennek erkölcsig és anyagi érdekeit méltatlanul oly súlyosan érintő intézkedései szültek. Dacára annak, hogy ezen sérelmeinket egy rendkívüli közgyűlés határozatából Nagyméltóságod előtt feltártuk és dacára annak is, hogy ezekről az 1901. évi jelentésünkben is megemlékeztünk, — minthogy ezen javaslat még csak bizottsági tárgyalás alatt áll — ez alkalommal is újból kérjük a javaslat következő rendelkezéseinek módosítását. Mondassék ki, — hogy a járásbíróságok hatáskörének lényeges bővítése folytán — 1,000 koronát meghaladó perekben, továbbá — értékre való tekintet nélkül — váltó-, kereskedelmi utalványok és közraktári jegyekből kifolyólag keletkezett perekben, úgyszintén a kereskedelmi bíróságok hatáskörébe utalt kártérítési perekben és ezenkívül mindazon perekben, melyek kikötés folytán kerülnek a kir. járásbíróságok elbírálása alá, az ügyvédi kényszernek már az elsőfokú bíróság előtt is helye legyen. Mondassék ki, hogy a gazdatiszt csak az általa képviselt gazdasági ügyekből kifolyólag bírjon képviseleti jogosultsággal, mely képviseleti jogosultság a javaslat ezen szakaszában felsorolt többi egyéneknek meg ne adassék. Mellőzendők lennének a javaslat 643. §-ának amaz intézkedései, melyek szerint váltó-, kereskedelmi utalványok és kötjegyek alapján indított eljárásnál a kifogásoknak ügyvédi képviselet nélküli beadása megengedtetni céloztatik. Igazságszolgáltatási érdekekből — a judikatura színvonalának emelését szem előtt tartva — a fölebbezési eljárásban az ügyvédi képviseletnek kivétel nélküli kötelező volta lenne kimondandó. Szintúgy kötelező ügyvédi képviseletnek legyen helye a státus-perekben, mert ezekben domborodik ki leginkább a jogi szakértő jogvédői tiszte. Közérdek kívánja továbbá, hogy a házasság jogintézményének megvédése, a törvényes születés megtámadása, a kiskorúság meghoszabbitása, az atyai hatalom megszüntetése iránti perekben kötelező ügyvédi képviselet legyen. A javaslatnak 222. és 224., az ügy védi karral szemben bizalmatlanságot eláruló, az ügyvédek önérzetét sértő §§-ai módositandók lennének, az ügyvédi kamarák fegyelmi joghatóságának erre vonatkozó kiterjesztése mellett, hisz sok évi tapasztalat bizonyítékát nyújtja annak, hogy a kamarák fegyelmi bíróságai a fegyelmi joghatóságot objektivitással és nagyobb szigorral gyakorolják, mint a m. kir. Kúria. Igazságtalanság az, hogy perköltségekért — a fél ellenében való sokszor illuzórius visszkereseti jog fentartása mellett — elsősorban az ügyvéd felelősségének megállapítása céloztatik; szintúgy igazságtalanom a tanubizonyitás sikertelenségének a javaslatban kontemplált, az ügyvédi kart sújtó konzekvenciái is. Veszélyesek az amugyis gyenge alapon álló jogegységre a javaslat amaz intézkedései, melyek a két egybehangzó Ítélet ellen beadandó eredménytelen felülvizsgálati kérelem következményeként, az ügyvéd súlyos bírságolását rendelik. Az ügyvédi meghatalmazások régen elavult és mivel sem indokolható alakszerűségei, továbbá a meghatalmazásoknak a peres érték tekintetében való korlátozása mellőzendő lenne. A fizetési meghagyásokról szóló törvény be nem válván, helyteleneknek tartjuk a javaslat amaz intézkedéseit, melyek elsősorban ez ut választását tesziic kötelezővé. Tanuk és szakértők dijaiért az ügyvédet felelőssé tenni se nem jogos, se nem méltányos, a félre nézve pedig veszélyes, mert ez akadályozni fogja a védekezés amugyis szűk korlátok közé szorított szabadságát. A perfél és az ügyvédje közötti viszony szabályozandó lenne, ezen viszonynak a perköltségre vonatkozó része tekintetében. Mindezen sérelmes intézkedéseken még változtatni lehet; mi tehát újból felemeljük szavunkat ezen méltatlan, igazságügyi érdekek által nem javasolt intézkedések ellen. Kötelességünk ezek ellen küzdeni az utolsó pillanatig már azért is, mert azon jog, melyről az érdekeltek önként lemondanak, örökre elveszett, míg ellenben az,mely erőszakkal vétetik el, még visszaszerezhető. Minthogy a perrendtartási javaslat még csak bizottsági tárgyalás alatt áll, nem adjuk fel még azon reményt, hogy — az érdekelt körök felvilágosításával, — sikerül kieszközölni azon rendelkezések megváltoztatását, melyek megváltoztatását nemcsak ügyvédi érdek, de a jó igazságszolgáltatás közérdeke is, hangosan követeli. Hisz utóvégre — nemis tekintve a nézetünk szerint nemhelyesen szolgált közérdeket — nem fogja senki rossz néven vehetni azt, hogy azon kar, melynek érdekében évtizedek óta